Szemle

A Szivárványbaleset című, szép kiállítású albumban hatvanhárom kortárs szépíró és Szűcs Attila képeinek találkozásából született szövegeket adott közre a Jelenkor Kiadó. A festővel Kísértetek és kísérletek című kiállításának megnyitója előtt a Ludwig Múzeum kiállító terében, az egyik terem szürke kanapéján beszélgettünk, hátunk mögött a Helyszínelőkkel. Január végéig a kötet képeinek egy része is itt látható, a megnyitó szövegét pedig korábbi cikkünkben olvashatjátok.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

Az utóbbi hozzávetőlegesen két év gyerekirodalmi termésének a teljesség igényével történő áttekintését adni (az elsősorban a kisebb korosztályokat érintő kiadványok nagy száma miatt) szinte lehetetlen volna, így jelen írásban ez nem is lehet vállalt cél. Néhány tendencia, illetve izgalmasabbnak, különlegesnek vagy fontosabbnak tűnő mű kiemelésével igyekszem tehát valamiféle összegzést nyújtani, a felső határt ezúttal nagyjából a tízéves korosztálynál húzva meg.

Tovább a muut.hu cikkére >>>

A táncosok és a koreográfia megállták volna a helyüket a folyamatos narráció nélkül is. A szöveg hangoltsága sokszor patetikussá válik, és megüli azokat a szabad képzettársításokat, amelyeket a mozdulatsorok belehelyeznek a térbe.

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

Bár az előző év a hazai kiállítások tekintetében nem okozott sok váratlan revelációt, azért sikerült maradandó élményekkel gazdagodnom – leginkább kiállításrészleteknek, konkrét műveknek köszönhetően. Megnyílt például az egyik kedvenc kortárs képzőművészem, Chiharu Shiota első magyarországi tárlata. Megnéztem, szerettem – a központi művet legalábbis –, mégsem ez lett 2016 legemlékezetesebb kiállítása.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>

Miklya Zsolt neve bizonnyal sokaknak ismerősen cseng, hiszen a szerző gyerekkönyvei mellett Cérnatánc című kötetével a felnőtt közönséget is megszólítja. Legfrissebb gyerekvers-gyűjteménye Schall Eszterrel együttműködve jelent meg 2015-ben a Móra Kiadónál Végtelen sál címmel. Miklya lassan két évtizede publikál, az Író Cimborák gyerekirodalmi műhely oszlopos tagja, a Parakletos Könyvesház egyházi kiadó szerkesztője, ahol alapvetően bibliai témájú könyveket, játékokat jelentetnek meg.

Szeretni és szeretve lenni

A többszörösen jelölt és díjazott fiatal lengyel rendező ezúttal is a gesztusokra helyezi a hangsúlyt a szöveg helyett, még komorabbá, sötétebbé téve az egyébként sem könnyen emészthető témát. Az őszinte, minimalista, már-már dokumentumszerű filmeket kedvelő, gyakorlottabb (és türelmesebb) mozinézőknek ajánlott. 

Tovább a hetediksor.hu cikkére >>>

Mégis Mozog…, vagy mégsem? A Mozgó Világ (MV) 1975–1983 közötti időszakát mutatja be a kiállítás.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

A szerkesztőnek van oka töprengeni. Azon is, hogy nagy feladatot vállalt magára, amikor nekilátott a munkának. Hiszen egy terjedelmes és jelentős költői életmű „legszebb verseit” nem lehet elfogultságmentesen, teljesen objektív módon kiválogatni. Meg különben is: tudjuk, amit tudunk a „szépség” fogalmáról…
Ehelyett azonban hadd jelentsem ki: öröm volt ez a munka. Öröm, mert ritka az alkalom, hogy egy, még lezáratlan életművet az ember ilyen szemüvegen át szemléljen.

Tovább a szorosko.eu cikkére >>>

Andorai Pétert 2015-ben a Nemzet Színészévé választották. Gerincproblémái miatt utoljára hat éve vállalt színházi fellépést, interjút is csak ritkán ad. Most az Origónak megtette.

