Kolozsvári barlangászok mesélték, hogy van egy titokzatos állat, azon barlangokban, amelyeket a Vaskó környéki hegyekben hajdan a szovjet baráti vagy megszálló hadak nyitottak urán, plutónium és hidrogénbomba alapanyagok kinyerése céljából. Az állatok, amelyekről a római krónikások is megemlékeztek, hajdan a vízvezetékek réseibe szállították szájukban a rágott meszet, azt kis gömböcskékben a megfelelő helyre tapasztották, mint ma a gyermekek a vonaton vagy a repülőn a rágógumit. A nyehőcéről azt tudták, hogy tiszta állat, tökéletes az emésztőrendszere, ürüléke nincs, ezért is lehet a vízvezetékek belső javítására használni meg idomítani.
Test és szellem, ég és föld, az őket elválasztó, vagy éppen összekötő, leheletfinom, hártyavékony közeg: ezek a kulcsszavai Imre Mariann Ölelés című anyagának a Karinthy Szalonban. A művésznő sajátságos, fonallal hímzett betonmunkáiról ismert, ám ez alkalommal a súlyos, durva beton helyett finom és könnyed hatást keltő akvarelleket és tüllruhát láthatunk tőle.
Szvoren Edina a rá jellemző szenvtelen stílusban olvas fel néhány novellát Az ország legjobb hóhéra című kötetéből. A Három Hét Galériában tartott eseményen a pályatárs, Kiss Noémi mellett egy pszichológus, Duba Andrea a másik beszélgetőpartner, de kérdeznek a közönség tagjai is, író-olvasó találkozóvá alakítva az estet. A galéria közvetlenül az utcáról nyíló termében ülünk, nem messze a Kosztolányi Dezső tértől, és egészen közel a Móriczhoz. Buda forgalmas terei és azok névadói viszont nem a földrajzi helymeghatározás miatt jönnek szóba.
Mintha az egész előadás Nádas Péter Temetésének egyik kezdőmondatát fejtené ki: „nagyon sokáig tökéletes csend és mozdulatlanság uralkodik a színpadon; ennek a csendnek az időtartamát természetesen a közönség tűrőképességéhez kell igazítanunk, de úgy, hogy az a tűrési határon mindenképpen jóval túl legyen.”
Ottlik Géza 100. születésnapjára összegyűjtöttünk pár nem vagy alig ismert fotót, Németh Gábor jóvoltából két képet az Örley-kör alakuló üléséről, számtalan ritkán látott képet, mutatunk egy Ottlik-műből készült, eddig publikálatlan filmet, egy régebbi dokumentumfilmet és egy verset Tábor Ádám tollából.
Ahogy arról már hírt adtunk, egy magyar rövidfilm, a Wartburg nyerte el az Emir Kusturica által alapított szerbiai film- és zenei fesztivál, a Kustendorf fődíját, az Aranytojást. A filmet Borbás Dávid rendezte, és egy 2010-ben megtörtént postarablás eseményeit idézi fel. Két tisztességes családapa filmekből felkészülve indult rabolni egy Wartburggal. Az akció során az autó többször is lerobbant, többek között a tököli börtön előtt. A filmről és a szerbiai díjátadó élményeiről Borbás Dávid alkotótársával, Vida Orsolyával beszélgettünk, aki íróként és dramaturgként dolgozott a Wartburgban. Hogy működik a közös munka? Milyen érzés volt találkozni a Macskajaj rendezőjével, Emir Kusturicával? Mikor láthatja a magyar nagyközönség a Wartburgot? Interjú.
Túlszínezett gigantikus mellek egy női testen, lábfejből kikandikáló emlők, fejet elborító ajkak – csak néhány példa a lengyel Alina Szapocznikow furcsa szobrai közül. A lengyel szobrásznő a vasfüggönyön túli művészet forradalmára, aki az inspirációit élete sorscsapásaiból, a haláltáborok borzalmaiból, testéből és a rákkal való küzdelemből merítette.
