VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szemle
„Ahogyan a versbéli albatrosz disznóbőr kofferekkel, fehér pótszárnyakkal és sós viharkabáttal landol a székelykocsárdi vasútállomáson, olyan váratlansággal, elbűvölő védtelenséggel tűnt föl Szőcs Géza a magyar irodalomban” – olvassuk a 2020-ban elhunyt költő frissen napvilágot látott gyűjteményes kötetének fülszövegében. A Helikon Kiadó gondozásában megjelent Összegyűjtött versek bemutatójára február első napján került sor az Írók Boltjában. Balázs Imre Józseffel, a könyv összeállítójával Korpa Tamás beszélgetett. Az estet Sárközy Bence, a Libri Kiadói Csoport vezetője nyitja meg, és köszönetet mond az örökösöknek, akik lehetővé tették, hogy a kötet megjelenhessen a szerző születésének hetvenedik évfordulójára. Ezek után személyes kötődéséről is beszámol: Szőcs Géza mondatait idézet formájában olvasta először Esterházy Péter műveiben, aztán később személyesen is volt alkalma találkozni a szerzővel, többek között olyan különleges helyszíneken, mint a kínai parlament. Szőcs sorai úgy maradtak meg Sárközyben, akár a punkzenekarok dalai. „Szerelmek és bőrkabátok / kísérték az életem” – idézi Az író és a bíró című szövegből.
Izgalmas operabemutatónak ígérkezett a Miskolci Nemzeti Színház Bartók-premierje. Szabó Máté rendezése be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, s bár a zenei megvalósítás felemásra sikerült, az előadás így is izgalmas intellektuális kalandot ígér a modern rendezésekre nyitott közönség számára. Kevés problematikusabb darabja van az operairodalomnak A kékszakállú herceg váránál, hiszen Balázs Béla szövege nélkülözi az operalibrettók konvencióit: sok mindent elhallgat, sejtet, ezért a szöveg nem egyenrangú társa a zenének – így a kimondatlan tartalmak kifejezése a zenekarra hárul. Cselekménye statikus képek egymásutánja, amelyből hiányzik az igazi színpadi akció, s nélkülözi a korábban jól bevált dramaturgiai fogásokat is. A nyelvezete balladaszerűen tömör: nem tárja elénk Judit és a Herceg előtörténetének részleteit – például hogy zajlott a leányszöktetés, hogyan ismerkedett meg a két szereplő. Az események in medias res veszik kezdetüket: Kékszakállú és Judit mint férj és feleség érkezik meg a címszereplő komor otthonába. Az ajtók mögött megjelenő szimbolikus terek a lelki tartalmak kivetülő szimbólumai. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>
Percz János szobrász, ötvös, grafikusművész életművéből február 22-én nyíló, hiánypótló kiállítással mutatkozik be az eddig antikvitás és vintage lakberendezési üzletként üzemelő, ezentúl kiállítótérként is funkcionáló Amikor Galéria. A döntés okairól, a jövőbeli tervekről, a gyűjtőszenvedélyről, a kiállítótér céljairól és a nyitó tárlatról Molnár Viktor galériatulajdonossal és Váraljai Anna kurátorral beszélgettünk. Tovább az orszagut.com cikkére >>> Újabb ötmilliós bírságot kapott a Líra Könyv Zrt., mert egy kecskeméti iskolától kétszáz méteren belül „homoszexualitást megjelenítő tartalmat forgalmazott”. Az ellenőrök eredetileg hat, a boltban árusított könyv kapcsán vettek fel jegyzőkönyvet, köztük volt a Magyar mesék lázadó lányoknak is, amelynek Miklya Luzsányi Mónika az egyik szerzője. Az eset kapcsán az amúgy kétszeresen fóliázott alkotó írja meg a gondolatait. A nevem megint felkerült egy feketelistára József Attila Hazám című versének részlete jutott eszembe, amikor elolvastam a Líra nyilatkozatát: „Fortélyos félelem igazgat / minket s nem csalóka remény.” 