VideóRészlet az MTVA P´amende, 2024.04.18-i adásából a henti79 csatornán. Keresés a honlapon: |
Szemle
Nagy Péter István jelenleg harmadéves fizikai színházi rendező szakos hallgató a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Pályája a celldömölki Soltis Lajos Színházból indult, majd pszichológiát tanult, később részt vett a Nemzeti Színház kétéves rendezőgyakornoki képzésében. Munkáival már több díjat is nyert, legutóbb a celldömölki Vaknyugattal a KASZT fődíját vihették haza. Augusztusban a Szentivánéji álmot mutatták be Celldömölkön, novembertől pedig az Ódry Színpadon láthatjuk vizsgarendezését, a Bakkhánsnőket. Mindkét előadásnak Sándor Júlia a dramaturgja. Ő most végzős az egyetemen. Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>
Megszületett a 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále magyar pavilonjában rendezendő kiállítás kurátori megbízatására kiírt pályázat eredménye. A zsűri a kilenc érvényes pályázat közül a Kultúrgorilla (Göttler Anna, Oravecz Júlia, Tornyánszki Éva) és a Studio Nomad (Pásztor Bence, Pongor Soma, Tarcali Dávid): A szabadság hídja – Új horizontok a városban című közös pályázatát nyilvánította nyertesnek.
A 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálét 2018. május 26. és november 25. között rendezik meg. A kiállítás főkurátora Yvonne Farrell és Shelley McNamara építész, akik Freespace címmel hirdették meg a Biennále központi programját.
"A következő három hónapban ezen az oldalon magyar írók és költők civilekkel kapcsolatos szövegei jelennek meg. Az alapítók várják további szerzők csatlakozását!" – írja a Civilekről írók Facebook-oldal.
Ettől a láztól nem hevülünk fel
A Tulipánláz Deborah Moggach azonos című, világsikerű regénye alapján készült, és az utóbbi időszak egyik legérdektelenebb filmje, dacára annak a sztárparádénak, amit felvonultat.
Egy multinacionális vállalat biztosítási részlegén dolgozik, szabadidejében festményszerű street fotókat készít a Velence környéki falvakban Mirko Saviane.
Tolvaly Ferenc egy világhírű, pécsi polgári család történetét dolgozza fel Égi zene címmel megjelenő új könyvében, melyben – hasonlóan a Zsolnay-kód című regényéhez – valós és fiktív elemeket ötvözve ír az orgonakészítő Angsterekről, akikhez idén több évforduló is kötődik, ezekhez kapcsolódóan a városban elindult a megemlékezések sora. 150 éve alapították az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyárat, ifj. Angster József idén lenne 100 éves, valamint a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra fennállásának 25. évfordulója is éppen aktuális. Tovább az olvassbele.com cikkére >>>
Az Orlai Produkció bravúros gyorsasággal vitte színre a tavalyi angol ősbemutató után a Tagadj, tagadj, tagadj című darabot.
Kritikában azzal kezdeni, hogy a szerző rosszul választott témát, netán rosszul dolgozott a választott témájával, ellenszenvesen nagyképű és inkompetensnek tetsző dolog, de azért belefogok.
Hozzászoktunk, hogy vezérünk, királyunk, kormányzónk van. Ferenc József, Horthy, Kádár. Weiler képein nincs happy end, tartózkodik tőle, hogy legyen. Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>
– Irodalomtörténészként egészen közelről, de mégis némi kívülállással figyelted hosszú éveken keresztül a kortárs magyar irodalom világát. Most már Margó-díjas író vagy (bár tudom, nem szereted az öndefiníciókat), táblácskád van a Magvető Caféban, szóval „belülre” kerültél. Hogyan látod most valamennyi akklimatizációs idő elteltével belülről ezt a világot? Mennyiben változott – ha változott – a véleményed róla?
– Nem nagyon érzem, hogy bármin is belülre kerültem volna. Igaz, nem is ambicionáltam ilyesmit. (Hogy Esterházyt parafrazeáljam: az a közeg is elég, ami van, annak sem tudok a végére járni.) Talán annyit lehet mondani, hogy több olyan új emberrel ismerkedtem meg, akik nem tartoznak a szűk szakmához. Az azonban tényleg úgy tűnik, hogy valóban léteznek virtuális határok az irodalommal foglalkozó szakmai és szépirodalmi csoportok között, amelyek ugyan át-átléphetőek, de csak annyiban, amenyiben fenntartható valamiféle közelebbről nem is definiálható zártság.
Tömérdek csirke egy medencében, növényrengeteg a belvárosi lakásban és a szerelem, ami akkor létezik igazán, amikor már nincs. Ha azt mondjuk, a legkevésbé sem lesz szokványos Reisz Gábor készülő második filmje, a Rossz versek, azzal valószínűleg igencsak keveset állítottunk. Jóval ambiciózusabb is a vállalkozás, mint a bemutatkozó VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan esetében. A százhúsz helyszín magába foglalta Párizst is, a stábnak pedig kimondottan sok, ötvenöt forgatási nap állt rendelkezésére. Ezúttal már a Filmalap is támogatta 230 millió forinttal a produkciót, amit előreláthatólag jövő ősszel láthat majd a nagyközönség. Lapunk azonban egy sajtónap keretében már előzetesen is betekintést nyerhetett a kulisszák mögé.
