Sajtótájékoztatón mutatták be a Jászok című nagyszabású produkció előkészületeit május 13-án a Pesti Vigadóban. „A JÁSZOK egy olyan összművészeti alkotás, amely sajátos és egyedi módon integrálja jelen korunk tradicionális és kortárs művészetének jelenségeit. Szuverén módon szól a tánc, a zene, a költészet, a képzőművészet segítségével mindazokról az egyetemes emberi értékekről, amelyek szellemében mi jászok is létezünk a világban." – mondta Mihályi Gábor rendező – koreográfus, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, az MMA levelező tagja a produkcióról. A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával létrejövő előadás bemutatója 2016. június 3-án lesz Jászberényben, a Szabadtéri Színpadon.
A 2008-as Kossuth-díj átadás számomra legértékesebb és legszebb momentuma az volt, hogy Kovács Péter grafikusművész is megkapta ezt a kitüntetést. Szerény ember, aki, amikor felhívtam, hogy gratuláljak, a kétségeit sorolta, hogy miért pont ő, miért nem x vagy y? Én pedig azt mondtam neki, amit éreztem és érzek azóta is: számomra a Kossuth-díj értékét adja vissza, hogy Őt jutalmazták vele. Mert olyan ember is megkapta, aki meg is érdemli.
A 2015-ös év román-magyar irodalomtörténet szenzációja Ferenczes István filológiai, oknyomozói kutatásának az eredménye, amelyet most kétnyelvű, román-magyar kötetben is megjelentetett a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatal.
A Hatvani István Szakkollégium Kép-világok a kortárs gyerekirodalomban az illusztráció szerepe a könyvkiadásban című eseményének időpontját, 2016. április 18-át többen is kitüntetetten kezeltük a naptárunkban, ugyanis nagyon izgalmasnak ígérkezett Rofusz Kinga, illusztrátor és Lapis József, szerkesztő, kritikus beszélgetésének ajánlója. (Nem kétséges, hogy a szervezők birtokában voltak a sikeres beszélgetés receptjének: végy egy kiváló illusztrátort és egy kortárs gyermekirodalomhoz is értő kritikust – sejthető volt, hogy ebből valami nagyon jó fog kisülni.)
“Egy húszkötetes mű sohasem fog forradalmat csinálni, a harminc sou-s kis könyvek a veszedelmesek” – vallotta a 86. életévében elhunyt Réz Pál, a magyar irodalom legendás alakja.
Meghalt Birtalan Balázs író, költő, melegaktivista és terapeuta – közölte élettársa vasárnap. A Sorskönyv nélkül blog szerzőjét 46 éves korában érte a halál, három éve küzdött a rákkal. Január óta otthonában, családja és barátai körében készült a halálára, amelyről blogjában írt hosszabban. Legutóbbi kötete – Felmászok a létrára – tavaly októberben jelent meg.
Idén is megrendezik Hajdúböszörményben a már szokásossá vált írótábort, amelynek a Fürdőkerti Ifjúsági Szabadidőközpont ad otthont. Ha szeretsz írni vagy csak érdekel az irodalom, akkor jelentkezz június 3-ig, és szerezz maradandó élményeket a június 28-án kezdődő öt napos táborban.
Magaslatról tekint vissza és előre ez a könyv, egy fontos alkotói út néhány hangsúlyos állomására. Fekete Vince költői pályájának rövid összegzését látjuk, melyet kiegészít még egy vadonatúj versfüzérrel, amely maga is szinte kitesz egy vékonyka könyvecskét. Gyaníthatóan a szerző válogatásában olvashatjuk már a kezdetektől az életművet: a Parázskönyv című első kötet, az azt követő Ütköző, illetve a Jóisten a hintaszékből verseit, sőt, a Piros autó lábnyomai a hóban című gyermekverskötetbe is belepillanthatunk.
Írásom témafelvetését egy rövidke Vántus-kompzíció alapján alakítottam ki. Az 1991-ben írott Két kis zongoradarab attacca játszandó tételeinek címe: Álom, Játék. Úgy érzem, hogy ez a gyermekeknek írt darab lehet annyira szimbolikus és egy meséhez méltó módon magán annyira túlmutató, hogy érdemes megvizsgálni a mű mellett a címek asszociációs körét is Vántus pályáján.
Ha Gilbert Edit kötetét egyetlen mondattal kellene jellemezni, akkor a hangsúly minden bizonnyal a párbeszédes hangütésen, a párbeszédet kereső helyzeteken, a párbeszéd formájában meglelt feloldódás, élmény, katartikus állapot előidézésén lenne. Azon, ami végső soron a szerző több évtizedes kutatói-oktatói működésének is az alapja: mások, a másik meghallgatása, a reflexió, az együtt teremtés és a – kötet címébe foglalt – együttérzés változatos helyzeteinek létrehozása, a hit abban, hogy az irodalommal és egyéb művészi tevékenységekkel foglalkozás nem elefántcsonttornyok építéséhez vezet, hanem az életet élvezetessé tevő szellemi létezés alapvető, közösséget is teremtő feltétele.
A családi kapcsolatai révén erős szálakkal e felvidéki tájhoz kötődő Majoros Áron Zsolt szobrászművész fiatal alkotó: napjainkban a harmincas éveit tapossa, s még tíz éve sincs, hogy 2008-ban lezárta tanulmányait a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol Kő Pál volt a mestere.
Azért az egy csodálatos világ volt, amikor az alkotásnak meg a befogadásnak a szabályrendszere ugyanaz volt. Több esély volt a megértésre, mert mindenki ugyanazt tudta. Ez azt jelentette, hogy az olvasók is írók voltak. A régi magyar irodalomnak a jó részét börtönben írták, mert ott ráértek, a versírást pedig megtanulták az iskolában. Ez egy szép világ volt, mert a megértés általában létrejött. Akkor még nem voltak kritikai műfajok, nem kellett értelmezni, mert valószínű, hogy nagyjából mindenki megértette.
Egy humorosan felkavaró, bűbájos, szórakoztató, keserűen életszagú, elgondolkodtató, varázslatosan eljátszott előadást láttunk. Megszűnt a külvilág hetven percre (ami valójában nyolcvanra sikeredett a tapssal együtt) a Trafóklubban, ami alatt magával ragadott az előttünk életre kelt világ és magába szippantott a mind a színpadon, mind pedig a lélek bugyrainkban is kalandos és érdekfeszítő cselekmény. A bábok kifinomultan megelevenített karakterei és a színészek elképesztően figyelmes és odaadó szeretete által hosszú perceken át bámulunk magunk elé a győri Vaskakas Bábszínház és az ESZME koprodukciójában készült Az időnk rövid története című előadás végén
Noha a lehetőségek szerinti legideálisabb művészeti megnyilvánulás e kettő mind tökéletesebb koherenciájára épül, tartalom vagy forma prioritásának kérdése lényegében a mai napig meghatározza az egyes művészettörténeti vizsgálódásokat. Míg az egyes művészeti produktumok értékelése a 19-20. század fordulójáig pusztán egy elvonatkoztatott formaanalízisben merült ki, a következő évtizedek nagy váltása folyamán fokozatosan épült be a tudomány eszköztárába az egyes művek tartalmának értelmezését megcélzó ikonográfiai, továbbá az azok átfogóbb világnézeti hátterét, pontosabban: a műalkotás szimbolizmusán keresztül a befoglaló keretnek számító vallási, politikai, filozófiai kontextust vizsgáló ikonológiai módszer is.
A napokban jelent meg Németh Gábor Egy mormota nyara című új regénye, melynek főhőse egy helyszínvadász, aki filmekhez keres megfelelő kulisszákat. Beutazza a világot, és többek között szembesül az utóbbi években teljesen megváltozott Európával. A helyszínvadásznak tehát a legjobb munkája van a világon, nyaralóhelyeket, történelmi városrészeket keres fel, megiszik ezt-azt. Ennél csak egy jobb foglalkozás van: írónak lenni. Németh Gábor íróval beszélgettünk.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.