Keresés a honlapon:

Kékszakállú a kórteremben – Kritika a Miskolci Nemzeti Színház Bartók-premierjéről (Péter Zoltán)

Herczenik Anna és Cser Krisztián
Fotó: Éder Vera / Miskolci Nemzeti Színház

Izgalmas operabemutatónak ígérkezett a Miskolci Nemzeti Színház Bartók-premierje. Szabó Máté rendezése be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, s bár a zenei megvalósítás felemásra sikerült, az előadás így is izgalmas intellektuális kalandot ígér a modern rendezésekre nyitott közönség számára.

Kevés problematikusabb darabja van az operairodalomnak A kékszakállú herceg váránál, hiszen Balázs Béla szövege nélkülözi az operalibrettók konvencióit: sok mindent elhallgat, sejtet, ezért a szöveg nem egyenrangú társa a zenének – így a kimondatlan tartalmak kifejezése a zenekarra hárul. Cselekménye statikus képek egymásutánja, amelyből hiányzik az igazi színpadi akció, s nélkülözi a korábban jól bevált dramaturgiai fogásokat is. A nyelvezete balladaszerűen tömör: nem tárja elénk Judit és a Herceg előtörténetének részleteit – például hogy zajlott a leányszöktetés, hogyan ismerkedett meg a két szereplő. Az események in medias res veszik kezdetüket: Kékszakállú és Judit mint férj és feleség érkezik meg a címszereplő komor otthonába. Az ajtók mögött megjelenő szimbolikus terek a lelki tartalmak kivetülő szimbólumai. 

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-02-22 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.