Szépirodalom – Versek és slam poetry

Rákos Sándor (Fotó: Molnár Edit)

Kép forrása: PIM

A hang-hiány, mint elemi részecske.

A némaság, a hallgatás sűrű méze.

Lecsurog a szemekből a létbe.

Mintha könny lenne, vagy gyöngy.

Textúrája maga az élet.

Fotó: Cseri József

Akvarell. A víz folyik. A víz old.
Ég vizében bárányfelhő a hiány.
A víz folyik. Földön. Égen. Fákon.
Az ágak kacskaringanak.
Szabálytalan átfolyások.
Tóban oldódik a hal.
Úttá oldódnak a sínek.
Az út folyik, mint a víz,
anyából magzat. Csorog.
Az úton kígyózó tömeg.
Az út koszos. A víz koszos.
Összefolyik az éggel.
Piszkos a mennybemenet.
El. Akvarell. 
Látod, nem mindig vízazúr.
Csak nyer.

Kép forrása: internet

gödör

az íróasztalomban kapaszkodom. lógok. 

megtaláltam a régi filléres alcor gépem, 

amin még a phd-mat írtam. veszélyesen 

jóképű vagyok. alattam egy íriszben 

pöcegödör tátong.

Kép forrása: internet

én is görbítem a teret, 
már, ahogyan nekem lehet, 
vagy adatott, tudja fene, 
miként mondják. 
itt ülök a görbeségben, 
ám ha felállok és elugrom, 
a Föld követ. 
így szoktunk eljutni a pékig, 
a Föld meg én. 
ha odaérünk, bemegyek 
és ha van, 
zsemlét veszek, jó néhányat, 
az eladólány mosolyog, 
rajtam zavar, 
mutatom a Földdel jöttem. 
de jó!, - mondja. érinthetem? 

Naptárfotó / December / részlet Fotó: Szabó Ervin Sárvár és Vidéke Méhészegyesület 

Úgy sarjadnak az ágakból a jég 

ezüstszálai mint vékony rojtok,

beborít mindent a csipkeverőnők

ujjainak leheletfinom takarója.

A fagyos levegőben ők alkotnak:

milliónyi orsójukról pára fonalát

vezetik, úgy csavarodnak a szálak,

ahogy éppen könnyed kedvük tartja.

Orbók Ildikó: Sirató 

Kökény

Mézízűnek becézi

az  éhező szája.

Tapasztalat

Nyitva vagyunk, 

mégsem látnak belénk.

Fotó: Cseri László

láttam ahogy elrugaszkodott 

a valóságtól természetellenes 

betonlépcsőt rajzolt az égre

lila bárányfelhőt csak azt lehet 

kibírni ami a fájdalomtól tökéletes 

a csalódás pusztán optikai

Kép forrása: internet

a "Éli, éli, lamá szabaktani" perceiben a homályosuló

retinán feltündökölhet-e még a kezdeti fény, felsírhat-e az 

első pillanat...

 
Fülöp Gábor

Székek

Ahol a presbiterek
ülnének,
most üresek a székek.
Nincsenek itt
vagy kicsordult belőlük
a lélek.
Elmentek?
Vannak még?
Vagyunk  már amott?
A nyelvünk él,
mi is vagyunk.
És én sem vagyok halott.

