VideóMénes Attila videója Keresés a honlapon: |
„Amolyan beszélgetős emberként szeretem magam látni” – interjú Milbacher Róbert íróval, irodalomtörténésszel (Bíró Annamária)
– Irodalomtörténészként egészen közelről, de mégis némi kívülállással figyelted hosszú éveken keresztül a kortárs magyar irodalom világát. Most már Margó-díjas író vagy (bár tudom, nem szereted az öndefiníciókat), táblácskád van a Magvető Caféban, szóval „belülre” kerültél. Hogyan látod most valamennyi akklimatizációs idő elteltével belülről ezt a világot? Mennyiben változott – ha változott – a véleményed róla?
– Nem nagyon érzem, hogy bármin is belülre kerültem volna. Igaz, nem is ambicionáltam ilyesmit. (Hogy Esterházyt parafrazeáljam: az a közeg is elég, ami van, annak sem tudok a végére járni.) Talán annyit lehet mondani, hogy több olyan új emberrel ismerkedtem meg, akik nem tartoznak a szűk szakmához. Az azonban tényleg úgy tűnik, hogy valóban léteznek virtuális határok az irodalommal foglalkozó szakmai és szépirodalmi csoportok között, amelyek ugyan át-átléphetőek, de csak annyiban, amenyiben fenntartható valamiféle közelebbről nem is definiálható zártság.
Megjelent: 2017-10-01 14:00:43
|
