A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét 1941-re nyúlik vissza, amikor Erdély fővárosa is bekapcsolódott a budapesti rendezvénysorozatba, majd hosszú idő után 2011-ben szervezték meg újból a magyar könyv és könyvkiadás ünnepét a Kincses Városban. Az idén ötödik kiadásához ért rendezvény gazdag könyvvásárral, sok szépirodalmi és kulturális programmal várta az érdeklődőket.
Heten a színpadon. Kilencen lennének, de Becsy András és Kántor Zsolt sajnos egyébirányú elfoglaltságaik miatt nem tudtak megjelenni. Öröm az ürömben, hogy így legalább működhet a bejegyzés címében megjelölt utalás: heten, mint a mesterlövészek. Annyiban szintén működik az analógia, hogy vadnyugati filmekből megszokott hőség uralkodik a békéscsabai Ibsen-udvarban, ahol a Körös Irodalmi Társaság tagjainak új könyveit mutatják be a könyvhét egyik csúcsaként Farkas Wellmann Éva és Elek Tibor.
Hajdúböszörmény – Sok fiatal kortárs író és költő tananyagba kerül, mintha elindult volna valami… Interjú Papp-Für Jánossal, a hajdúböszörményi HÍR-írótábor vezetőjével
A címben megfogalmazott gondolatot az író, Szepesi Attila nyolc esztendővel ezelőtti tárlat előszavából kölcsönöztem. Az akkori, 34. tárlat még nem a Reök-palota illusztris termeiben került megrendezésre – lévén, hogy a Magyar Ede által tervezett szecessziós épület átalakítása a megnyitó időpontjában éppen befejezéséhez közeledett –, hanem a szomszédos Olasz Kulturális Központ biztosított helyszínt számára. Az előszó írója akkori reményeit fogalmazta meg: ”…napjainkban a Szegeden kószáló örömmel láthatja parkok és terek, korábban leromlott szecessziós házak és emlékművek újjászületését, és – nem minden célzatosságot nélkülöző asszociáció – ezek sorába illeszkedik az épp megújuló Reök-palota, jövendő tárlatok helyszíne és nem utolsó sorban e mostani seregszemle, a látó ember ünnepe.”
Egy emberi értelemben vett nemmel bíró lény, ráadásul pont a férfi, nehezen lehet teremtő, ha belegondolunk. Szándékosan nem olvastam a munka közben zsoltárértelmezéseket és teológiai szövegeket, mert úgy akartam megérteni ezt a paradigmát, hogy radikálisan ki is tágítsam. – Vörös Istvánt a könyvhétre megjelenő Százötven zsoltár című kötetéről kérdeztük.
Az idei díjazottak névsorát Böszörményi Zoltán a 86. Ünnepi Könyvhét keretében, 2015. június 5-én hirdette ki Budapesten a TAT Galériában (Semmelweis u. 7.). Bárdos József értekező szövegeiért, kritikusi és tanulmányírói munkájáért esszé kategóriában, Laik Eszter Hogyan lettem Esterházy című tárcakötetéért próza kategóriában, Stiller Kriszta pedig Ködforgató című verseskötetéért vers kategóriában vehette át az elismerést.
Kacsó Fugeçu Magyar Műhelybeli kiállításán elfog az érzés, milyen lenne, ha képesek lennék a vízen járásra. De nem vagyunk istenek, ha vannak is magasztos vágyaink, és víz sincs, és főleg nem lesz elég, bár a művész H20=OHH című képén sok víz van. A vegyi képlet ohh felkiáltássá alakul, és ez nem véletlen. Látni a képből kiemelkedő elzárt vízcsapot, ami már nem is csöpög. Vízhiány van. Folyik a csapból is ez a szöveg, csak nem teszünk ez ellen semmit. Fugeçu vízre kiáltott hangja buborékokká válik, mintha egy gyerek fújná a szappanbuborékot, játszik. De ezek nem üres buborékok, betűkké alakul a kiáltás.
Újságíróként egykor bejárta a legeldugottabb baranyai falvakat, magánkezdeményezésére indult a nemzetközi Pécsi Íróprogram, és szemben a magyar irodalom „fociorientáltságával” Méhes Károly szenvedélye a Forma 1. Az íróval új regénye megjelenése apropóján beszélgettünk.
