Szemle

A Star Trek-franchise újraélesztési kísérletének legújabb alanya, a Star Trek: Mindenen túl egész jól visszahozza a Sötétségben, azaz az előző rész által mélybe taszított szériát a szakadékból, de azért ez még mindig távol áll a klasszikus sorozatok és filmek színvonalától.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

Mi számít: a mű vagy a művész élete? Mindkettő, azzal a megszorítással, hogy a művek beszélnek, a művek mondják el, hogy ki vagy, ki voltál. Ebből a szempontból másodlagos kérdés, hogy Gilot Picasso szerelme volt, két gyerekük is született. Gilot nem csak festő, hanem költő, filozófus, aki a kubizmus, posztkubizmus irányzat mentén alkotta meg életművét, és alkotja tovább ma, 95 évesen is. Erős egyénisége tette lehetővé, hogy legyőzze Picasso gravitációs terét, és önálló pályára állhasson, és saját jogán legyen az, aki.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

Monográfia jelent meg Lénárd Sándorról, a különlegesen sokoldalú, modern humanistáról. A pályáját orvosként kezdő tudóst épp a magyar irodalomtól és a hazájától való távolság tette nagy íróvá – állapítja meg Lénárt-Cheng Helga és Vajdovics Zsuzsa, a Lénárd-kutató szerzőpáros. – Laik Eszter recenziója.

Tovább az irodalmijelen.hu cikkére >>>

Löszdomb tetején ülök a kora délutáni napsütésben. A nyár az örök jelen idő. A török kávé a sistergő Dél. Felettem fák. Fajtájukat nem tudom pontosan, pontosabban egyáltalán nem tudom: az urbánus irodalmárt könnyű bevinni az erdőbe, ha az csak liget, akkor is.

Tovább a 168ora.hu cikkére >>>

Holnap zár a Kieselbach Galéria Juhász Ferenc-emlékkiállítása. (2015. december 2-án halt meg a költő.) Nagy truváj volt, hogy a galéria a magyar lírai nyelv forradalmárának párban állított emléket: Hantai Simon képei kísérik e nyugtalan költő lábnyomát – ötvenvalahány kép, ötvenvalahány év – s az örök barátság lenyomataként. (Hantai 2008. szeptember 2-án hunyt el Párizsban.) Találkozásuk örökre szólt, ezt láthatod e szolid kiállításon: Juhász Ferencet, a költőt kötetek sora idézi, a lapszerkesztőt és barátságukat egy óriásfotó Hantaival, fiatalon, lebegve a jövőben. Valamint ötvenvalahány festmény.

Tovább az art7.hu cikkére >>>

Az az érdekesség, hogy zászlósúrnak és Fraknó örökös urának született, csak két percig befolyásolta írói sorsát. Egyszer, amikor elindult a pályája a Magvető Kiadónál, s másodszor, amikor megkezdődött nemzetközi karrierje az osztrák Residenz Verlagnál. A történelmi névre mindenki fölkapta a fejét, de azután már a kritikai vélemény következett, s a nagyúri műkedvelőkön közismerten szeretik elverni a port.

Tovább a 168ora.hu cikkére >>>

Azt ismered, hogy egy bohóc, egy jazz-dobos és egy költő beszélget a Szent György-hegyen, nyár közepén? Szerinted miről? Előadásokról? Zenéről? Költészetről? Tévedsz.

Tovább a kulturpart.blog.hu cikkére >>>

A Magnum Photography Awards fotópályázatán ironikus módon egy brazil fotós nyert, egy olyan képpel, amit a Keleti pályaudvarnál várakozó menekülőkről készített. A többi díjnyertes mű is pontos képet fest a kétezres évek problémáiról.

Tovább a lemon.hu cikkére >>>

Mire ez a rövidke írás – nevezzük fellengzősen esszé(kísérlet)nek – a KULTer.hu nyilvánossága elé kerül, talán már megjelenik verseskötetem, túl leszünk pár tervezett könyvbemutatón, dedikáláson, az Írók Boltjában és az Ünnepi Könyvhéten neves pályatársakkal együtt a Liszt Ferenc téren. Kissé feszengek, szabad-e ebben a korban első kötettel előállni, belépve evvel azok közé, akik hasonlót követtek el.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>

Tíz férfival dolgozom együtt a zenekarban, de más eszközökkel kezelem őket, mint Ratched nővér a férfibetegeit – vallotta Péterfy Bori, aki a Száll a kakukk fészkére című előadással érkezik Szabó Kimmel Tamásékkal együtt a Városmajorba augusztus 23-án este.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

Feltalálásakor a fotó azonnal elvette a festménytől a dokumentálás feladatát, amely aztán a pillangóhatás dinamikájával forgatta fel vizuális kultúránk utolsó zugát is. De mit vett el a festmény a fotótól? Alfred Stieglitz érdeklődése és 4 × 5 inches kamerája szűk száz éve a felhők felé kezdett irányulni. Felhőképződményeket megörökítő sorozatának az Egyenértékűek (Equivalents) címet adta, állást foglalva amellett, hogy a fénykép épp olyan absztrahálási potenciált hordoz, mint a festmény. Deim Balázs művei egy évszázad távlatában is hiteles tolmácsolói Stieglitz nyilatkozatának.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Dél-Amerikában született, magyarul ír. Az ELTE Amerikanisztika tanszékének docense, jelentős könyvek szerzője. Elég, ha csak az Amikor még csak az állatok éltek, vagy a legutóbb megjelent, Turul és dínó címűket említjük. Markáns vélemény, jól felismerhető hang. Az író, irodalomtörténész, kritikus Bán Zsófiával beszélgettünk.

