Szemle

Tavaly találkoztam először Gosztola Gábor képeivel a budapesti FUGA Galériában. Terveztem írni róla, de kifutottam az időből, többször eszembe jutott, nem lett volna szabad kihagyni. Örömmel mentem a Leányfalun rendezett kiállításra, ami hasonló élményt ígért, itt is közreműködött Hobo, felolvasva a művész verseit.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

A Nyitott Műhely egyébként is otthonos közegében, családias hangulatban került sor Gerőcs Péter legújabb könyvének bemutatójára. A Győztesek köztársasága a szerző negyedik megjelent műve, s az eddigi visszhangok alapján talán a legsikeresebbnek ígérkezik. Az íróval Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó szerkesztője beszélgetett. – Ott jártunk.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

Félni és megijedni senki sem szeret. A horrort azért imádjuk, mert a mozi kellemes sötétségében viszonylagos biztonságban szembesülhetünk és ismerkedhetünk a vászonra vetülő szorongásainkkal. A különféle szörnyek és maszkos-késes gyilkosok mindig is a kollektív tudatalatti homályából léptek elő, a rémtörténetek arról mesélnek, amiről egyébként nem beszélünk. A Valami követ kínzó problémája, hogy az alkotók szó szerint az arcunkba tolják: ők bizony egy nagybetűs allegóriát mesélnek el nekünk.

Tovább a memoriaonline.hu cikkére >>>

A britek tudnak emlékezni. És mulatni. A páratlanul érdekes látnivalókat kínáló Temze-parti műemlék különlegességek egész sorával örvendezteti meg jubileumi évében a látogatókat.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

Zavarba ejtő kötettel, „anyátlan regénnyel” jelentkezett Kiss Noémi. Nem csak egy férjgyilkosságról szól, hanem bemutatja a meddőség lelki terheit, a megalázó tanári létet, az alig változó női szerepeket. Miért a mindennapok megszokott, ám titkos tragédiája a családon belüli erőszaknak? Mi az oka, hogy triplán megalázott hivatás tanárnak lenni? Interjú.

Tovább a hvg.hu cikkére >>>

Egy brit rendezőpáros Budapest környékén kezdte forgatni Dragomán György A fehér király című könyvéből készülő filmet.

Tovább a hvg.hu cikkére >>>

Amikor kijöttem a Müpa Bolygó hollandi előadásáról, azon gondolkodtam, hogy Kovalik Balázs rendezőre haragudjak, Wagnerre, vagy inkább a korra. Merthogy a megváltás, a katarzis ezúttal elmaradt. Vajon ki a felelős érte?

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

Ha rögtön a lecsóba akarunk csapni − és mért ne akarnánk, hiszen a Barakonyi−Hecker-kiállítópáros is ezt teszi −, kezdjük talán a két bőgatyás, echte ungarische juhásszal, akik korántsem a nemzethy sztereotípiák macsói. Ők a meleg juhászok, szájukban egy szál kolbász, egyszerre. Mondhatni, a magyar valóság dupladildója − és ez, metaforaként, a komplett kiállításra elmondható. Dupladildó mindenki szájába, pártállástól függetlenül. Annál is inkább, mivel ezek a (számítógépes grafikai kifejezéssel élve) layerek egymásra illesztve és egybeolvasztva (merge) jelennek meg, nem elkülönülve, ahogyan kishazánk népe is egy, cirkalmas és abszurd szertartásaival és azok ellenére.

Tovább az ujmuveszetfolyoirat.hu cikkére >>>

Mi szükséges a kiegyensúlyozott párkapcsolathoz, hogyan lehet megélni a férfi és a női szerepeket és hogyan jelenhet meg ez az irodalomban? A Hadik Irodalmi szalon szezonzáró estjének vendégei Hidas Judit, C. Molnár Emma és Szily Nóra voltak. – Nagy Márta Júlia tudósítása.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

Lázas készülődés és rengeteg színes, játékos figura jelezte már a megelőző héten Békéscsaba belvárosában, hogy valamilyen, gyerekeknek szóló varázslat készülődik a környéken. A június 19-én, pénteken startoló XVI. Nemzetközi Bábfesztivál jelkép-logója a Pegazus volt, róla nevezték el a színház terén nyílt bábszínházi látogató teret is, és megalkották fából is, nagyobb méretben. Az ő segítségével vezették fel az egyes előadásokat; olyankor egy kis szekeret húzott maga után, változatos rakománnyal. Ő lett Pablo, a bábló, és arra volt hivatott, hogy jelezze a gyerekeknek, hogy álmaik kis lovai igazi Pegazusokká nőhetnek, ha hisznek bennük.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

Az intézményi keretek között zajló oktatás eredményeit bemutató év végi kipakolás-sorozatból két, egymással testvéri viszonyban álló kiállítást szemlézünk gyorsan. Az egyik már csak két napig látható.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

Sebész ne féljen attól, hogy fájdalmat okoz, amikor vág. Nógrádi Gergely folytatta a nagy műtétet: olvashatóvá tette a tanuló ifjúság számára Mikszáth két regényét – a Szent Péter esernyőjét és a Különös házasságot, meg Móricz örök kötelezőjét, a Légy jó mindhaláligot.

