„Los Angelesben is magyarul álmodtam. Magyar költő vagyok, aki történetesen cigány. A cigányságom pedig adottság, nem érdem, nem szégyen, így akarta a jóisten, és nem cserélném el másra." - a költő és divattervező Galyas Éva Klárával készült beszélgetésünket és a költőnő verseit olvashatjátok a DRÓTon.
Szabó T. Anna József Attila-díjas költő, író, műfordító, a magyar kortárs irodalom egyik legjelentősebb szerzője, 1987-ben kamaszlányként családjával együtt települt át Kolozsvárról Magyarországra. Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1997-ben magyar–angol szakos tanári és előadói diplomát szerzett, majd elvégezte az Angol Reneszánsz és Barokk PhD-programot. Tagja, majd később néhány félévig tanára az Eötvös József Collegiumnak. Egyetemi évei alatt kezdett publikálni, több napi és havilapban rendszeresen közöl verseket, esszéket, rövidprózát.
Úgy hallom, néhány hónap alatt írta meg Az ítéletidőt, melyben angyalok és ördögök figyelik, amint Magyarországot eléri a végítélet. Két napja még utolsó simításokat végzett a szövegen a kiadóban, aztán letette, azt mondta, elfáradt. – Kőrösi Zoltánra Nagy Gabriella emlékezik.
Vászon helyett érintőképernyő, filmkockák helyett pixelek, tekercsek helyett gigabyte-ok, mozijegyek helyett torrent oldalak. Lehet még a filmek szentélye a mai tizenévesek körében a mozi? A Budapest Film Zrt. szerint a válasz egyértelműen: igen. Ezért indították el 2013-ban, s működtetik egyre nagyobb erőbedobással a Suli-Mozi programot, amelynek keretében afféle filmnézős, kibeszélős mozizást kínálnak tizenéveseknek Budapest patinás art mozijaiban.
A jó gyerekkönyvben nagy hangsúlyt kap az illusztráció. A rajz ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb része a mesének, különösen, ha az piciknek szól. Gyakran megesik, hogy nem is a történet születik meg előbb, hanem a képekhez kell mesét kitalálni. Én meg szeretem, ha engem, a felnőttet is gyönyörködtet, elragad vagy meglep a gyerekkönyv grafikája.
Négy zsidó költő – a mártírsorsú Szenes Hanna és Oszip Mandelstam, valamint Paul Celan és Nelly Sachs – verseinek szép, érzékeny megzenésítése hallható a Göncölszekér együttes Izrael földjén című lemezén. A Zsidó Kulturális Fesztiválon tartott bemutatkozás után, március 19-én – Magyarország német megszállásának évfordulóján– a Frankel Zsinagógában is hallhatók lesznek a lemez dalai. A fiatal muzsikusokból álló zenekar fő hivatásának a 20. századi és kortárs költészet megismertetését tartja – minőségi zenei kontextusban.
Nincs még egy olyan kortárs művészettel foglalkozó magyar galéria, amelyhez olyan, a határon túl is ismert művészek kötődtek, kötődnek, mint a Várfok Galéria, amelyben többek között Rozsda Endre, Francoise Gilot műveit találhatják meg az érdeklődők. Alkotásaik a kortárs magyar művészet élvonalába tartozó kollégáik művei mellett most is láthatók a kiállítóteremben. Az alkalom sem mellékes: a galéria a közelmúltban ünnepelte létrejötte 25. évfordulóját.
Keresztesi József apollinaire-i lágysággal korholja a szépséges gyomokat és virágokat elpusztító orrszarvút: „Rinocérosz, te bamba állat, / letépted ezt a hangaszálat” – Lapis József recenziója.
Második alkalommal rendezik meg Szlovéniában a február 3–6-ig tartó MENT fesztivált, ami a Bécs–Pozsony Waveshez hasonlóan egy olyan zenei showcase-t kínál, amely egyre jelentősebb szerepet tölt be a térség zeneiparában. A fesztiválra idén meghívást kapott a közel kétéves múltra visszatekintő, instrumentális zenéjét csak „jazz for metalheads”-ként meghatározó makrohang is. A trió basszusgitárosával, Gyányi Marcellel a ljubljanai koncert előtt beszélgettünk.
