Négy nő közösen állított össze egy tárlatot a női bűnbe esésről a budapesti 2B Galériában. Az első bibliai asszony, Éva tettét élik át újra és újra, sőt tartósítják a bűnét: lekvárt főznek a tudás gyümölcséből. Akinek szüksége van rá, ingyen kaphat belőle.
Egy téma, két teljesen különböző regény arról, ki hogyan dolgozza fel a háborús tragédiákat. Fel lehet-e egyáltalán dolgozni, mennyire és miben sérül az ember, hogy tud megküzdeni a kínzó emlékekkel, el lehet-e felejteni az átélt szörnyűségeket? A kimondás, elmondás által elérhető-e a gyógyulás? Ezeket a témákat járja körbe Sirbik Attila St. Euphemia és Danyi Zoltán A dögeltakarító című kötete.
A Tünet Együttes csapata vitte színre Sóvirág címmel Fahidi Éva és Cuhorka Emese találkozását. Éva annak idején túlélte Auschwitz-Birkenaut, kilencven éves. Emese kíváncsi, táncos, harmadannyi idős. PROICS LILLA ÍRÁSA.
Mi az, amihez 1,5 db radír, 52 db rotring hegy, egy 140 cm x 94 cm-es papír és 96 óra elkészítési idő kell? Az alábbi hozzávalókat Gellérfi Pál használta föl Melpomene c. grafitrajzához. Ő egy ifjú realista rajzművész, akinek ott voltunk Eysium c. debütáló kiállításán az AmaTÁR Galériában. Iski Kocsis Tibor nyitotta meg beszédével a családias légkörű tárlatot.
Dunajcsik Mátyás első gyerekkönyve, A szemüveges szirén a Kolibri kiadónál jelent meg az idei Könyvhétre. Ennek apropóján Németh Eszter kérdezte a szerzőt.
Monaco mára összekapcsolódott a fényűzéssel, a Côte d’Azur csillogásával. A budapesti kánikulából nézve inkább csak a felsőbb tízezrek luxus játszóterének tűnik. Egy estére, a Budapesti Nyári Fesztiválon most mégis Budapestre jön Monte Carlo. Ám jobb ha elfelejtjük a Kék part fényűzését: a Monte Carlo Balett ugyanis a maga letisztult formájával éppen azt viszi színre, amit a legkevésbé várnánk: minden pompától, minden túlzó gesztustól megtisztított egyszerűséget.
Mi történik, ha a bulizni vágyóknak lépten-nyomon kortárs művészet akad az útjába? Jó ez nekik? Szeretik? És jó a művészetnek? A kérdéseket az idei Bánkitó Fesztiválon jártuk körül.
Csaknem huszonöt éve, hogy kitört a délszláv térséget alapjaiban megrengető háború. A trauma emléke elevenen él — erről tanúskodhat két tavalyi prózakötet: Danyi Zoltán és Sirbik Attila regényei. Számos bosnyák, horvát, montenegrói és szerb szerző foglalkozott a háborús kataklizma eseményeivel, következményeivel. Miljenko Jergović, Igor Štiks, Slavenka Drakulić vagy Dubravka Ugrešić Szarajevó ostromáról, a hágai bírósági tárgyalásokról vagy az emigráns léthez kötődő identitáskrízisről szóló írásai hozzájárulnak a történelmi félmúlt megrázó történéseinek feldolgozásához. Csakúgy, mint Sirbik Attila első prózakötete, amely a háborús léttapasztalatról egy vajdasági kamasz nézőpontjából ad hírt.
Csak a határok illegálisak, az emberek nem. Elég egyértelmű állásfoglalás a tőlünk kerítéssel elválasztott Szerbiából, azon belül is Újvidékről. A Pesten kezdődött Cold Wall-kiállítás második része.
A Man Booker zsűrije nyilvánosságra hozta annak a 13 könyvnek a címét, amelynek esélye van a díjra. A longlisten David Szalay is szerepel, akinek, bár Kanadában született angol író, hazai kötődése is van, édesapja ugyanis magyar.