1937-ben, amikor József Attila ezt a verset megírta, Németországban már Hitler uralkodott, hazánkban Horthy volt a kormányzó immár 17 éve, és készültek listák is, amik először csak az egyetemre való bejutást nehezítették, aztán a hétköznapokat, végül az életet is megvonta azoktól, akik felkerültek rá. A nagyszüleim is rajta voltak ezeken a listákon, és a sors furcsa fintoraként később a nevelőapám maga volt listakészítő, egy másik rendszerben. Úgy tűnik, a politikai vezetőknek mindegy, hogy barna, fekete vagy vörös színt hordanak, szükségük van listákra, szükségük van olyan rétegekre, akiket kirekeszthetnek, akik ellen gyűlöletet szíthatnak. Tizenkét évesen kapta az első gitárját, már egészen korán rájött, hogy az mozgatja igazán, hogy hogyan tud ő maga megfogalmazni valamit a világról. Zenész, dalszerző, egyetemi oktató, a 30Y frontembere. A Hajógyár Életút sorozatának vendége: Beck Zoli. A rendszerváltás időszakában hirtelen kinyílt számára a világ, olyan kulturális hatások érték, amelyekre máig meghatározó élményként emlékezik vissza a zenész. Tovább a kultura.hu cikkére >>>
Szféra-szövetek tű-tű-ár-ár: tű-pontozott zenéje, belső textil-felhők harmónia-hasadása, filc-szerű neszek sistergő suttogása, réteges ölelések kölcsönhatása, poétikus perforációk átható ritmikája… A Soundweaving interdiszciplináris, integratív projekt, melynek lényege a lyukkártyás-zengőfésűs zenelejátszóra átírt tradicionális textilminta és annak hangi leképzése. A transzformáció során a magyar keresztszemes minták, az iszlám szőnyegminták és a japán motívumok lézervágott textilekké, a textilmotívumok pedig dallammá alakulnak… Így, mindez: egyszerre hat több érzékszervre és interakciókat vált ki. A műfaji határokat feszegető textil- és hanginstalláció négy kontinens dallam- és motívumvilágát jeleníti meg. Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>
A szlovákiai magyar rendező, Prikler Mátyás új filmmel jelentkezett Hatalom címmel, ami akár egy klasszikus krimi-thriller is lehetne, ám hiányzik belőle a hős, aki megmenthetné az átlagembert, gonosztevők viszont vannak bőven. A tradicionális zsánerfilmekben mindig színre lép egy hős, aki átlátja a káoszt, és legyőzve az őt gáncsoló gonosztevőket újra egyensúlyt hoz a hétköznapi életbe. A 2013-as Köszönöm, jól című tablófilmmel debütált, jellemzően felkapott magyar filmek (Délibáb, Magyarázat mindenre) producereként tevékenykedő Prikler Mátyás új rendezésében, a Hatalomban is szükség lenne egy tiszta erkölcsű igazságosztóra, helyette viszont egy korrupt rendszer korrupt titkos ügynöke kerül a centrumba, aki szimptómája a kelet-közép-európai illiberális demokráciáknak. Tovább a kulter.hu cikkére >>>
Én szeretek mindent túlbeszélni. A bűnt is. De félek Istentől. Hogy kiköp, megrág, túlbeszél. (Bánki Éva: Az ő képére és hasonlatosságára) Bánki Éva verseskötetének már a címe is felkelti a figyelmet, s ha a borítóra nézünk, máris számtalan gondolat kering agyunkban. Az ugróiskola számsora a végtelenbe visz, s bár igaz, hogy az emberi élet nagyon is véges, ha elolvassuk a verseket, arra is gondolhatunk, hogy ez a kijelentés talán mégsem igaz, valahol, egy emberéletünkben nem elérhető stációban talán van valami folytatás. Mégis, az örök kételkedés hangján így szól a költő Istenhez a kötet hátlapján olvasható 23 zsoltárban: Szent kezeddel minden reggel kituszkolsz a fényre – / és látod, mégsem tudom, létezel-e. / Csendes vizeken terelgetsz – / ámbár én a háborgó, nyílt tengert szeretem. / De ha vagyok, mindenhol ott lehetsz. Tovább a naputonline.hu cikkére >>>
Hajduk Károly nemrég ismét a filmvásznon tűnt fel, méghozzá Tóth Barnabás Mesterjátszma című alkotásában – amiért a napokban a magyar filmkritikus szakma a legjobb férfi főszereplőnek járó díjjal ismerte el – de ismerhetjük többek között a Martfűi rémből, vagy a szintén nagysikerű Akik maradtak című filmből. Hajduk jelenleg az Örkény István Színház társulatának tagja, hamarosan láthatjuk a Bűn és bűnhődésben; Dosztojevszkij történetében Luzsint alakítja. Beszélgetésünk során szó esett a kultúra szerepéről, s ennek fényében a bulvár jelenségéről, mesélt a legendás szentesi évekről és arról, mitől különbözik az emberiség a jegesmedvéktől, és miért érzi úgy, hogy az Örkény társulatánál igazi otthonra lelt. Egy kávézóban találkoztunk, a színház szűk vonzáskörzetében.