Nehéz megszólalni, még nehezebb megtalálni a karaktereket a klaviatúrán. Ami egy némi sci-fivel beoltott romantikus, kosztümös kalandnak indult, az az első évad fináléjára minden idők egyik legbátrabb, legsokoldalúbb, az érzelmek végtelen spektrumából a legtöbb színt megmutató, mesterien kidolgozott prizmává változott, ami hol elvakít, hol farkasvakságot okoz, de amikor átsüt rajta a nap, a fények és az árnyak olyan csodálatos összjátékát mutatja meg, amely még sokáig fog káprázni lehunyt szemünk előtt.
A művészt és gyűjtőjét évtizedes barátság, munkakapcsolat köti össze. A kiállítás címe (Egy barátság jelei) pontos, kellő támpontot ad a művek értelmezéséhez, kontextusuk megértéséhez. A kamaratárlaton bemutatott művek közül néhány több mint ötvenéves, két mű viszont alig egy éve készült, és a bennük lévő szöveg egyértelműen utal a kért és kapott segítségre. “Nálam járt Csorba Zoltán! Köszi, Deim Pál 2014″ olvashatjuk az egyik képen.
Az idei könyvhéten új regénnyel jelentkezik Györe Balázs, az író műve a Kalligramnál jelenik meg. A Halálom után eltüzelni!-ben a szerző édesanyja alakját idézi meg, hozzá való viszonyát vizsgálja azzal a megrendítő őszinteséggel, amely korábbi munkáinak is jellemzője volt.
A Tate elfogadta egy magyar gyűjtőházaspár ajándékát, így a Sydney-i Biennálén is szerepelt mű bekerül a nagy presztízsű intézmény gyűjteményébe. Ami egyáltalán nem sima ügy. Elmondjuk, miért!
Hegyi Botos Attila Az etruszk utas című novellisztikus versregénye egyszerre több dimenzióba, két, egymással párhuzamos térbe és időbe kalauzolja el az olvasót, aki előtt idilli mediterrán tájak elevenednek meg. Boldogh Dezső értékeli a kötetet.
STEKO-fotók az Andrássy úton - Képek Szigligetről és a magyar művészi élet nagyjairól úgy, ahogy Stekovics Gáspár látja. Mindez a fotóalanyok írásaival fűszerezve.
117 levél, 10 év várakozás, 5 évvel ezelőtti megjelenés, 26 külföldi kiadó – a látszólag összefüggéstelen számok egyetlen könyvben érnek össze. Ez Gárdos Péter rendező Hajnali láz című regénye, amelyből film is készült, és amelynek kiadási jogáért egymásra licitáltak Londonban a külföldi kiadók. A regény ősszel újra megjelenik magyarul is.
A fokozódó fenyegetettség elől zárkózott el Mallász Gitta úszó és festő, Dallos Hanna festő és férje, Kreutzer József bútortervező, illetve Strausz Lili mozgásterapeuta. A felfokozott állapotban az amúgy is érzékeny művészek közül az intuitív képességgel bíró Hanna médiumként kezdett működni, felsőbbrendű tanítást közvetített a többiek számára, akik érzékenységüknél fogva be tudták fogadni azt.
Lentről, felfelé – Alternatív kommunikációs metódusok a Knoll Galériában
A honi közéletben mindinkább egyoldalúvá váló kommunikáció mindnyájunk által tapasztalható ténye sem igazolásra, sem pedig kifejtésre nem szorul. Annál inkább feloldásra, melyre vannak is kísérletek − nem meglepő módon alulról kezdeményezetten, alternatív jelrendszerek és formák alakjában. Nos, a Knoll Galéria OFF Biennálés kiállítása több módszert, javaslatot, reflexiót felmutat.
Esterházy Péter 65. születésnapjára készült ez a titkos önéletrajz – miként az író egy rádióinterjújában nevezte a kötetet –, ha már a szerző úgymond nem szándékozik önéletrajzot írni. A könyvet olvasva emlékezés és valóság, élet és művészet folyamatos egymásba játszásának lehetünk tanúi Esterházy életének idővonalán csúszkálva, amelyhez a szöveg szélén sorjázó évszámok szolgálnak segítségül. A mintegy másfél száz kérdésből és válaszból szerkesztett interjúkötetet a magyar származású, Los Angelesben élő kultúrtörténész, Marianna D. Birnbaum, az 1991-ben megjelent Esterházy-kalauz és a 2010-ben kiadott Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben szerzője állította össze az újszerűség igényével.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.