Szemle

A Petri-szakirodalomban megkerülhetetlen közhely ma már lírájának depoetizáltságáról beszélni, s arról, hogy ez az eszköztelenség valójában milyen gondos költői szövegformálás eredménye. Ha híres verséhez, a Hogy elérjek a napsütötte sávig… címűhez közelítünk, azonban nemcsak az egyik legkarakteresebben „lefelé stilizált”, „deteriorizált, antipoétikus” szövegével találkozhatunk. A vers ugyanis nem pusztán köznapi hangot üt meg és beszél el látszólag köznapi módon egy morálisan kifogásolható, erkölcsi normákat áthágó történetet, de egyenesen visszatetszést, undort kelt az olvasójában. Olyannyira, hogy Szentesi Zsolt, a vers egyik elemzője az „alantasság”-ban jelöli meg a vers legfőbb esztétikai minőségét, s egyetérthetünk vele abban, hogy e tekintetben az „alantas elemekkel egyébként is bőven megtűzdelt” Petri-lírában is egyedülálló szöveggel van dolgunk, mely a magyar líratörténetben is mérföldkövet jelent.

Tovább az ujforras.hu cikkére >>>

A teljesen hagyományos kézi rajzot szeretem. Először megtervezem vázlatokban az oldalpárokat, majd kidolgozom, általában A/3-as lapon ceruzával, végül kihúzom tussal, filctollal és beszkennelem. Innentől használok csak digitális eszközöket a szöveg beíráshoz és színezéshez. De akadnak festett képregényeim is, és tervben van egy teljesen kézzel készült képregény is, aminek a szövegét is kalligrafikusan fogják beírni. Azt vettem észre, hogy a komoly megrendelők jobban értékelik a kézzel készült grafikai munkákat, sőt igénylik is azokat.

Tovább a szinfonline.hu cikkére >>>

Óriásira fújt rágógumi; félig elfogyasztott dinnye; cérnával kifeszített, preparált madarak; egymásba hajló könyvlapok; szótanuló kártyák bescannelt rajzai és Elemér, a kopasz férfi alakja érzésekre és érzékekre egyaránt ható képeinek sorából áll össze Perlaki Márton Bird, Bald, Book, Bubble, Bucket, Brick, Potato című fotósorozata. A festészeti hagyományokból és a filmek vizuális világából egyaránt építkező, erős szimbólumokkal bíró, váltakozó méretű tableau-szerű fotográfiák töredékes narratívával fűződnek egymáshoz, mely absztrakt asszociációkra készteti a nézőt.

Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>

Dolmányos vérdudu, gyökérszájú neonhal, Prométheusz Ipari Szövetkezet, Utca utcai kapitányság, a vágy titokzatos trágya, Független Ajakír Felszabadítási Front – ismerős fogalmak Garaczi László olvasóinak. Az író kolozsvári estjén kiderült: az ilyen humoros kifejezéseket reggel veti papírra, álom és ébrenlét között.

Tovább az irodalmijelen.hu cikkére >>>

Az első magyar mozifilm elkészülésének 115. évfordulója, valamint az első magyar mozgókép megszületésének 120. évfordulója alkalmából áprilistól Közösségi mozi és médiaműhely címmel országszerte 19 településen indít ifjúsági közösségfejlesztő mintaprogramot a Nemzeti Művelődési Intézet (NMI). A program támogatói az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) és a Magyar Művészeti Akadémia (MMA).

Tovább az mma.hu cikkére >>>

Gedő Ilka háborús években készült önarcképein hasonló változások figyelhetők meg, mint Anna Margit képein, miután férjét, Ámos Imrét munkaszolgálatba kényszerítették. A szerelmes, szép, művészeti tanulmányokba mélyedő fiatal nőket kibillentették a történeti, politikai események. Mélységes szomorúság, keserűség, félelem látszik Gedő Ilka tágra nyílt szemében, a vonalak kuszábbá válnak, a vonalkázások a rémület és tehetetlenség kifejezései. A háttér bizonytalan, elmosódott, hiszen minden felborult körülötte.

Tovább a ligetmuhely.com cikkére >>>

A Librinél a kultúra elhivatott pártolójaként egyik fő célunk az olvasás népszerűsítése és az olvasás élményének átadása. Ennek a programnak a részeként 2016-ban első alkalommal adjuk át a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a kortárs magyar szép- és tényirodalmat előtérbe helyezzük, és egy presztízsértékű díjjal megmutassuk, melyik az a könyv, mely kiemelkedően jó, fontos, érdekes, megkerülhetetlen egy-egy év magyar könyves terméséből.

Tovább a libri.hu cikkére >>>

Bada Dada szürreális életművéből rendeztek kiállítást az A38-on. Kívánni sem lehet szebb utóéletet.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

Negyvenegy országból 507 képzőművész összesen 1238 művet nevezett be a 4. Székelyföldi Grafikai Biennáléra – közölte szerdán a szervező Kovászna megyei önkormányzat sajtószolgálata.

