Szépirodalom – Versek és slam poetry

 
Ruslan Sikunov képe a Pixabay -en.

egy férfival szeretnék beszélni,
mondjuk ahogy épp megyünk az utcán,
ahogy a tömeg is,
vagy a fák között, félve a fejünkre
hullni akaró természetszeméttől,
vagy egy kávéházban, hol én elveszve
érzem magam, ő a szemembe néz,
ez megnyugtat, mert úgy hiszem

 
Érmellék, Gálospetri Kép forrása: partiumzone.com

A domb e tájat lágy karéjba zárja.

Ledér esők eróziója ás

mély árkokat. Ma pásztorok tanyája

e holt vidék, alig tapodja más.

A völgyön át lapály talál teret,

mocsárvilág, ahol az Ér ered.

Elindulunk a sorskanyart követve.

Remélem, ott az út talán simább,

és hív a tölgyfalomb a zöld szövetbe,

el is maradt a csalfa délibáb.

Az árny poétahomlokon babér,

de szikkadó a domb alatt az Ér.

 
Fotó: Standovár Ágota

A NAP VERSE

Mint virágzó fa, melyet méhek ostromolnak

úgy érzem, testemet istenek birtokolják.

Hangokból és képekből eltűnik a rozsda,

kövek törnek, bárányok patái tapossák

Magas, magas és párás nap ez,

nagy kerek órával az égitest helyett

melyből csöpögnek beleolvadva a fűbe

lágy, mormogó másodpercek,

én pedig hidegrázással,

új metaforákat keresek, amelyek

másik nevet adnak a megidézett,

születendő dolgoknak.

 
Alanjvm képe a Pixabay -en.

   /feleségemnek/

Virrasztó, ha éjjel kéz érinti vállad

érzed, tudod: egyedül együtt vagy.

Mégse félj! Lépte nyomán hajnal hasad

virág nyílik, forrás fakad

madár dalol, levél zizzen

lombok alól lepke libben.

Mindez mind az Ő kegyelme

veled, velem, együtt Vele.

Kántor Zsolt Kép forrása: art7.hu

A szó értelmében támad fel a hang

Káprázat-történések

(Rizóma)

A tekintetbe vájt üreg

Ahol két szemöldöke között a tegnap van behegedve

S látni ott Isten ujjbegyének gravírozott érintését

Így elfelejtheti, hogy létezik?

Önfeledtség van a hangjában

Kötetlenség és tehermentesség –

A legtitkosabb szabadság

A földből kinőtt felhő

Lomha alkonyat...

Elteltek az évek

emlékek, képek

könnycseppek, fények

csurognak szememben.

Arcomon a ráncok

mint börtönrácsok

álmot őriznek

lebilincselt láncok.

De lelkem még szabad

szárnyal az égig

olykor még kéklik

a lomha alkonyat.

 
Foto-RaBe képe a Pixabay -en.

INNEN

Szétnézhetsz megállva,

ez már az a szomorú, vizes sík,

lehet biccenteni, de nem remélni.

Gondolódik bennem sok bolond dolog,

nem old kékítőt a költő anyja,

ha értik, mire gondolok, mert

itt már semminek sincs bokra,

száz év múltán sem kél remény,

esetleg kőkemény költemény:

Tóth Gabriella Toga Forrás: a szerzőtől

Horgolt csipkeként,

Lágyan borítva fedni

a vackolva melegítő

karod, és omlani

e boltívként feszülő

ölelés alá,

hogy a szégyenné tanított

gyengeséget,

mint árván csivitelő madárkát,

elbújtasd, védd karjaidban,

hogy otthonra leljen benned.

Kántor Zsolt Kép forrása: art7.hu

A szeretetben nincs félelem.

A teljes szeretet kiűzi a félelmet.

A létnek a művek adnak értelmet.

S hárman tesznek bizonyságot.

A Szellem, a víz és a vér.

S akié a Fiú, azé az élet.

Ha nem is mondja, már célba ért.

S aki megalázza magát, gyarapodik.

Az önérték záloga a szerénység.

Naggyá lesz, aki a másikért él.

Az oltáron lakik és el nem ég.

Ékesség és fenség jár előtte,

Istenben bízik, megerősödik.

Lelkében okos hatalom lakik.

Tetté változik át nála a hit.

Fotó: Korányi Mátyás 

no.1. Hajh, hajnal!

Aki kukás akar lenni,

korán kell annak kelni.

no. 2. nyakleves

kaptam a sorstól

egy nyaklevest

pompásan sikerült

a krumpli is

megfőtt a tészta

is

Juhász Erzsébet Kép forrása: jelenkor.net

Juhász Erzsébet emlékére

Huron-tó mellől ugrott át egy vadász a Citybe.

Kávé mellett ültünk szótlan. Asztalunk, picike

háromlábú csudabútor, matt ruhába bújt. Ünnep

itt nincs. Komor most minden. Mély álomba szenderültek.

A vadász kezében hosszú puska. Szarvasbőr a teste.

Víg hódsipka. Sallangtarisznya oldalát verdeste.

Mokaszinját megbámulta a mogorva pincérlány.

Zsidó utcára napfény ugrott, kotorva cincérvár!

Fiákerek Bécsben / becsifekete.hu

Bécsi lovak, ti gyönyörűek

barnák, feketék, kesék

mikor hangozhat fel nékem újra

patáitok ütemes csattogása

a kis gassékban, ahová

vidám utasaitokkal betértek

a vén dóm  mellől, ahol

pikáns illatok lengik körül

színes takarókkal borított

párolgó, megfáradt testetek

 
Fotó: Csengődi Péter / Holdkatlan

Lement a vers gondolta ez éppen neki való idő

letérkövezett múlt letérkövezett jövő

körülnéz mit lehetne ma és hogyan

nagyobb baj botrány nélkül esetleg

nem megbámulva senki jászolelhagyót csak

úgy enjambementtel ment el levegőzni egyet

nagyot míg a többi jól nevelt akinek

harminc ezüstnél többre sose telt otthon

kavargatja a fölhabzó forró lencselevest

Fűkő Béla: Belső evolúció

Látszólag hozzá vadultam 

vadonom szedreséhez.

Csimbókban hajam, szelíd tekintetem

féreg rágta odúból réveteg szemlél,

akár egy kellékes.

Vigyázz! Szögek, élek, borul a színpad, 

a teremtő tenyerén hasadni kezd az élet.

Nyílt sebhelyként tátong a törés,

vonal mentén omlik, aminek hullania kell.

Kép forrása: behir.hu

születtem kilencszázötvennégyben,
én vagyok legelöl, középen

s valószínűtlen fehéren.


– huszonhat év múlva verset írok,

erről a pillanatról itt.

ami látszik csak látszat:
én fogom ölbe Anyámat.

még itt áll, s nedves tenyérrel
szakadást takar kötényén,
szemén viseltes álom.

Csák Gyöngyi Forrás: Veranda Művészeti Csoport 

Karácsonyi életképek

Fájdalomból

és hiányból

keletkezik az ötvözet,

mintha az űrben lebegnénk:

töltődünk fel

és lakunk jól

a semmivel.

* * *

Meggyújtott gyertya lángja

ékelődik a közbe,

belakjuk egymás csöndjeit,

lelkemért nyúl egy másik lélek,

mely az arctalan évek mögül

rám leselkedik.

Tél van, dermedt fagy ül a tájon,

s aludni tértek mind a csillagok.

Én várlak csak, jajszó a számon,

velem a kristályos csend vacog.

Bennem az ígéret meséje,

hogy szívem másodszor is elhozom,

s te jönni fogsz majd újra érte,

mielőtt végleg elkárhozom.

1.

Hová tűntél, hiszen annyi időt engedtél szabadjára?

Hosszú és sivár álom volt számodra az élet?

Miért nem tudtál bekopogtatni az ajtómon végre valahára-

Csak egyszer, mikor átmehetett véled?

Egyszerűen nem tudok ebben a világban maradni tovább.

Felvettem a kabátomat, állok az indulásra készen!

De te itt maradsz az életemben, mint ahogy eddig is voltál...

Mint a jó házigazda, kikísér az ajtóig szépen.