Szemle

Képtelenség nem szeretni Kollár Árpád új mesehősét, Tárkonyt, a borzos, álmos, reszketeg, nyafogó „nemköltő költőt”, aki először a tejesdobozra nyomtatott versből értesül arról, hogy rajta kívül is él más poéta – ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy híresebb, mint ő.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

Ahatármenti Partiumból jön a Városmajori Színházi Szemle záró darabja.

Tovább a szinhaz.hu cikkére >>>

A Keserü Ilona által alapított Színerő kurzust, ami a hatodik évfolyamába lépett, idén az első alkalommal rendezik a Zsolnay Kulturális Negyedben.

Tovább a hetedhethatar.hu cikkére >>>

Győrffy Ákos mostanában inkább muzsikusként van számon tartva, pár éve a Bajdázó, az utóbbi két évben pedig a belőle alakult horhos nevű börzsöny-ambient duó/trió tagjaként és picit arcaként is. A horhos - muszáj szóba hoznunk, miközben persze Győrffy Ákos új könyvéről akarunk beszélni -, nem egyszerűen az utóbbi idők legjobb magyar bandája, de világviszonylatban is az ambient/drone zenék élvonalába sorolandó. Tovább megyek, nem teszek úgy, mintha nem ezt gondolnám, ezért kimondom: a horhos valójában a legeslegjobb zenekar a világon ebben és a kapcsolt műfajokban.

Tovább a konyves.blog.hu cikkére >>>

A Paquitában még az is látszik, ami nincs benne, a legkisebb technikai malőr, vagy olcsó megoldás sem maradhat rejtve a néző elől, se mosollyal, se könnyel, semmilyen (ál)művészi hókuszpókusszal nem lehet takargatni a felkészületlenséget.

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

A berlini Künstlerhaus Bethanienből érkezett kiállítás a zárás előtt két nappal is nagy érdeklődésre tartott számot. Minden kiállított darab valamilyen módon a főként zenészek vagy zenekarok iránti lelkesedés kifejezése volt. Bár az egyes kiállítótermek nem követtek semmilyen direkt tematikát, csoportosításnak nyoma sem volt, úgy tűnt, az alkotások véletlenszerűen követik egymást, a tárlat bejárásával megfejthetőekké váltak a rajongói magatartás típusai, a zene és az előadók iránti elköteleződés kifejezésének formái.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

Ki emlékszik még azokra a régi nagy rádiókra a világító zöld gombbal és a sok-sok városnévvel az előlapon? Nagy Gergely például igen, hiszen a Kalligram kiadónál frissen megjelent Simon és Simon című könyvéhez saját elmondása alapján ez adta az ötletet. A Széll Kálmán tér felett, az egykori főposta oldalán található PostBistróban tartott könyvbemutatón a szerzővel Mészáros Sándor, a kiadó főszerkesztője beszélgetett.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

Soros György támogatásával, civil kezdeményezésre született meg 1994-ben a pécsi Gandhi Gimnázium és Kollégium – Magyarország, s egyben Európa első roma nemzetiségi, érettségit adó intézménye. Az alapító igazgató, Bogdán János magyar-történelem-filozófia szakos, kiváló tanár a célt abban jelölte meg, hogy „középtávon kinevelődjék egy népéhez kötődő jelentős számú roma értelmiségi réteg, amely képes újjászervezni a széthullott cigány közösségeket”.

Tovább az olvassbele,com cikkére >>>

Eltitkolt alkotásokat, eddig be nem mutatott műveket láthatunk a Magyar Nemzeti Múzeum Rejt/Jel/Képek '56 – A forradalom titkos művészete című új időszaki kiállításán, ahol több olyan művész nevével is találkozhatunk, akikről nem is sejtettük, hogy megihlette őket a forradalom. Nem csak a magyar képzőművészek reagáltak az 1956-os forradalom élményére – Chagall például egyértelműen a magyar forradalom előtt tisztelgett Anya gyermekével című képével, mely először látható nyilvánosan.

Tovább az mma.hu cikkére >>>

Szarvas nem a világ közepe, de egészen egyedi, különleges hely. Az itt élő Hartay Csaba író, költő, blogger, aranykalászos gazda, és a szarvasmarhák kiváló ismerője. Mondhatnánk cowboy.