Kép forrása: pixabay

Ülök a világ végén

És neten lesem a világvégét,

Lelóg a lábam a „semmibe”-

Végül is

Ez már a XXI. század

Észre sem vettük, hogy

Elmúlt az előző -

Nettó borzalom sújt,

Azt játszom, hogy költő

Vagyok, de a szerkesztők élet-

Tapasztalat hiányára hivatkozva

Kiszerkesztik a verseimet,

Kép forrása: internet

Áldozatokról, túlélésről, újrakezdésről,

Európa vagy a világ dolgairól, ma már tudom,

akár az emberiség jövőjéről is, reménytelin csak

Regécen, a diófás kertben érdemes gondolkodni,

a cinege-szó járta, rezgő szederágak indái között,

ahol, ha azt mondom, a jobboldali szomszéd,

az a kapucskánkban a vár felé fordulva,

a jobb kezem felöl integető boltosékat jelöli,

akik megvették az ott volt régi kocsmát és

helyre kis nyaralót alakítottak bele, kandallóval,

mert errefele az a divatozás, nem a medence,

 
Sylvia Plath, 1953

Vannak apró mozzanatok, pillanatok,
Amelyek világot teremtenek. Sőt univerzumot.
Még akkor is hatnak a kis „mindenség-percek”,
Ha valaki 30 évet él, mint Plath.
Hétfőn történt, amikor nem szoktak
Dolgok születni. Megragasztotta a Bibliáját.
Hátlapját piros szigetelőszalaggal rögzítette.
Mert már majdnem leesett.
De így annyira kifeszült a hátsó borító,
hogy többé nem tudta becsukni. A párnája alá
Tette éjszakára, nyitott alakban.

Forrás: BKV figyelő

Cserépnek

Buszra várok, az utolsóra,

hazaviszi a büszke jegytelent,

bliccelésre épp alkalmas,

a megtört busz feldereng.

Kevély, sárga színekben

tündököl a fehér Ikarus.

Késő van már, lassan éjfél

lesz: büntetés, hogy hazajuss.

Szabadi Katalin: Emlékezés 6.

Elrejtőzve

Már nincsen arcom, 

csak maszk vagyok, 

egy torz vigyorgás, 

mi rám fagyott. 

Kezemben megáll

a mozdulat, 

és reszket a föld 

lábam alatt. 

Fákon a kéreg, 

vastagodom, 

sebemet heggel 

eltakarom.

Nem ismerem meg, 

aki szeret, 

akit szerettem, 

majd elfeled.

 
Szabadi Katalin: Emlékezés 5.

Ez itt a kert. És ez itt a ház.

Ez itt a nyomor, megaláz.

Ez itt az anyám, félrenéz.

Ez itt a húgom, nincsen kész

a rajz, hiányzik róla apám.

Ez itt az apám, szeszcsempész.

Régi készletét hagyta rám,

hajóját, kicsit csotrogány.

Trichodes apiarius Kép forrása: Monaco Nature Encyclopedia

félig se mind, arany színekkel.

Kóstolható? Miféle kivonat

a vadvirágok ritka párlata?

Szorgoskodnak nők és férfiak,

tudósai ők az összes ízeinknek,

hogy megteljen élettel a test,

hogy télre is békések maradjunk.

 
Papp Ákos fotója

Kierkegaard mondta, Krisztus az átjáró.

Az ajtó, a kapu.

Átló.

Ahogy a János evangéliumában

Olvashatjuk. A Messiás az út.

A szíveket vizsgáló.

Néző és látó.

Aki megtér, ki-bejár.

Aki ezen fut át, legelőt talál.

Papp Ákos: Csöndbe zárva

Stellárium

előbb útnak indult mindkét

csillaghajú nagyanyám

majd Szélkötő Kalamonával

dacoló apai nagyapám

őket követte galamblelkű

édesanyám aztán első

szerelmem ki Bach-ot játszott

a Sainte-Chapelle-ben

l'amour la mort

majd pedig nyelveken szóló

tudós nagyapám következett

utána ment mandulafácskát sirató

szellemi atyám

nem sokra rá pedig

szikraszemű édesapám

majd követte őket

apja gyermekeimnek

mellkasán lobogott

nyugtalan tűzvirág -

örök konstelláció és

személyes haláltánc

Kép forrása: 444.hu

csak így: fáradt vagyok. az ablakban
fenyők. a városban ábelek. rengeteg
arc, kéz. mozdul. nem szól, nem kér.
látod. Lepereg.

csak még: pár pillanat. tájak. fotó. az
én most elmarad. te megint. te újra.
te legyél. sosem az, akivel.

csak múlna: nem jó ez így. másképp
hogy lehet. fáradt vagy. és egy pesti
bérház falán vakolat a szerelem.

Kép forrása: kavosz.hu

Üres oldalak mentén

zálogba adtalak téged.

Lapok, lapok, lapok

ezrein át folyt le véred.

Fogak között kuporgó

szellő voltál gyerekként.

Vészjósló rabmadár hozott,

mint megkopott ereklyét.