1996 nyarán alapította meg a Józsefvárosi Önkormányzat és a Csányi János vezette csapat a Bárka Színházat, amely 2015 nyarán megszűnt. Az Ördögkatlan Fesztivál a Majdnem 20 programsorozattal idézi meg a színház kultúrateremtő hagyományát. Az archív felvételek vetítésén és a nosztalgiázáson túl létrejön egy előadás is, amelyet a Bárka ifjúsági előadásaiban szereplő, mára színésszé lett fiatal generáció tagjai és egykori rendezőjük, Vidovszky György állít színpadra. Erről a rendhagyó színháztörténeti munkáról, a bárkás évekről kérdeztük a rendezőt.
Fényutazás – ezt a címet adta kiállításának Mengyán András Munkácsy-díjas képzőművész, s ahogyan már a múzeum külső falain megjelenő képek is jelzik, valóban a fény a főszereplője a kiállításnak. A fény hívja elő azokat a képeket, képsorokat is, amelyeket Mengyán András a Munkácsy Mihály Múzeum négy sarkára. A történelemről, a természeti környezetről, az itt élő emberek életformájáról, kultúrájáról beszél, a város kialakulásáról, történetének jeles dátumairól, híres szülötteiről és etnikumairól, a szlovákságról, a magyarokról, a zsidókról és a cigányokról, a zsíros és a szikes földekről, amelyek körülveszik.
Hat golyó lesz. Három Lilynek, három Conradnak. Lily meghal. Conrad nem, úgyhogy egyes szám első személyben tudja elmesélni a hat lövedék útját a testekben, a testeken keresztül, ezzel pedig azokat a dolgokat, amik az életfunkciók leállása előtt meg után velük történtek.
Augusztus elején újra Dél-Baranyában találkoznak a művészeteket kedvelő „nemnormális” kicsik és nagyok. Az eredetileg baráti vágyakozásból született Ördögkatlan Összművészeti Fesztivál idén már kilencedik alkalommal vendégeskedik Nagyharsányban, Kisharsányban, Beremenden, és idén először Villánykövesdet is elfoglalják a „mezítlábasok”.
Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hatású előadóművésze, az idén januárban elhunyt David Bowie műgyűjtőként sohasem állt a nyilvánosság elé. Pedig lett volna mit megmutatnia.
Beszélő levelek – kinyílik a hírességek postaládája címmel egy olyan új színházi-irodalmi programsorozat indul útjára szeptemberben, amihez még csak hasonló sem volt eddig Magyarországon.
12 alkotó (Bodor Éva, Boráros Milada, Boráros Szilárd, Grosschmid Erik, Horváth Márk, Lehőcz Zsuzsa, Lovászi Edina, Markó Róbert, Markó‒Valentyik Anna, Kovács Domokos, Somogyi Tamás, Takács Dániel ) találkozott Boráros Szilárd meghívására Hottón azért, hogy 9 nap alatt létrehozzon egy színházi előadást az eredetileg nem színházi produkciók számára épült helyen, a Böde-Zalaszentmihályfai templomban és környékén.
A természetművészet alkotásai rendre zavarba hozzák az örökösen megragadásra törő gondolkodást, s ezzel szemben a spontaneitásban és az átmenetiségben rejlő autopoézist engedik működésbe lépni: Ha az alkotó és a befogadó engedi magát együtt mozogni a művekben esszenciálisan benne rejlő változás áramával, akkor – egy zen buddhista képpel szólva – olyan lehet, mint egy labda a hegyi patakban, s az átmenetiség tudatából egyfajta eksztázis támadhat. A természetművészet a szellem és a természet fuzionáló viszonyából jön létre, és rendre arra próbál rávilágítani, hogy a dolgok, a tények, az események határai nem a természetből származnak, hanem az emberi leírásból, és váltakozó nézőpontunktól függ, hogyan osztjuk fel és írjuk le őket.
A tavalyi a nagyjában-egészében sötét „generációs” regények emlékezetes évének mutatkozik. Hiszen Totth Benedek Holtversenye és Potozky László Élese mellett Márton Evelin új munkája is feltétlen ebben a vonalban említhető, ilyenformán pedig lassan már olyan „méretű” jelenségről beszélhetünk, mint korábban az aparegények kapcsán. Nem egyszerűen csak azért, mert valamiféle felnövéstörténetet mond el mind a három – vagy talán pontosabb, hogy azt, ami egy felnövéstörténet helyére kerül –, hanem mert mindegyikben erős vonásokkal rajzolódik meg a sötét oldal: a bűn, az üresség; nagy szerepet kap a szex és a drog, és több-kevesebb mértékben mindegyik fontos része az erőszak.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.