Tovább a szombat.org cikkére >>>

A népzenei-népművészeti vonal mellett az urbánus kultúrát és a könnyűzenei felhozatalt erősítette meg az új szervezőgárda a Művészetek Völgyében. Pár éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy a világhírű brit popegyüttes, a Morcheeba új felállása a Balaton-felvidék egyik falujának udvarán koncertezzen, de a jövő héten ez is megtörténik.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

A horvát képzőművész a közép-európai neoavantgárd egyik legfontosabb, nagyhatású alakja, 69 éves volt.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

János, aki János. Nem több, nem kevesebb. De mindig azonos önmagával. Mint a mesebeli legkisebb fiú, aki a szilárd, rendíthetetlen önazonosságával győzi le a sárkányt. Jánosnak van Juli(ská)ja is, ennek ellenére nem egy mesebeli erdőben bódorog, nem sárkányokkal hadakozik, nem valami nemes küldetés hajtja előre, hanem öregedő, mai férfiként néz szembe a kelet-közép-európai hiábavalósággal, a szív labirintusával és Istennel, aki maga is valamilyen hiányként – Jánosunk egész létezését meghatározó hiányként – van jelen. Kutya a hűség, nem ért a szóból, de / Jánosnak Isten a hiányérzete (Vadászat).

Tovább az ujnautilus.info cikkére >>>

A THE BLACK AETHER internetes hírportál (Tomasics József főszerkesztő és a köréje gyűlt lelkes alkotói, szervezői kör kemény munkájával) nem kevesebbre vállalkozott, mint Howard Phillips Lovecraft író munkásságának, emlékének ápolása és az általa, valamint kortársai, követői által képviselt irodalmi stílus, a "weird fiction" hazai befogadókkal való megismertetése. A nemes küldetés végrehajtására számos erőforrást mozgósított a honlap szerkesztősége: míg magán az oldalon hírek és ajánlók, ismeretterjesztő cikkek és interjúk olvashatóak, addig a havi rendszerességgel leközölt podcast (rádióadás) keretein belül a Lovecraft-rajongó, ám a kultúra számos más területén is járatos vendégek érdekfeszítő beszélgetését hallgathatjuk meg. Mindemellett Tomasics József munkásságának egy (nem elhanyagolható) másik célja: hazai (amatőr) alkotók inspirálása és motiválása. Ennek legfontosabb eszközei a BLACK AETHER nyomtatott magazin és "kis testvére", a MICRO AETHER elektronikus antológia.

Tovább a randomkult.blog.hu cikkére >>>

em más (ez) az örökkévalóság, mint a puszta ma; végtelen dolgok közvetlen és tiszta élvezete. – Lüktet a (szinte) platóni szöveghomály, mint gnosztikus elvek reménykeltő ereje által az idézet: „Aeternitas est merum hodie, est inmediata et lucida fruitio rerum infinitarium”.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

A sötét nyolcvanas évek budapesti éjszakájában tomboló diabolikus figurák: Pajor, Pauer, Dixi; ferencvárosi szobakonyhák, rendőrterror, erőszak, Parkán, Noxyron, ragasztó, máktea és kannás bor; Radics, Syrius, Kis Rákfogó, cigány népzene, romadzsessz, Bartók, Bach, Thomas Mann, Ady; Sex Pistols, Bowie, Spions, Lou Reed, URH, Európa Kiadó, Trabant, Balaton; pszichiátria, elektrosokk, öngyilkosság, börtön, Hitgyüli, hasnyálmirigy-gyulladás. Kábé ez a tagfelhő jönne össze Dénes József gitáros (aka. Dönci) könyvéből. Azaz az életéből. Sűrű anyag.

Tovább a 444.hu cikkére >>>

A Medúza az az előadás, amit lehet egyszerűen csak nézni, mert jó nézni. De közben sokkal több van mögötte: költészet, filozófia, ökológia – nem belegyömöszölve, hanem megnyitva a néző előtt a lehetőséget, hogy bekapcsolódjon az áramlásba…

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

„Azt akarjuk tudni, hogy hol vagyunk!” ‒ mondja az első vak férfi. „Hideg lett, hidegség lett mióta várunk” ‒ reagál a másik vak férfi. „Azt akarjuk tudni, hogy hol vagyunk!” – kiált fel újra az első vak férfi. Ezekkel a mondatokkal nyit Maurice Maeterlinck belga drámaíró 1890-ben készült Vakok című színdarabja. A leírás szerint a fehérből sötétté vált térben megjelenik tizenkét vak férfi, akik tanácstalanul keresik és várják a vezetőjüket ‒ akárcsak egy későbbi írásban Samuel Beckett hősei Godot-t. Olyan kulcsmondatokat ismételnek, mint a jövőkeresés bizonytalan állapotára utaló „Megkérdeztem mi történt. Azt mondta nekem, hogy nem tudja, mi fog történni.” kijelentést vagy a folyamatosan visszatérő felkiáltást: „Azt akarjuk tudni, hogy hol vagyunk!”.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>