Tovább a kronika.ro cikkére >>>

Kihirdették az Európai Unió Irodalmi Díjának idei nyerteseit kedden Brüsszelben, a legkiválóbb európai elsőkönyves és feltörekvő szerzőket reflektorfénybe állító kitüntetést tizenkét szerző kapta meg.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

Malek Andrea szerint komoly kihívás mászkálni országok között, több nyelven beszélni, több nyelven gondolkodni. Ez igencsak termékeny. Ahogy az is, hogy több műfajban otthonos. A Vadon Nő című estjében például, ami tizedikétől a Centrál Színház repertoárjára kerül, nem csak énekel, hanem verseket is mond

Tovább a nepszava.hu cikkére >>>

Egy kiállításon találkoztam vele először. Ha vele nem is, a fényképeivel. Képeken át mégis vele, egészen meghitt találkozás volt. Onnantól fogva őrzöm, előveszem néha. A cikkel, amit róla írtam, nem zárulhat le. Biztos voltam, lesz még nekünk dolgunk egymással. Akkor így meséltem el, mi történt velem a bérházba rejtett galériában.

Tovább a ritaritmia.net cikkére >>>

Összeszedtem pár felvételt, amiken magyar költők saját versüket mondják, mert azt gondolom, nincs annál érdekesebb, mint mikor egy vers a saját hangján szólal meg. A listát bővíteni ér.

Tovább a cink.hu cikkére >>>

A Gittegylet.com kultblog már harmadik éve szervezi meg a világraszóló Posztolj verset az utcára! akciót a magyar költészet napján, József Attila születésnapján, április 11-én. Legyen egy nap a magyar versé, árasszuk el a hirdetőoszlopokat, valódi üzenőfalakat, járdákat, és minden legálisan posztolható felületet versekkel!

Tovább a posztoljverset.hu cikkére >>>

Valamelyik költő emészthető, valamelyik pedig különlegesebb. Nemes Z. Márió szerintem ez utóbbi kategóriába tartozik – osztályozta a legutóbb meghívott vendégét a befogadók mércéje alapján Várnai Réka. Az Írók klubjának mozgatórugója közel másfél éve, 2014. október 26-án indította útjára azt a sorozatot, amely kéthavonta összehozza az irodalomszerető közönséget.

Tovább a newjsag.hu cikkére >>>

A táncszínpadok mozdulati és szcenikai kliséit is fölsorakoztatta, de nem idézőjelek között, hanem naturális komolysággal.

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

Tudjuk jól, hogy a könyvre gondolhatunk élményforrásként, tudástárként, és ha megérdemli, megjelenésében, kivitelében is esztétikumot hordozó szép tárgyként. De gondoltunk-e már arra, hogy bemegyünk egy könyvesboltba, ahol nincsenek könyvek, amelynek nincs raktára. Bemegyünk, és egy látogatói táblagépen keresgélünk körülbelül ötezer könyv között. És mi történik, ha megtaláltuk, amit szeretnénk? Kinyomtatjuk. Kinyomtatjuk ott, a boltban, néhány perc alatt egy nyomtatórobotot segítségül hívva. A szerkezet a lapokat egymáshoz rögzíti és borítóval is ellátja. Bármennyire hihetetlen is, könyvet kapunk. Szóval nincs itt az ideje a könyvek és az olvasás elsiratásának… Ezekbe a pillanatok alatt elkészült könyvekbe is elhelyezhetjük ex librisünket, könyvjegyünket, már ha vagyunk annyira műveltségszeretők, hogy készíttettünk már a magunk számára. És van olyan is, aki ennél jóval távolabb merészkedik, ahogyan tette ezt Póka György is.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

Könnyekig röhögtető és fájdalmasan ismerős a Koronázás című előadás a Púder Galéria és Bárszínházban, Erdélyi Dániel rendezésében. Kis hely, nagy élmény, nem csak negyveneseknek.

Tovább a gittegylet.com cikkére >>>

Fiatalkorom meghatározó élménye volt 1996–97-ben a Csarnok Kultusz Motel évada a Miskolci Nemzeti Színházban, ahol addig csak Zsótér Sándor rendezéseit tudtam értékelni (lehet, ha ma látnám az akkori előadásokat, máshogyan vélekednék, ám semmi garancia nincs arra, hogy fejlődött volna az ízlésem az elmúlt húsz évben). Csarnok alatt tényleg a színház szerelőcsarnokát kell érteni, melyet ugyan már korábban is használtak játszóhelyként, de ebben az évadban éreztem azt, hogy megtalálta végre valódi „funkcióját”, amikor Kamondi Zoltán koncepciója alapján létrejött itt a „Kultusz Motel”.

Tovább a muut.hu cikkére >>>

Egy doktori kiállításon vagyok, és nem csak azért, mert doktorandusz a festő. Egy plasztikai sebész elegáns várószobájában is ülhetnénk, kissé didergünk, bár az éles szikét nem látjuk, de érezzük, változás csak általa jöhet létre, szemünkbe hasít. Fehérednek a színek, mintha az Antarktiszt lenne látó közelben, de látni a partot, a természet, az emberi lét egy-egy formai elemét, halványzöld növényt, szigetet, kaput (Outer space III., 2015).

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>