Videó

Részlet az MTVA P´amende, 2024.04.18-i adásából a henti79 csatornán.




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

A Kassák Múzeum remek kiállítása, amely az épp száz évvel ezelőtt indult első avantgárd folyóiratnak, A Tettnek állít emléket, olyan, mint egy jól sikerült vicc. Vagy inkább: négy. Vagy még inkább: nem is vicc, hanem négy rövid novella. Elmagyarázom. – Kálmán C. György írása.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

 

Tihanyi Annától most párhuzamosan két galériában is felbukkantak képek. Megnéztük és meglepődtünk. De nem csak ezen.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

 

Negyvenhét éves korában elhunyt Prágai Tamás József Attila-díjas író, költő, szerkesztő, irodalomtörténész. Az alkotót súlyos betegség után pénteken érte a halál.

Tovább az origo.hu cikkére >>>

 

Váltsunk témát, mondta a barátom, amikor megpróbáltam a náci doktorról szóló könyvről beszélni. Érthető. Ugyanakkor abból is kaptam ízelítőt, hogy mi gátolta a nácivadászok munkáját. A közvélemény nem akart ezzel foglalkozni, belefáradt. Már 1965-ben azt mondta ki egy német politikus: „húsz évvel a háború után ideje, hogy pontot tegyünk a nácitlanításra.” Simon Wiesenthal többször gondolkozott azon, hogy feladja a reménytelen harcot, amit nem csak az nehezített, hogy fogytak a tanúk, és egyre megbízhatatlanabbak voltak a tanúvallomások, hanem hogy a közvélemény sokszor közönyös, néha kifejezetten ellenséges volt vele szemben.

Tovább az olvassbele.com cikkére >>>

 

Mindenki táncolt, a társulat a színpadon, a közönség a nézőtéren, de még a jegyszedők is az ajtókban. A színháztermet elhagyva, kipirult arccal arra gondoltam, hogy Alvin Ailey-nek igaza volt: a tánc tényleg mindenkié, és az együttes most „visszaadta nekünk a táncot".

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

 

Feladta nagy földink (ajtósfalvi égnyitogató útmutatónk) a leckét a magyar utód-festőknek, kiváltképpen a Dürer kör helybéli hely-tartóinak. Munkácsytól Kohánig sokan szembesültek a valóságábrázolás korhű szisztémáival, küzdöttek meg realitás és reflektivitás, látás és látomás dialektikus dilemmáival. De igazán a kesztyűt csak mostanság, az utóbbi évtizedekben vették fel néhányan, Székelyhídi mester társ-vezetésével.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

 

Onagy Zoltán és Tímea Gulisio Peremvilág – Szerelem titkos utakon című, az Atheneaum Kiadónál augusztusban megjelenő kötetéről Onagy Zoltánnal Tamás Kincső beszélgetett.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

 

Kizárja-e az aktuális társadalmi problémák gyors feldolgozása azt, hogy egy ifjúsági könyv jól legyen megírva? Hogyan tálalják a homoszexualitást a magyar fiataloknak? Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor sikerkönyveit olvasva kerestük a választ a kérdésekre.

Tovább a vs.hu cikkére >>>

 

Magas, karcsú, elegáns, formás idomokkal, kissé északi típusú nő – szólnak a korabeli feljegyzések Suzanne Muzardról, akiről a legtöbb, interneten fellelhető oldal annyit említ, hogy francia prostituált volt. Előfordul, hogy fotográfusként, költőként vagy egyszerűen művészként emlegetik, de egy bizonyos: André Breton, a szürrealizmus atyjának múzsája és alkotótársa volt.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

 

Az érzékelésen túl az elgondolható van, de annak a létezése vagy az igazsága még az érzékelhetőnél is bizonytalanabb. Nincs más lehetőség, a délibábokból kell valami sűrű anyagot gyúrnunk, kovácsolnunk, hegesztenünk. – Szijj Ferencet Agyag és kátrány – Fényleírás című verseskötetéről Nagy Gabriella kérdezte.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

 

Russell Crowe első rendezése egészen tisztességes munka. Persze valószínű, hogy pár hét múlva már a film címére sem emlékszünk, sőt az erős augusztusi felhozatalt látva egyre biztosabb vagyok ebben. Mégis, az Akihez beszél a föld pörög, kalandfilmnek is elmegy, miközben folyamatosan a szerzői és a zsánerfilm határán egyensúlyoz

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

 

