Videó

Részlet az MTVA P´amende, 2024.04.18-i adásából a henti79 csatornán.




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Ha majd a csöndek végleg megszakadnak,
és felnyögnek a messzi, vad hegyek,
s te félni fogsz, és úgy akarsz magadnak,
sikolts vagy súgj a szélbe; én megyek.

 

Úgy ébredni fel reggelente,
hogy nincs szikra a jégpáncél alatt,
s a visszaidézett naplemente
sem süt már boldog arcokat,

 

Ott állsz az úton, így idéz
belül a balga képzelet,
szivárványhídon menni kész
lidérc, és mennék én veled,

 

Tanácsot ültek a majmok
a banánligetben,
hogy elejét vegyék a bajnak.
Én alul figyeltem,
és hallottam szavát az 
éppen fő majomnak:
– Ha három banánt kapsz,
kettőt adsz adónak,
visszaadok egyet, 
ha nem terem a fán
se levél se rügy,
se újabb friss banán.

 

Szótlannak hagysz, meztelennek,
felhőfáim messze mennek,
kékemléked visszajár a
távoltükrű víz partjára,
ott várlak egy cseppnyi csendben,
láthatatlan, érthetetlen
önmagamtól távol, messze,
kétségekben, jössz-e, lesz-e 
két csepp csendből egy csepp lélek.
Elcsodállak, elreméllek,
hull az eső, cseppek hullnak,
önmagadtól eltanullak,
átitattál, véges űröm 
esőtűkké összegyűröm,
csepp a cseppben. Rámhajoltam.
Magzatpóz egy cseppnyi jóban.
Szivárványom így képzelem.
Itt voltál csak, 
és nem velem.

 

Változatok egy romkocsmára

Három versben ugyanazon a helyen

egy –

(a melankolikusabb változat)

mint egy Monet kép meg Picasso és Van Gogh
összeölelkezik nagyanyám kispohara nagyapám
söröspoharával – bokázik a máktörő és
nyílik a borostyán rajzik a cserebogár –
shortban vagy én hosszú szoknyában –

lepattan a lakk a zöld asztalról a széknek fél lába van -

 

Nem harcolok már, fekszem a porban
mellemen horpadt vértem verte lyuk,
azt sem tudom hogy a lovam hol van...
ki nagyúrral harcol s bukik,
e sorsra jut.

 

A krumplit csak
vékonyan hámozd!
A májkrémet csak
kenyérrel lehet.
 
A hagymát apróra
a lábas felett.
Tésztát gyúrnak
az öreg kezek…
 
A disznó, lányom,
mögöszik mindönt.
A tyúk napjába’
eccör tojik.

 


Isten cinikus
hangja vagyok.
 
Majd ez is biztos
változik.
Mert voltunk már
annyi minden.
(Sorolhatnám itt
hajnalig…)
 
Látom, ha hiszem.
Látom, ha hiszem.
A kedvenc mantrám
ma így dobol.
 
De ezt még meg kell
MOST tanulni.
És aztán?
Várnak valahol…

 

Gyereknek is
undok voltam.
 
Utáltam a
hármas számot,
a legkisebb királylányt
és a könyveket.
 
Féltem a kockás pohártól,
a fiúktól, és
a sötéttel cimboráltam.

 


Azt a sírásra görbülő
szájat
azt a fancsali pofát,
ami már
akkor sem állt jól,
mikor még hittél benne,
és úgy csaptad be az ajtót
magad után,
hogy hullott fejemre a vakolat,
 
-         hagyd a parkban!

 


Meddig elég
pénzért néma cinkosnak lenni
a bajban?
Meddig elég
szakmai káoszban ülni évekért?
 
Mikor szabad
belemarni a kenyéradó kézbe,
ha álmaim úgysem voltak
e világra valók?

 


Mint galamb a dúcban,
elüldögélek.
Én is megérem a pénzem.
 
Ősz van, és káosz a fényben...
 
Egymásrabökő mutatóujjak erdeje.
 
De az erdőt, ha élhetetlen csendje,
az esztelen galamb is odahagyja.

 

 
Bohócok ugrálnak vigyorogva a falnál.
Vörös fejjel ordítva, ha rándul
a nyakukba vett selyemzsinór.
 
Csak egynek görbül lefelé a szája.
A többi még nem látja
kívülről önmagát.

 

Tárgyak szobámban: szék, komód,
konyhafalon tányér, csorba bögre.
Kidobni egyet sincs erőm,
belém vésődtek örökre.

 


Szeretnék lehasalni
egy papírlappal és egy ceruzával,
 
hogy lerajzoljam
a járdán lengő
hajnali füvek árnyékát.
 
Valami ősemlékezet van ebben is,
valami örök,
valami Isten…
 
De ha elkésem... kirúgnak.

 


a denevér is itt lesz valahol
hallom ahogy
apró bőrszárnyacskáin
falja az estét
 
mit érdekli
hogy emberek a zebrán,
hogy néz rám a macska,
hogy sörözik a Lajos,
 
hogy nem vagy sehol…

 

Minden elképzelésünkből
hajó lesz,
elindulunk végtelen kékséget
tükröző tengeren, csendünkből 

 


Adószakértő leszek lassan
meg tőzsdeügynök
és könyvelő
 
Pedig csak kettő
egyszerű kérdésre
nem kaptam választ
a hivatalban.
 
Felháborító és tanulságos.
 
Minden apró kis gesztenyét
magadnak kell kikaparni,
 
A hivatalnok csak
fizetett bábu
egy csicsás kirakatban,
 
aki nem azért ül ott,
hogy te megtudd a választ!
 

 

Talált utca. Kész boldogság.
Beragyogja szavak napja.
Rejtett szemekkel figyelik.
Ő csak sétál. Nincs kalapja.

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal