Keresés a honlapon:

Nagy Gusztáv versei (Lomha alkonyat..., Leltár, Ha lehetne...)

 

 

 

 

Lomha alkonyat...

 

Elteltek az évek

emlékek, képek

könnycseppek, fények

csurognak szememben.

 

Arcomon a ráncok

mint börtönrácsok

álmot őriznek

lebilincselt láncok.

 

De lelkem még szabad

szárnyal az égig

olykor még kéklik

a lomha alkonyat.

 

 

Leltár

 

A rongyokat, nem magunkon viseljük

azokat a lelkünkön cipeljük

Onnan kéne kidobni egy rakásra

– El vele, mindet egy nagy parázsra! –

 

Hagy égjen, ahogy Prometheus tüze

Ne hordja többé asszony, se szüze

Inkább legyen lelkünk meztelenségbe

Minthogy magunknak veszedelmére.

 

Öltözzön lelkünk a legszebb ruhába

Az ócskát dobjuk el a csudába

Új divatot a régi ócska helyett

Adjunk az újnak szép nevet: Szeretet.

 

 

Ha lehetne...

 

Ha lehetne Istennel egy házam

azon lennék, hogy reggelenként

-ha kell ha nem- mindig felrázzam

sugdolóznék vele, gyermekekként.

 

A fülébe súgnám, hogy feledékeny

S hogy, ne legyen velünk ingerlékeny

Legalább Ő ne! Aki teremtet

Hiszen nagyon régen még szeretett.

 

Vissza súgná nekem, halkan, csendben

Ó, gyermekem, Ti hagytatok cserben

Feladtátok magatokat ingyen

S most már, marakodtok a giccsen.

 

Ó, ha lenne Istennel egy házam

Összevesznénk s lenne rá vádam

Hogy sokat alszik s feledékeny

S hogy, miért nem vesz a tenyerébe?

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-01-26 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.