Adott egy vár és egy mozgásban lévő, állandóan gyarapodó képanyag. A klasszikus műalkotások térhódítása feltérképezhető a folyamatos megújulásnak teret adó helyszínek által. Konkrétabban: a Dobó István Vármúzeum 1950-ben átvette, majd 1958-ban a nagyközönség elé tárta a Líceumi Múzeum és Képtár festészeti anyagát. Miután folyamatosan bővült és gazdagodott, 2014-ben megbontották, hogy a készülő Érseki Palota Kulturális, Turisztikai és Látogató Központ kiállításának része legyen. Még konkrétabban: az Egri Képtárban 28 alkotás csupaszon álló paneleket hagyott maga után. Egy rugalmassággal társult leleményességnek köszönhetően viszont hiányérzet nélkül tárultak elém a helyén maradt képek.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

 

Kétéves kislányom azonnal kivette a kezemből a könyvet, amikor a könyvbemutatóról haza­ér­tem, és vagy fél órán keresztül nézegette, lapoz­gatta. Ol­vas­ni azért még nem tud, de meg­mu­tatta a raj­zo­kon a kabátot, a madarat, a kislányt. Nem lehet elég korán kezdeni.

Tovább az olvassbele.com cikkére >>>

 

Míg az akadálymentes környezet és az akadálymentes ügyintézés kívánalma viszonylag gyakran, addig a kulturális javakhoz és élményekhez való hozzáférés joga ennél ritkábban kerül elő, amikor a mozgáskorlátozottak, látás- és hallássérültek, vagy a fogyatékkal élők helyzete, sorsa van terítéken. Pedig semmi sem indokolja, hogy a színházi előadások, mozifilmek vagy kiállítások, netán a sportesemények élvezetében bárki is korlátozva legyen. Az AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület azon dolgozik, hogy a színházi, tévés, filmes és múzeumi akadálymentesítés terén jelenleg gyerekcipőben járó itthoni körülmények megváltozzanak. Mindezt úgy, hogy a leginkább érintetteket is bevonják a munkába.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

 

Idén Velence a képzőművészeké, de jövőre ismét az építészek jönnek. A napokban kiderült, ki mondja majd ki a döntő szót 2016-ban.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

 

„Nem kell templomba járó katolikusnak lenni, hogy valaki zarándok legyen. Nem szükséges rózsafüzért mormolni sem minden nap. Még csak Istenben sem kell hinni, bár mindez mind megkönnyíti – mit is? Aki hagyja magát megváltozni, rossz felé már nem mehet." - Most volt Szent Jakab napja, július 25-én, aki a zarándokok védőszentje, nem véletlenül. A világ egyik legnépszerűbb zarándokútja az ő sírjához indul, évente több százezer ember tesz meg akár 800 kilométert is, elsősorban gyalog, hogy eljusson Santiago de Compostelába, ahol a szent sírján kívül remélhetőleg valami mást is talál - önmagán belül. Ehhez kapcsolódóan közöljük a DRÓTon Stenszky Cecília zarándoknaplóját, három részben.

Tovább a drot.eu cikkére >>>

 

Hogy hogyan működik a Művészetek Völgye, arról Márta István beszámolóját olvashattuk délelőtt egy interjúban, van azonban egy másik (sőt, holnap jön a harmadik) verzió is, Simon Adri írta meg saját tapasztalatait.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

 

Augusztus 8-án a salföldi Pajta Galériában a Káli medence művészeinek munkái kerülnek árverésre azzal a szándékkal, hogy a befolyó összeg egy részét a salföldi faluház felújítására fordítsák.

Tovább a kulturpart.hu cikkére >>>

 

Michel Houellebecq Behódolás című regénye kimondottan olyan szöveg, amelynek értelmezésekor nagyon nehezen lehet elvonatkoztatni a politikai, társadalmi kontextustól. Politikai szatíraként olvasva a könyvet viszont túl sokat vesztünk. A történet 2022-ben játszódik, Franciaországban demokratikus választás útján muszlim elnök kerül hatalomra.

Tovább az ujforras.hu cikkére >>>

 

Se szeri, se száma a kesergéseknek arról, hogy az iskolások nem olvasnak eleget. Nos, én nem tudom mi volna az elég, vagy kihez képest nem olvasnak eleget, mivel úgy látom, az egész társadalom nem olvas. A gyerekek csupán abból a szempontból kirívóak, hogy számukra több lehetőség áll rendelkezésre, hogy mást csináljanak az olvasás helyett, mint a digitális bevándorlással küszködő középkorú népességnek. De nem elég, hogy nem olvasnak, még csak nem is szeretnek olvasni.

Tovább az ujnautilus.info cikkére >>>

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal