Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Simon Adri versei (Utolsó, Versekben, Pengeként a szkepszis)

 

Utolsó

Bármit mondtam eddig, fogadkozás, anya.
Éjmélybe leszálltam: fogyatkozás, anya.
Méhedből megszöktem: elárulás, anya.
Öledet ellöktem: bezárulás, anya.
Szólalni próbáltam: fohászkodás, anya.
Szótlanul elváltam: összerogyás, anya.
Utolsó órán sem találok már haza.
Megdermedt mozdulat: utolsó ászana.

 

Versekben

Hogy élet legyen a versekben. Hogy napról napra nyersebben
tudjak felelni, mit tettem ma, legyen ott szív, kis Paul mcKenna.
Hogy tavaszég legyen a versekben. Vértolulás a szúrt sebben,
a jelen idő hogy túltengjen, morfiumlágy ma a múlt bennem. Még
itt szobázik a lúzer vendég – én hívtam meg őt ide nemrég –,
visszaokádja, amit neki főztem, billenő fejjel, sósavas gőzben.
Hogy Mordor is legyen a versekben, ha a törvényeket mind megszegtem.
Lépjen a béna, mankós fonéma egyedül – még ma elkezdem,
hogy ne féljek és ne féltsek többé. Váljon a füst híg, foszló köddé.
Ne mindörökké, vad örömökké – csak őszintén, mint kezdetben.

 

Pengeként a szkepszis

Tátogva, némán még visszakívánom ezt is.
Széljárta, meddő testüregekben látom,
hogy hatol belém hideg pengeként a szkepszis,
túl hiten, majd szégyenen, megaláztatáson.
A hajléktalannal beszélgettem nemrég
az utcán, ahol élek, ő nem várt vendég
a létezésben. Többdiplomás ember,
a Malévnél dolgozott, most senkinek nem kell.
A tizedik hónap, jaj, Uram, a tizedik.
Varjúhad érkezik, és metszi most belém
szörnyű károgását, míg a szemünk kiszedik –
több élet rekeszt el attól, mit úgy hívnék: remény.

  
  
 

Simon Adri (1974) költő, a Veranda Művészeti Csoportalapító tagja.

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.