Tovább a kulturpart.blog.hu cikkére >>>

Mads Matthiesen, a 2012-ben Európai filmdíjra jelölt Teddy mackó rendezője második filmjében is megmaradt a gyermeki személyiségű felnőttek lélekelemzésénél, a felnövéstörténet középpontjába azonban csupa szív testépítő helyett egy manipulatív Barbie baba került. A dán kisvárosból származó dekoratív tinédzser a családi fészket hátrahagyva nekivág a nagyvilágnak, hogy álmát megvalósítva Chanel ruhákban vonulhasson a kifutókon.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

A tál az európai ember számára a terített asztal tartozéka, legtöbbször gyümölccsel vagy más élelemmel teli, egyszerűbb vagy díszesebb kivitelben jelenik meg, a művészetben, a csendéletfestészet elemeként találkozunk vele. A legkorábbi ránk maradt csendélet-ábrázolás, egy pompeji falkép gyümölcsös üvegtálja évszázadokkal előzi meg a csendélet műfajának kialakulását. A tál, mely a narratív ábrázolásokon csupán mint alárendelt motívum szerepelt, a csendéleten főszereplő lett.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

Sokan gondolják úgy, hogy menthetetlenül lefelé tartunk egy szellemi, erkölcsi, anyagi lejtőn, aminek előbb-utóbb kegyetlenül rossz vége lesz. Ménes Attila továbbmegy, nála nem az a kérdés, hogy az apokaliptikus pusztulás bekövetkezik-e, vagy hogy mikor, hanem az, hogy mi lesz utána. Illetve az sem: a Folyosó a Holdra éppen erről szól.

Tovább a gittegylet.com cikkére >>>

Szinte kizárólag digitálisan rajzolok. Csak a kezdetleges vázlatokat csinálom papíron, illetve ha maszatolni van kedvem, akkor ragadok papírt. Utazás közben a hordozható digitális táblámon ötletelek, a kidolgozásra pedig van egy nagyobb táblám otthon. Fontos még az írásnál, hogy mindig jegyzetelem a telefonomba az ötleteket, és gyakran egy mondatból nő ki egy komplett sztori. Ilyeneket írok fel, hogy „űrkígyó”, meg „the Warlords of East Philadelphia” – ezekből később képregény is lesz.

Tovább a szifonline.hu cikkére >>>

Sztereotípiákat rombol a milánói Palazzo Reale kiállítása Umberto Boccioni halálának 100. évfordulóján.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

Tudósítóként voltam jelen, állok csak a pálya szélén, figyelem a munkát, kérdezem az embereket, filmet is forgattunk róluk, remélem, még a nyáron elkészülünk vele. – Tallér Edina New Yorkból, ahol pár napja a New York-i Pilvax Player és a békéscsabai Jókai Színház bemutatta A dzsungel könyve című musicalt.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

Hihetetlen, hogy ez a két 17 éves fiatal micsoda intenzitással, karnyújtásnyi távolságból is hitelesen, félrecsúszott pillanatok, mozdulatok nélkül teszi elénk ezt az örök példázatot.

Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>

Akármennyire is túlterheltnek, netán unalmasnak tűnik az a szó, hogy „ikonikus”, mégsem tudom megkerülni, amikor Picassóról gondolkozom. Vaskos könyvek és filmek szólnak életéről, megunhatatlan kiállítási téma, művészettörténeti szemináriumok épülnek neve köré. Ha többet szeretnénk megtudni a modern művészet, azon belül is főként a képzőművészet felgyorsult iskolateremtő folyamatairól (például a kubizmusról vagy szürrealizmusról), azok egy-egy irányzatáról, biztos, hogy a Picasso-jelenség szembe jön velünk.

Tovább a kuk.hu cikkére >>>

A Parnasszus folyóirat tizedik alkalommal rendezte meg nyári irodalmi táborát Balatonszemesen, amelybe idén az Irodalmi Jelen is bekapcsolódott. A Turczi István szervezte prózaszemináriumokat akár írómaratonnak, irodalmi kiképzőtábornak is lehetne nevezni, a kőkemény munka alól az átmulatott éjszakák sem mentették fel a műhelyek résztvevőit.

Tovább az irodalmijelen.hu cikkére >>>

Tudod, hogy van ez. Ennek a fesztiválnak van néhány nagyon egyszerű titka, ami a többieknél nincs meg. Ott van ez a helyszín. Nem egy puszta. Szép. Jó ott lenni. Egy kicsit azt érzed, védett vagy ott bent. Aki egyszer ott volt, annak nem kell már magyarázni.” (Kispál András)

Tovább a kulter.hu cikkére >>>