A Magyar Művészeti Akadémia 2017-ben felvett új tagjait bemutató sorozatunkban, ezúttal Barta Zsolt Péter fotóművészt mutatjuk be, akit a májusi közgyűlésen választott levelező tagjává a köztestület. A klasszikus fotográfiai hagyományok folytatója, az absztrakton keresztül a minimal art felé halad. Különböző fotómagazinok művészeti szerkesztője volt. Balogh Rudolf-díjas fotóművész, munkái megtalálhatók különböző gyűjteményekben idehaza és külföldön. Képei kora tavasszal a Vigadóban is láthatók voltak, az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozatának kiállításán. Interjú
Marno János költőt, írót, műfordítót, valamint posztumusz Áprily Lajos költőt, műfordítót és Nagy Gáspár költőt, prózaírót választotta tagjai közé a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) keddi közgyűlésén. Tovább a librarius.hu cikkére >>>
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Győrffy Ákos A hegyi füzet című kötetét nem a párnáim kényelmében vagy a nagyvárosi forgatag kellős közepén olvastam el, hanem mindentől messze, egy vízparti tanyán, ahol csak a Nap ébresztett, ha a csillagos ég alatt aludtam. Bár a sok rigó miatt nem volt olyan templomi csend, mint egy erdőben, de így is karnyújtásnyira voltak a fák, amelyeknek zöld sátra adott menedéket a kánikula elől. Tovább a kulter.hu cikkére >>>
A Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója a francia-magyar kulturális kapcsolatok fejlesztéséért kapta meg a kitüntetést.
Majdhogynem illetlen „mekegésbe” torkollott a megnevező cím: Tarján Tamást műhelyünkkel a kezdetektől húsz éven át 2016 végéig a magunk között “hetvenesek évkönyvének” mondott decemberi Napút-szám valló kiválóságainak személyes egymásra ébredései, jeleseink ünnepélyes találkozóinak nemes “levezénylése” köti össze. A rögtönzésekkel teli beleérző felkészültség, amellyel azt a hányszor mintegy százötven perceket úgy fogta össze, hogy az akkor még 69 éves tudósok, művészek, alkotók legtöbbje “életem felejthetetlen eseményeként” köszönte. Mi pedig Tamásnak köszönhettük. Eddig. Nem “mekegünk” – emlékezünk. Azok némelyikének szavaival, akik részesei voltak az emelkedett hangulatoknak karácsony előtt; ötletgazda társunk búcsúzó gondolataival; a leggyakrabban közreműködő zenész sóhajával. A következő “hetvenes esteket” – meglehet – másképpen oldjuk már meg? A húsz esztendőn át gyakorolt formától is búcsúzunk talán? Az a hiány! (A szerkesztőség) “hetvenes-estek” mestere – elment közülünk – Tarján Tamás halálára Tovább a naputonline.hu cikkére >>>
Sofia Coppola Csábítás (The Beguiled, 2017) című filmje nem csupán a narratíva, de a filmtest szintjén is fojtott erotikától izzik. Tovább a prizmafolyoirat.com cikkére >>>
Egy nyitóbulival indul csütörtökön az OFF-Biennále Budapest, és aznap már egy-két kiállítás látható is. A java pedig másnaptól jön, a nyitóhétvége tényleg erős lesz: íme a tippjeink, hova volna érdemes eljutni az első napokban! Tovább az artportal.hu cikkére >>>
A regény a Skandináv-félsziget mintaállamában, Svédországban játszódik, ahol a szerző 1984 óta él. Lipcsey Emőke cáfolni próbálja a sztereotípiákból felépülő mítoszt, amely kizárólag a jólét, az álom megtestesítőjeként állítja be a Svéd Királyságot: igyekszik megmutatni a jelenségek fonákját, azokat a problémákat, amelyek a múltban gyökereznek, és a jelenkor társadalmában egyre inkább éreztetik hatásukat. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>
A Magyar Állami Operaház és az Átrium művészeivel a 6. Színházak Éjszakája alkalmából beszélgettünk Kölüs Lajos: "A mai modern állatkertekben – kultúrparkban - rendre megtaláljuk az állatsimogatót, ahol a mesékben szereplő háztáji állatok testközelből is láthatók. Nézni, etetni, simogatni – sőt lovagolni, adja hírül egy-egy szlogen. Természet- és állatszeretetre tanítanak ezek a parkok. Aki a MODEM-be látogat most, szereti a képeket, a szobrokat, figyeli őket, ha gyerek, ha felnőtt. Még az is, aki gyengén látó, netán vak." Tovább a barkaonline.hu cikkére >>> 
|
