Keresés a honlapon:

Bátai Tibor versei (lassan kezd hát összeállni, Habzás ez is)

lassan kezd hát összeállni

a kép: mint fog eggyé válni
ami kezdetnek két darab
ra tört. Jószerével bármi,
ami a kezedbe akad,

illeszkedik az egészhez —
hézagmentesen. Oly mindegy
minek hiszitek, mit érez
tek. most. kettő még több, mint egy.

de készülődik a csoda
(beteljesíteni törvényt).
nem lehetsz olyan ostoba,
hogy ne tudd: már meg is történt.

 

 

Habzás ez is

Ma van mindig, ha nincs holnap.
Álmaim hozzá hajolnak.
Heveskedésem nem érti.
Az a nő. Sem. Én, a férfi.

Aki, ahogy kell. Izomból.
Minden titkokat kikódol.
Kódokat gyárt ő maga is.
Kódolva fakad dalra is.

A vért pumpálja, és dobog.
Vizsgálgathatják doktorok.
Veszélyes, mikor kibeszél.
S veszélyt jelez, ha nincs veszély.

Látszik az oroszlán foga.
Rejtegetné. Ám nincs hova.
Nem tudhatom, csak remélem:
Elfér most is egy tenyéren.

Nem az. De egészen olyan.
Magunk játsszuk el. Komolyan.
Éppen az 'i'-n nincs ékezet.
Habzás ez is, bár fékezett.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-09-20 07:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.