Szabó Stegbauer Levente: Details O24/9 ╱olaj, vászon ╱ 70×100 cm Arra a kérdésre, hogy ki nyer ma, kit tekintünk sikeres művésznek, vagy hogy egyáltalán mi a siker, több válasz is adható. A kézenfekvő, de felületes válaszok között ott lehetnek a számszerűsíthető műtárgyeladások, a díjak és intézményes elismerések, a sorjázó rezidencia programok, a szűnni nem akaró felkérések, a megvalósított egyéni és csoportos kiállítások, vagyis az önéletrajzunkat gyarapító szimbolikus tételek és pozíciók, no meg a feldicsérő pozitív kritikák, mint a minőségellenőrzés megnyugtató visszajelzései. Egy mélyrehatóbb tekintet valószínűleg máshol keresi a siker titkát. Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu A roma anyanyelvünkön kívül soha semmink nem volt, és ha ezt is elhagyjuk, akkor mint népcsoport megszűnünk – mondja a mélyszegénységből költővé, tanárrá, lapszerkesztővé vált Nagy Gusztáv, akivel a hagyományos cigány életmódról, versírásról és az újrainduló Cigány vagyok újságról is beszélgettünk. Békés megyében születtél, nehéz körülmények közt cseperedtél fel. Hogyan emlékszel vissza a gyerekkorodra? Nyolcan voltunk testvérek. Engem három hónapos koromtól a nagybátyámék neveltek. Nekik nem lehetett gyerekük, mert a nagybátyám az első és a második világháborúban is megbetegedett, sok évig volt fogságban. Mondhatom, hogy két apám és két anyám volt. Nekem mindig több jutott, mint a többi testvéremnek, mivel itt is, ott is otthon voltam, és elkényeztettek, mert öt lány után születtem. A nagy szegénység ellenére boldog gyerekkorom volt, szép emlékeim vannak. Apám és a nagybátyám fúrókészítő kovácsok voltak, a nagybátyám lovakkal is üzletelt. Szerette a lovakat, mert az első világháborúban huszár volt a hadseregben. Sosem cigánytelepen, hanem a faluban, a többségiek mellett laktunk, és sokat segítettünk egymáson az utcabeliekkel. Ha kellett, akkor úgy, hogy fuvaroztunk nekik, ha kellett, akkor szerszámkészítésben segítettünk. Tavasszal engem is faluról falura, tanyáról tanyára vittek, hogy az áruikat eladják: fúróval, ácskapoccsal, szeggel, patkóval, késekkel, baltákkal kereskedtünk, őszig haza se mentünk. Szóval vándoroltunk egész 1959-ig, amíg iskolába nem mentem. Hol a közeli tanyák mellett éjszakáztunk, hol a falu szélén, a tanyák és a falu között. Mindig vártak minket a tanyasiak, a falusiak. Sokkal nagyobb volt a szolidaritás az emberek között, mint manapság. Habár akkor is úgy volt, hogy megvették az áruinkat, és utána kész, vége. Szóval kicsit tartottak is tőlünk. Tovább a kultura.hu cikkére >>>
A boldogság ügynöke mindössze a harmadik magyar egész estés alkotás volt, amely bekerült a Sundance Filmfesztivál versenyprogramjába. Az amerikai közönség sok-sok nevetéssel, tapssal és nézői reakcióval jutalmazta a mindannyiszor teltházzal vetített dokumentumfilmet. Az alkotók kicsit úgy érezhették magukat, mintha sztárok lennének, folyamatosan leszólították őket az utcán. Zurbó Dorottya rendező a hazatérése után pár nappal számolt be nekünk az élményeiről. Arról is beszélt, szerinte érdemes-e a magyarok boldogságát mérni, és hogy ő vajon boldogabb emberré vált-e a film elkészítésétől. A 40. Sundance Filmfesztiválon összesen hatszor vetítették le A boldogság ügynökét. A vetítéseken mindig ugyanazt a forgatókönyvet követték, Zurbó Dorottya bemutatta a rendezőtársát, a szintén a színpadra fellépő Arun Bhattarait, majd egy rövid bevezetővel csinált kedvet a filmhez: „A filmünk egy portré Bhutánról, amelynek a segítségével beleláthatunk a bhutáni emberek szívébe és lelkébe. Egy olyan országban játszódik, ahol a boldogság a nemzeti agenda része.” Tovább a magyar.film.hu cikkére >>>
Memento - Az emlékezés gesztusa címmel nyílt kiállítás Rajk László a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban található frottázsaiból. A január 28-án, a terézvárosi Art Departmentben nyílt kiállításon Rajk László Hiányzó Sors című frottázssorozatának részletei lépnek párbeszédbe a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárgyűjteményi darabjaival. A Hiányzó Sors lapjain Rajk saját emlékezeti gesztusával, frottázstechnikával, egyenként satírozta át azokat a neveket, amelyeket foglyok karcoltak az auschwitz-birkenaui tábor területén lévő téglafalakba. A frottázsokkal párbeszédet teremtve a múzeumi és levéltári gyűjteményből 12 olyan tárgy jelenik meg, amelyek különböző szempontokból árulkodnak a zsidóság és a név kapcsolatáról. A művek kapcsán a kiállítás látogatói saját nevükön és a hozzá fűződő személyes, állampolgári és emlékezettörténeti kérdésekről is elgondolkozhatnak.
