Boris Anita: Életnyi.
Tárt ablakomban áll a vár.
A középkori hű mása
lenne, lehetne, de már
csak kihűlt nyomeleme
mellé, belé, rátelepült korok
korunk szellemének.
Az ablakon belül gyűjtöm
magam arculatát.
Felépítek, lebontok,
komolyan rendezkedem
és veszem azt, mi vagy ki
tudja Isten miért fontos nekem.
Mának tükrében látom
nyitott ajtóimat,
a huzatot,
a vekkert.
Életnyi idő, hogy
egyeztessük az úti-
könyveket, tudjuk
kortársak vagyunk,
műemlék a kertben,
rekonstrukció.
Megjelent: 2014-08-02 15:30:08
 |
|
Boris Anita (Budapest, 1976) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