Több mint egy éve új – egész erdélyi vonatkozásban fontos – intézménye van Sepsiszentgyörgynek. Ennek megálmodója a valamikor itt gyermekeskedett Jakobovits Miklós – a Barabás Miklós Céh újraalakulása utáni első elnöke – volt. Jakobovitsot nemcsak Sepsiszentgyörggyel kötötte össze az élete, hanem Nagyváraddal is, ahol alkotó éveit végigélte. Ott alakult ki barátságuk, lelki-szellemi rokonságuk Jovián Györggyel. Jovián a megnyitón erre a barátságra hivatkozott, s a meghívásra igennel válaszolni Jakobovits Miklós emléke kötelezte. Kötelezhette erdélyi-partiumi múltja, emléke is. Itt, ezen a tájon súlyosabb a jelentősége a “hely szellemének”, s azon belül: a magyarsághoz való tartozásnak. Az innen elindult művész számára a szülőföld hívása szent.
„Aranykeretes dédapám mögé három könyv fért be. Az Éjszakai medvevadászat a tó jegén mögé kettő, aztán felfedeztem a vécétartályt, ahová külön fiókot építettem a könyveknek.” – A Müpában, a Literárium-sorozat januári vendége Márton László volt. Ott jártunk.
A Booker-díjas Ian McEwan komoly hazai rajongótáborral rendelkezik, például a Vágy és vezeklés (Atonement, 2001) című regényét még azok is ismerik, akik nem olvasták, a filmadaptáció óta biztosan. A novelláit itthon kissé mostohán kezeljük, pedig azok is megérnek egy misét – de egy olvasást biztosan. Emeljük le a polcról a Geometriát!
Az acb Attachment kiállítótermében, amely nem először ad teret hazai konceptualisták számára, a január 14-i megnyitóval kezdődően Halász Péter Tamás társadalmi kérdésekben elkötelezett művészetének legújabb állomását tekinthetjük meg. A kiállítótér – amely március elejéig várja az érdeklődőket – korlátozott befogadóképessége tökéletes kiegészítőjévé válik az alkotó konceptuális gondolatiságának, és ezt a jelöletlen művekben megjelenő vizualitáskritika még jobban hangsúlyozza.
Vannak hivatalos és nem-hivatalos, törvényes és törvénytelen embertársaink. „Rendes emberek”, akik rendelkeznek útlevélszámmal, szállással, bankszámlával, biztosítással, jól dokumentált ősökkel, fényképalbumokba rendezett nagymamával és nagypapával és „rendetlenek”, akik csak egymástól és nem az államtól vagy a törvényektől függnek. Emberek, akiktől elrabolták a papírjaikat, emberek, akiknek nem voltak papírjaik, akik nem is tudják igazolni, hogy kifélék-mifélék…, akik hiába igazolják, senki nem hisz nekik. Ők azok, akik nyugodtan nevezhetik magukat fogorvosnak, archeológusnak, nem tudnak dokumentálni semmit – a törvényen kívül, már-már virtuális módon élnek köztünk.
…jóval inkább tanúskodik komoly színházcsinálói, előadóművészi, mint koreográfusi kvalitásról. Ennek ellenére – vagy éppen ezért is – különleges, szép és értékes tapasztalás, ahogyan az eleinte számunkra idegen „szerzetek” belső világával azonosulunk, ahogyan lassacskán fölismerhetjük, fölfedezhetjük magunkat bennük.
Szabó Imola Julianna, 1984, Budapest. Író, táncelméleti szakíró, intermediális alkotó. Versprózákat és meséket ír, szöveg/tánc/réteg videókat készít, összművészeti projektekben vesz részt. Kutatási területe a kontakt tánc. Varratok című verspróza kötete 2014-ben jelent meg az L’Harmattan Kiadó gondozásában. „Ha a prózák festmények lennének, akvarellek lennének.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.