Vajon ki olvasta el elejétől a végéig az Isteni színjátékot, vagy az Ulyssest? Ki nézte-hallgatta már végig értő szemmel és füllel A Nibelung gyűrűjét? Ki olvasta el közülünk az Átokföldjét? Talán még az irodalomtanárok vagy irodalmárok közül is kevesen vállalkoznak ezeknek a kiemelkedő műveknek az elolvasására, pont azért, mert mély műveltség és segítő értelmezés nélkül nehezen befogadhatóak. A MűGond Hermeneutikai Kör nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy megszerettesse az olvasó emberekkel a világirodalom klasszikus, mindenki által ismert, ám valójában kevesek által olvasott műveit. Hiszen a felgyorsult világban a lelassulás sokszor életmentő lehet – és ezeknek a mély szövegeknek az értő olvasása nemcsak szellemi élmény, de transzformáló hatású is tud lenni.
Írásomat vitaindító cikknek szánom, amellyel elsősorban a kiállítás kurátorait szólítom meg. Írásom provokatív címével igyekeztem egy kvázi átirattal közvetlenül utalni a hazai művészeti közeg egészét megmozgató, 1998-as, az Új Művészet hasábjairól induló, majd a Magyar Televízió Mélyvíz című műsorában folytatódó, sok résztvevős, vitriolos vitára, ami Sturcz János dolgozata1 nyomán alakult ki. Kevésbé az abban megfogalmazott állítások miatt, sokkal inkább a vita műfajának megidézése okán. Hiszen napjainkra mintha nyom nélkül eltűnt volna ez a párbeszédre, kérdésekre és eltérő vélemények egymásnak feszítésére épülő műfaj. Tehát szövegemet a Magyar Nemzeti Galériában (2023. október 27. és 2024. február 11. között) megrendezett TechnoCool című kiállításról vitaindító cikknek szánom, amelyben megszólítom és kérdéseket teszek fel a kiállítás kurátorainak, Harangozó Katalinnak, Major Sárának, Petrányi Zsoltnak és Tarr Linda Alexandrának. Azzal a céllal, hogy választ kapjak a kiállítást érintő, engem foglalkoztató és remélhetőleg a nagyközönség számára is érdekes, de a kiállítás témáját érintve mindenképpen relevánsnak gondolt kérdésekre. A Képző.artot egy megfelelő, független platformnak tartom, hogy teret engedjen a véleménycsere eme elfeledett módjának. Remélhetőleg témafelvetéseim, kérdéseim nem maradnak válasz nélkül a folyamatosan frissülő, de légüres online térben. Tovább a kepzo.art cikkére >>>
A Pagony Kiadó hét év szünet után idén újra meghirdeti az Aranyvackor pályázatát, ahova olyan lelkes, kezdő vagy újrakezdő szerzők és illusztrátorok jelentkezését várják négy kategóriában, akik úgy érzik, eljött az idő arra, hogy a kéziratuk és a vázlataik könyvként öltsenek végleges formát. A pályázat idei témája a Fordított világ. A 2007-ben a Pagony Kiadó által alapított Aranyvackor-díj és pályázat célja olyan tehetséges írók és illusztrátorok felkutatása, akiknek a munkáiból mind képileg, mind tartalmilag igényes gyerekkönyv készíthető. A pályázatra azon fiatal szerzőket és illusztrátorok jelentkezését várják, akik most próbálnák ki magukat a gyerekirodalom területén, akár írnak, rajzolnak vagy írnak ÉS rajzolnak.
