Szemle

A magyar világzene dojenje természetesen maga Bartók Béla, aki egész kultúrkorszaknyi távlatra meghatározta a népzenéhez való hozzáállást, most azonban nincs lehetőség ezen a nyomvonalon haladni, így nagyot ugrunk a 70-es évekbe, ekkortájt indult be ugyanis egy városi fiatalokból álló kör, akik nem feltétlenül egységes szemlélettel álltak a folklórhoz, de megteremtették az alapokat arra, ami aztán az első táncházakba, majd több irányba is kinőtte magát. Sebő Ferencék és a Muzsikás az indulást követően hamar önálló utakra leltek – Sebő a népzene egyik meghatározó teoretikus tudósa, valamint saját folkzenei formát és formációt létrehozó gyakorló muzsikus. A 70-es években és 80-as évek nagy részében is szinte kizárólag az állami lemezcég, a Hungaroton adott ki nép- és világzenei albumokat.

Tovább a dalszerzo.hu cikkére >>>

Telmo Pieper gondolt egy merészet és huszonévesen elővette a négyéves korában készített rajzait, hogy képzőművészként újraalkossa őket. Milyen lenne a világunk, ha hasonlítana a gyerekkori rajzainkra? Valami ilyesmi.

Tovább a gittegylet.com cikkére >>>

A kötelező olvasmányok kérdése hosszú ideje vita tárgyát képezi az oktatásban, és rengeteg ellentétes véleményt olvashatunk a téma kapcsán. Az archaikus, mára már nehezen érthető szövegeket sok támadás érte ugyan, mégis a mai napig az általános műveltség fontos részeként tartja számon őket az ortodoxia. A témában Áfra János költő-szerkesztő-műkritikussal készítettünk interjút.

Tovább a lumens.hu cikkére >>>

Nem alapítja újra a józsefvárosi önkormányzat a Bárka Színházat, a teátrum a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez kerül – olvasható a mai Magyar Nemzetben, és elsőre bizony elfacsarodik a szívünk, hiszen mégiscsak egy színház végleges megszűnéséről van szó. Bár, ha jobban belegondolunk, már egy ideje sejteni lehetett, hogy ez lesz a vége. Csak nem kellet volna eddig halogatni a döntést.

Tovább a valasz.hu cikkére >>>

Szabó Klára Petra kísérletező alkat, minden új munkájában, sorozatában vagy a mediális, vagy a korábban tőle megszokott tematikus kereteket feszegeti, tágítja. Évek óta van alkalmam együtt dolgozni vele, figyelemmel kísérni a munkáit, de újra és újra meglep. Mikor új sorozaton dolgozik, soha nem tudni, hogy tízméteres papírtekercsre applikált virágszőnyeg, akvarellekből készített animáció, helyspecifikus installáció vagy akvarell-kollázs születik-e majd legközelebb. Mindig meglepi a közönségét is, s mindig mer eltávolodni a számára ismerős közegtől, médiumtól, s nem utolsósorban saját korábbi munkáitól is. Ez a fajta művészi szabadság inspirálja és viszi előre. Ami mégis összeköti ezeket a munkákat, az a finom szenzibilitás, konceptuális szemlélet, s a jelenségek és emberek – itt elsősorban portréi alanyaira gondolok – egyszerre pontos és analitikus megfigyelése, megközelítése.

Tovább az ujmuveszetfolyoirat.hu cikkére >>>

Tejszobor című kötetéért nemrég az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány Debüt-díját kapta Láng Orsolya. A beszélgetés ennek apropóján indult el az éterben – így sikerült digitálisan közel hozni az eirodalomhoz a jelenleg Budapesten élő szerzőt.

Tovább az eirodalom.ro cikkére >>>

A Mentőexpedíció (The Martian) a botanikusok kedvenc sci-fije lesz, de rajtuk és az ezermestereken kívül másoknak is érdemes 3D-ben megnézni moziban, a szép képek miatt. Monodráma a Marson, izgalom a Földön – bepillantunk a kamerák mögé is.

Tovább a gittegylet.com cikkére >>>

Nem mindenki tudja a jelenlevők közül, hogy Szepessy László kollégám jóvoltából, és persze azért is, mert szeretem a festészetét, én már hosszú évek óta Aknay János képei között járok-kelek a Kós Károly Akadémia Alapítvány székházában. Nem csoda, hogy verseimbe is beszivárgott ez a művészet, amelyet a műkritikusok a posztgeometrikus irányhoz sorolnak, de engem éppen ellenkezőleg, az időtlensége ragad meg.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

Egy évvel Borbély Szilárd 2014. február 19-én bekövetkezett tragikus halála után, 2015. március 20-án a debreceni DESZKA Fesztiválon beszélgetést tartottak a szerző színpadra szánt és nem színpadra szánt, de oda is eljutott műveiről.

Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>

Működésének hatvanötödik évfordulóját ünnepli a Móra Kiadó, amelynek gyermekkönyvei – mint például az Ablak-Zsiráf vagy a Cini-cini muzsika – több generáció számára alapművek. Janikovszky János, a kiadó vezérigazgatója lapunknak kifejtette, hogy a rendszerváltás után jogilag és szellemi értelemben is átalakult a piac, ám a Móra és szerzői lépést tartanak a korral.

Tovább a magyarhirlap.hu cikkére >>>

Mint minden évben, idén is sikerrel zárt az Art Market Budapest kortárs képzőművészeti vásár. Ugyan ezúttal sem körvonalazódott egyértelműen a rendezvény jellege: hogy szakmai vásár vagy kiállítás-e inkább, de mindkét téren jó évet zárt a művészeti programsorozat sokszínű anyagával, élő performanszaival, kerekasztal-beszélgetéseivel és művészetpedagógiai programjaival.

Tovább a prae.hu oldalára >>>

Mondják, Zalában az irodalomnál hagyományosan erősebb a képzőművészet. S hogy Zalában a prózánál erősebb a vers. Az utóbbi időszakban megjelent könyvek tán ezeket a sztereotípiákat is lebontják. Tóth Imre A kert és más novellák című friss könyve felett beszélgettünk aranykorról, szellemről, belső világról, sikerről.

Tovább a zaol.hu cikkére >>>

Kalef címmel írt regényt Berta Zsolt író, aki édesapja révén első kézből hallotta és élte meg, hogyan is emlékeztek 1956-ra és lázadoztak közben a rendszer ellen a hatvanas évek fiataljai, köztük a Kalef galeri tagjai. Berta apja felfüggesztettet kapott, aztán a rendszer tönkre is tette az életét. Az íróval személyes örökségéről, '56-ról, nemzetről, összetartozásról és annak hiányáról beszélgettünk. Interjúnk.

Tovább a mandiner.hu cikkére >>>

A szülőhely elhagyása, az elvágyódás és útkeresés áll Pilló Ákos fotográfus és dokumentumfilmes új fotóválogatásának középpontjában. Pilló is egyike azoknak a boldogulásukat kereső vidéki fiataloknak, akiket gyermekkorukban az otthonukhoz láncoltak, majd távozásra kényszerítettek a parlagon hagyott térség szűkös lehetőségei.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

Három éve emlékezetes lépés volt, amikor letiltottad műveid sugárzását, mert nem értettél egyet az MTVA-ban végrehajtott „tartalmi profiltisztítással”. Azóta az ügy természetéből adódóan nem hallottunk a fejleményekről semmit. Azóta is tartod magad ehhez? Megkeresett egyáltalán valaki azzal, hogy „De, Bandikám, térj már jobb belátásra!”

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

A szinte teljes egészében néptáncos elemeket felhasználó koreográfiát időnként már-már burleszkes jelenetek oldják-színesítik, helyet adva a humornak is. A látványos, sokszereplős táncok, az ismétléses szerkezetek, a visszafelé lejátszott filmet idéző visszapörgetett jelenetek végig megtartják az előadás lendületét.

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

A Medikai Vénusz című kiállításhoz kapcsolódó beszélgetés a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

Delmore Schwartz Már ál­munk­ban szó­lí­ta­nak cí­mű no­vel­lá­já­nak kez­dő so­rai, Tandori De­zső for­dí­tá­sá­ban: „Ott va­gyunk, úgy ér­zem, 1909-ben. Mint­ha mo­­zi­ban ül­nék, s a fény hos­­szú, rez­gő kar­ja át­nyúl­na a te­rem sö­tét­jén; sze­mem a vász­non. Né­ma­film pe­reg, af­fé­le ré­gi ki­ne­ma­tog­ráf, ahol a szí­né­szek mind olyan mu­lat­sá­go­san ódi­va­tú ru­hát vi­sel­nek, s a ké­pek ug­rál­va kö­ve­tik egy­mást. A sze­­rep­lő­ket is mint­ha dró­ton rán­gat­nák, já­rá­suk ter­mé­szet­el­le­ne­sen gyors. Ma­ga a film csu­pa fe­hér-fe­ke­te pont meg vo­nal­ka, mint­ha eső­ben ké­szült vol­na a fel­vé­tel. Gyé­res, fa­kó a fény.

Tovább a ligetmuhely.com cikkére >>>

Nagyon hangosan szól a Száll a kakukk a Belvárosi színpadán. Ez önmagában nem minősíti az előadást, mégis nyomot hagy a nézőben. Minden újabb színrevitelnek meg kell küzdenie a saját helyéért a korábbi előadások és persze a film után, és minden rendezőnek el kell döntenie, mit hoz ki belőle. Csak egy elnyomó és egy lázadó történetét, vagy magának az elnyomásnak és a lázadásnak emel monomentumot (vagy sem).

Tovább az olvassbele.com cikkére >>>

Az artPortal az elmúlt hetekben több olyan anyagot is bemutatott, amely a budapesti Keleti pályaudvaron készült a menekültkrízis napjaiban. Fátyol Viola nem fotózni ment oda. Aztán mégis fotózott.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>