A József Attila Kör és a KULTer.hu kortárs kultúrportál által szervezett konferencia 2016. március 18–19-én azzal a kérdéssel foglalkozik majd, hogy a marketing, a brand és a kultusz fogalmai mennyiben és miképp érvényesíthetőek a jelenkori irodalom nemzetközi és hazai folyamatainak, jelenségeinek értelmezésében, az irodalomnépszerűsítés lehetőségeinek felmérésében, stratégiáinak kidolgozásában.
Az európai modernizmus történetének egyik legkoncentráltabb fejezetét mutatja be a Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum anyagából válogatva, A művészet forradalma címmel a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) péntektől látható orosz avantgárd kiállítása.
A Nyitott Műhelyben mutatták be Jahoda Sándor és Kókai János köteteit, amelyek mindkét szerző esetében „búcsúszimfóniának” számítanak: Jahoda prózában, Kókai a zene nyelvén kíván ezután megnyilatkozni. De azért, mint az esten is elhangzott, soha ne mondjuk, hogy soha…
A Zeneakadémia 2016-ban is meghirdette a Nemzetközi Marton Éva Énekversenyt, amelynek egyik támogatója a Magyar Művészeti Akadémia. Az immár a második, szeptemberi megmérettetésre április 27-ig lehet jelentkezni videofelvételek beküldésével, a világhírű szopránunk, Marton Éva vezette előzsűri döntéséről pedig május 20-ig küldenek majd tájékoztatást.
A rettenethez szokott emberi szem már észre sem veszi őket, azokat, akik valamiért a társadalom legszélére szorultak, mocsokban élnek, éheznek, fáznak, nélkülöznek. A Magyar Református Szeretetszolgálat által meghirdetett “Nincsen számukra hely” c. fotópályázat célja az volt, hogy felhívják a figyelmet rájuk, a társadalom perifériáján élők helyzetére. Hétszázötven kép érkezett a fotó pályázatára, amelyből 19 képet díjaztak.
Dunajcsik Mátyás hátat fordított karrierjének, otthagyta stabil állását, és elköltözött Izlandra. Egy évtizede a magyar irodalmi élet meghatározó szereplője, írt két könyvet, fordított Rimbaud-t és Oscar Wilde-ot, dolgozott a Magvető kiadónál, szépirodalmi főszerkesztő volt a Librinél. Aztán kivándorolt. Mostanában izlandiul tanul a reykjavíki egyetemen. Arról kérdeztük e-mailben, mi indította el ezen az úton, és hogyan látja az északi sarkkör közeléből a magyar irodalmat és a hazai közbeszédet.
A magyar költészet mellett a versmondás műfaját is népszerűsíti a Versünnep fesztivál, amelyre az előadók egy kortárs, egy 1956-os témájú, valamint egy klasszikus költeménnyel nevezhetnek. A győztest elismerésül meghívják szerepelni a Nemzeti Színház egy darabjába is. A verseny egyik védnöke, és egyben a rendezvény támogatója a Magyar Művészeti Akadémia.
A rákkal viszont nem küzdök meg, már csak azért sem, mert a rákot nem tekintem – és az első sokk napjait leszámítva soha nem is tekintettem – ellenségnek. A rákkal nem küzdelemben álltam, hanem egy folyamatban veszek vele részt. E folyamatban én mindazt megtettem a gyógyulásom érdekében, amit józan ésszel és hitem szerint meg lehetett tenni. És nem tettem meg egy csomó mást, ami szembement volna akár a hitemmel, akár a józan ésszel. Nagyon szeretek élni – de nem minden áron. Például azon az áron, hogy emberi méltóságomat szemen köpve, a halálfélelemtől nyüszítve rohangáljak varázslótól kuruzslóig, hogy hátha valaki tudja a nagyon titkos mantrát, amivel majd meggyógyít, erre nem voltam és nem vagyok hajlandó.
Gárdos Péter filmforgatókönyvnek szánt történetét regényként ismerte meg a világ. Öt évvel később viszont már a rendezést is magára vállalta az író. Gárdos a holokauszttúlélő szülei történetét évekig érlelte, és az eredmény magáért beszél. A filmről és a forgatásról Váta Lorándot, a Kolozsvári Állami Magyar Színház tehetséges színészét kérdeztük, aki Litzman karakterét formálta meg a decemberben bemutatott filmben.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.