Tovább az olvassbele.com cikkére >>>

Béres Józsefről írt színdarabot Fazekas István Váci Mihály- és Jókai-díjas költő A megvádolt címmel. Nemrég könyvben is megjelent a szerzője által történelmi drámának minősített mű. Arra még találhatunk példát, hogy egy költő színpadi mű alkotására vállalkozik, az azonban ritka, hogy kortárs témát választ, ráadásul olyat, amely a sajtóban is vissza-visszatér, sőt, olykor közéleti-politikai tartalmat is kap.

Tovább a magyarhirlap.hu cikkére >>>

A tárlat címe a művészi légyott elméletének és az eisensteini képletnek (1+1=3) az összekapcsolásából született meg, amely szerint két kép összerakásából egy harmadik jelentés jön létre. A randez-vous elmélet logikáját követve a (meg)talált képek minden találkozásnál újra átértékelődhetnek, és az interpretációnak ebből a folyamatos dinamizmusából kifolyólag jogosan kérdezhetünk rá: 1+1=? A képeknek ez az összerakása nem a dolgok összegét, hanem egy új tartalom megjelenését eredményezi.

Tovább az ujmuveszetfolyoirat.hu cikkére >>>

Gerevich András negyedik verseskötete, a Tizenhat naplemente megrekedt ugyanabban a poétikában, amit a Férfiak és a Barátok című kötetekben olvashattunk. Számos versben (Síbolti eladó, Zuhany, Orlando a medenceparton) visszaköszönnek olyan szituációk és metaforák, amelyek a Kukásfiúban, a Garázsban vagy A vak fiúban is megjelentek. Hogy a Tizenhat naplemente részben mégis újszerű, az az olyan hosszúverseknek köszönhető, mint a grandiózus Budapest vagy a Határidő – ezek a legjobban megírt darabok.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

A legjelentősebb francia színházi szakmai elismerés, a Moliere-díj után a francia kritikusok nagydíját is Thomas Jolly rendező érdemelte ki az idei évad végén Shakespeare VI. Henrik című drámájából készült 18 órás előadásáért.

Tovább a szinhaz.hu cikkére >>>

Marcus Goldson festőművész brit szülők gyermekeként, Kenyában jött világra, fiatal éveit Afrikában töltötte. 1993 óta él Budapesten. Külföldön szocializálódott, éppen ezért egészen mást jelent neki egy metróbelső, egy strandolós lángosozás, vagy éppen a Borozó elé kikötött kutyák látványa, mint nekünk.

Tovább az illuzio.cafeblog.hu/ cikkére >>>

14 évesen jelent meg az első novelláskötete, 21 évesen megalapította az első meleg irodalmat publikáló kiadót Magyarországon. Rajong az avantgárdért, a kísérleti irodalomért, Tamkó Sirató Károlyról írt szakdolgozatot, most pedig az ELTE doktori képzésének hallgatója. Sós Dórával beszélgettünk.

Tovább az irodalmijelen.hu cikkére >>>

Talán csak a fiatal erők heves újat akarása ösztönözte az elképzelést, amely – minden más eszközt száműzve – csakis a mozdulatok erejében rejlő szépséget szeretné közvetíteni. Ebben a nagyreményű vállalásban azonban ott a lehetetlen kódja is...

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

Lefogadom, hogy te is jókat mosolyogtál már a budapesti reptéren, amikor a becsekkolási sorban ácsorogva a fejed fölötti kijelzőn egy humoros kisfilm éppen azt mutatja be, hogyan - és mit pakolj okosan a gumiszalagra. Ezeknek a szerethetően bénázó becsekkolóknak egyik szülőatyja az a fürdőszobájában boszorkányokat, poliparcokat és fekete kutyákat nevelgető Ottó, aki inkább illusztrátornak nevezi magát, mintsem grafikusnak, és akinek gyerekekhez szóló, de szürreális világokat feltáró interaktív mesejátékai után már a Disney és a Nickelodeon is füttyentett egy nagyot.

Tovább a phenomenon.hu cikkére >>>