Első oldal |
Előző oldal Ugrás erre az oldalra:
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 Következő oldal |
Utolsó oldal
a denevér is itt lesz valahol hallom ahogy apró bőrszárnyacskáin falja az estét mit érdekli hogy emberek a zebrán, hogy néz rám a macska, hogy sörözik a Lajos, hogy nem vagy sehol…
Minden elképzelésünkből hajó lesz, elindulunk végtelen kékséget tükröző tengeren, csendünkből
Adószakértő leszek lassan meg tőzsdeügynök és könyvelő Pedig csak kettő egyszerű kérdésre nem kaptam választ a hivatalban. Felháborító és tanulságos. Minden apró kis gesztenyét magadnak kell kikaparni, A hivatalnok csak fizetett bábu egy csicsás kirakatban, aki nem azért ül ott, hogy te megtudd a választ!
Talált utca. Kész boldogság. Beragyogja szavak napja. Rejtett szemekkel figyelik. Ő csak sétál. Nincs kalapja.
Itt már semmi sem enyém, csak a befeléfordulásom. Csattan a szó, röpülnek a papirok. Felhők közt zöld jádebuddha csücsül. Elfordulni, mikor a a másikat vágják. Lecsukott szemmel álmodni szebb jövőt. Csalóktól függeni, sosem volt mennyország. Anya másképp mondta. Most ki tévedett?
Mintha varázslat ülne a cégen. Mindenkinek ugyanaz fáj: a munka. Mintha nem is közöttük élnék. Befelé nézek és elhiszem, hogy én nem idetartozom!
Sokan vagyok. Nagyon. Akiknek írok. Hagyom. Semmi cifraság az asztalomon. Laptopom monitorján gondolatom, Sötét végzetfény, akárcsak én. Én. Én.
Hatmilliárd magány a földtekén.
Most már én is tudom, hogy nem szerették jobban mint egy koszos kutyát, akit csak muszájból tűrnek. Kanál merül a sárga lébe a tészta csúszik, a barna nyel. A szőke félrelökte, sír. Én meg csak... leültem enni egy ebédlőben.
A Tisza felett ballag már a hold, Arra, amerre vonul a folyó.
Kanyarban füzes, kikötött hajók, Ártérben víkendházak, nyaralók.
Neonfényben a Csónakház ragyog, Elpihentek a kajak-kenusok.
A Torkolatnál Damjanich-szobor, Győztes hadúr volt itt valamikor.
Sötéten mered, csillagokba tolva A Vártorony s a Vártemplom tornya.
A Tisza folyik: múlt, jövő, jelen, Ezüst szalagon ring a végtelen.
Hamerszki Erikának
Mint aki templomba tér be...
Az ünnepélyes csendben figyelve mélyen átéli: minden szavaknál szebben felzeng lelkében a zsoltár.
Hangtalan országba tévedtem én,ahol minden hangtalan volt, minden hangtalan, de nem csak kívül: csontig, velőig hangtalan, hangtalan, hangtalan, hangtalan, hangtalan.
Bárki lehetsz. Hopp, egy pecsét a papírra Józsinak egy vizsgálatról amin meg se jelent. Varázslat minden, csak engem nem tanított meg senki az ilyen csuda-látásra!
Mellettem ült a tárgyalóban, csak néztem, néztem a kezét. Amúgy csinos, fiatal lány, de mind az öt ujja kék! És akkor látom, hogy viaszfény villan végig a balkaron! Tán elhagyta egy balesetben... Megtudni már sosem fogom.
Dal a Rokkantakhoz
Rokkantjai egy vélt életnek, Akad „ép” s értő társatok? Teremtő Isten szép világán Nehéz az Emberlét rajtatok.
Sújtó szánalom, gőg, megvetés, Ájult hitetek segítsen, Elfogadva a plusz-szenvedést, Bennetek erősebb az Isten.
Érzés-szemetek, lesajnálás, Csupán csak csipetnyi derű, Valljátok mégis, lesz még más az Ember, S győztes az Élet és nagyszerű.
Olyan kevés a MOST pillanat minden halad minden szalad Olyan kevés a szerethetés Minden való, alig mesés Olyan kevés a megnyughatás minden csak nyűg nem ár-adás Olyan kevés a tudom – hatok Isten vagyok Isten: VAGYOK! Nem látjátok? Nem értitek? (Nem hallotok?) Nem hallgatok..!
Néztek mint egy furcsa bogárra, nem értitek a lényeget Ez a világ csak félreértés Benne(d) az Isten integet!
Ha Isten volnék szeretném a poloskát is mint önmagam De így? Az egyoldalú ragaszkodásnak EGY CSAPÁSRA vége van!
Ha megjelen a mondatvégi jel vonhatja le más a tanulságot! kérdést? valódi véget. végetlen érvényt: utólag
Ma ráolvastam a biokomos autóra mert hat előtt csörömpöl az edényekkel, és mindig! Aztán egy kis halláskárosodásért könyörögtem - hiába mert mindig visszajön és egyre táguló köröket ír le. Aztán gépfegyvert kértem a kávé mellé mert hol van már karácsony? És elhatároztam, hogy kiállok vele az erkélyre lőni, mert jövő héten is lesz kedd!
Tárt ablakomban áll a vár. A középkori hű mása lenne, lehetne, de már csak kihűlt nyomeleme mellé, belé, rátelepült korok korunk szellemének.
Első oldal |
Előző oldal Ugrás erre az oldalra:
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 Következő oldal |
Utolsó oldal