Pécs városában számos, olykor műemléki védettséget élvező épületeket lebontottak, felrobbantottak, egyes szobrok eltűntek, másokat új helyre vittek. Cseri László fotóesszéje az elmúlt húsz év ilyen jellegű történéseit mutatja be. Már 1913-ban rendelkezésre álltak a pécsújhegyi szénelőkészítő tervei, statikai számításait a fővárosi Rella N. és Neffe vasbetonépítési vállalat készítette. Az Egry Bálint budapesti építőmester kivitelezésében az 1914-re megvalósult épületben a szenet vízben, fajsúly szerint osztályozták. Az architektúra későbbi, összetett formáját a további toldalékoknak köszönheti. 2009 októberében semmisült meg a pécsi bányászat e hányatott sorsú emléke, a város határában álló szénelőkészítő. Száznyolcvan kilogramm Permonex V19 fajtájú robbanóanyagot helyeztek el az épületet tartó oszlopoknál, s 560 darab gyutacsot használtak fel. A több, mint egy évtizede használaton kívül álló, negyven méter magas épület a terveknek megfelelően egy pillanat alatt omlott össze. Tovább a jelenkor.net cikkére >>>
Amikor egy igen megbízható ízlésű és széleskörűen tájékozott, részben genderrel foglalkozó kollégám felhívta a figyelmem Elinor Cleghorn magyarul frissen megjelent kötetére, azonnal lecsaptam a lehetőségre, hogy recenziót írhassak róla. Egyrészt gyönyörű a borítója (Micaela Alcaino eredeti munkája nyomán Váraljai Viktória készítette), másrészt rég vártam annyira magyar nyelven kiadott kultúrorvostani kötetet, mint a Szenvedő nők – Mítosz és gyógyítás egy férfiközpontú világban című munkát, hiszen a brit történész szerző sokéves kutatómunkáját foglalja össze ebben a monográfiában, amely abból a meggyőző hipotézisből indul ki, miszerint „Az orvostudomány fejlődése nem kizárólag laboratóriumokban, előadásokban és tankönyvekben haladt előre: mindig is tükrözte a változó világ és az emberi lét értelmének realitásait.” (19.) Miközben tagadhatatlanul monumentális alkotásról van szó – terjedelme és térbeli-időbeli kiterjedése okán egyaránt –, az olvasónak néhány ponton támadhat némi hiányérzete, közelítsen akár a szöveghez történelmi, kultúratudományos, a társadalmi nemek tudományára alapozó vagy orvosi szempontból. Tovább az alfoldonline.hu cikkére >>>
Az újonnan megalakuló Országos Színházi Találkozó korábbi, az Örkény Színháznak válaszul írt nyílt levelében ígértek nyomán, dr. Fülöp Péter, a kaposvári színház igazgatója és Mészáros Tibor, a kaposvári színház művészeti vezetője felkérte a Színházi Kritikusok Céhének tagjait, hogy „ötödik” válogatóként jelöljenek két független színházi produkciót a fesztivál versenyprogramjába. Az alábbiakban a felkérésre adott válaszuk olvasható. Tovább a szinhaz.online cikkére >>> Fotó: © Kiss Lajos: Légyszárny, kollódium A Magyar Fotóművészek Szövetsége (MFSZ) 2023 telén tagfelvételt hirdetett. A kétfordulós felvételi eljárás során fontos kritérium volt a fiatal fotóművészek integrálása a Szövetségbe, a régóta fennálló generációs különbségek mérséklésének céljából. A másik szempont pedig az volt, hogy az autodidakta, illetve a külföldön élő magyar fotográfusok is részesei lehessenek a magyar kortárs fotóművészeti szcéna életének. 2023. december 15-től 12 új taggal és 12 visszatérő fotóművésszel bővült az MFSZ tagsága. A felvételt nyert új tagok névsora: Kele János, Kis Lajos, Chochol Etelka, Gálos László, Dömötör Mihály, Barcsi Diána, Fedor Ilka, Váczi Anna, Martin Wanda, Jáger Viktor, Stekovics Gáspár, Zséger Olivia. A Szövetségbe visszatért tagok: Eperjesi Ágnes, Bán András, Illés Barna, Kaiser Ottó, Katkó Tamás, Timár Péter, Zátonyi Tibor, Halas István, Hajdú Éva, Kalmár Lajos, Sióréti Gábor. 
|