Tovább a szinhaz.net cikkére >>>

Leonardo da Vinci élete, pályája és művei meglehetősen szokatlanok voltak még abban a késő reneszánsz korban is, amikor pedig különcségekkel, varázslatos újításokkal és körmönfont trükkökkel bőven találkozhatott az ember. Nem véletlen, hogy az utóbbi évtizedek legnagyobb műfajmegújító darabja, Dan Brown A Da Vinci-kód című krimije is az ő festményéből eredeztette forrását – igaz, ezzel inkább zavart keltett az egykori mester utóéletében.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

December 30-án a Trafóban immár 15. alkalommal tartotta meg hagyományos évbúcsúztató partiját a Litera. A Klímacsúcs című előszilveszteren elhangzott nagyszerű szövegek, zenék és Búcsú 2016 című kisfilmünk méltón zárták le az óévet. A helyszínen Valuska Gábor fotózott. Ezzel a galériával kívánunk boldog új évet!

Tovább a litera.hu cikkére >>>

A Solarisból mindezidáig három filmváltozat készült, de egyiknek sem sikerült megragadnia teljesen Stanisław Lem regényének mélységét. A lengyel szerző mesterművéből ma is tanulhatunk, mint sci-fi fogyasztók és emberek egyaránt.

Tovább a filmtekercs.hu cikkére >>>

A Derkovits-ösztöndíjasok pécsi kiállításáról Cseri László készített fotósorozatot.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

Búcsúzni csak nagyon szépen szabad – énekelte hajdan Kovács Erzsi, 2016 azonban inkább a szomorú megszakítottságok, kifáradások, kényszerbúcsúk és korai halálok éve volt. A kulturális krémből is kiemelkedő nagyságok hagytak itt minket Esterházy Pétertől Kertész Imrén át Réz Pálig és Szegedy-Maszák Mihályig, a folyóiratok közül pedig kényszerű búcsút kellett vennünk – többek közt – a Lettre-től, a 2000-től és a Nagyvilágtól. Mégis, megmaradt folyóirataink közül többen is hallgattak Kovács Erzsire, és odatették magukat az év végén – legyen hát ezen írás témája maga a vég.

Tovább a szifonline.hu cikkére >>>

Egy ideális társadalomban – ami sosem létezett, mindig csak utópia volt – a valódi vezetők célja az volna, hogy folyton keressék azt a pillanatot, amikor a társadalom föllélegezhet, lélegzethez juthat. Miután emberi lények vagyunk, tele vagyunk mindennapi gondokkal, társadalmi problémákkal, nemzetközi problémákkal, de ha kapsz levegőt, akkor nem vagy pesszimista, mert játszol az élettel és az élet is veled.

Tovább a szinhaz.net cikkére >>>

Betiltott könyvekből építi fel Pallasz Athéné templomát, az athéni Parthenónt egy argentin művész, Marta Minujín. A templom a görög demokrácia szimbóluma, a világ első demokráciájáé. Az írás és a könyvkiadás szabadsága pedig a demokrácia fontos ismérve, ezért választotta a művész ezt az épületet. Most a világ minden tájáról gyűjti az építőanyagot, a betiltott könyveket.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

Böszörményi Gyula első Ambrózy-regénye 2015-ben jelent meg, idén karácsonyra érkezett a harmadik rész.
A történet kiindulópontja rendkívül egyszerű: a Millenniumi ünnepségek idején a fővárosban rokonaitól elrabolják Hangay Emmát. Évekkel később titokzatos levél érkezik tőle.  Emília, Emma addigra serdülőkorba ért húga a fővárosba utazik, hogy a nővére nyomára bukkanhasson. A jószerencse Ambrózy báró útjába sodorja az éles eszű, tűzről pattant lányt. Emília természetesen bakfishoz méltóan mindenbe beleüti az orrát, felbosszantva ezzel a hobbi-detektív bárót. Legfőképpen azért, mert a lánynak legtöbbször igaza van.

Tovább a konyvmutatvanyosok.wordpress.com cikkére >>>

Vajon öregszik már a húsz éves közönségbevonás a Káva Kulturális Műhely háza táján, mint Lady Lear című produkció öregasszonyai? Vagy kezdene felelősen gondolkodni, mint a felnőtt gyerekek? Az előadás leginkább zavarba ejtő – és elég komoly kérdést felvető – eleme éppen ez, ami a társulat védjegye.

Tovább a felonline.hu cikkére >>>

Egy harcos epikus szerelmi története. Album és kiállítás. Ez utóbbi január 8-ig látható, az előbbit pedig még hosszú-hosszú ideig emlegetni fogjuk. Valódi történet, súlyos könyv. Elmondjuk, miért.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

Az év legizgalmasabb versképeiből válogattunk olvasóink körében népszerű költőinktől és műfordítóinktól, a versrészletek néhol dialógusba lépnek egymással.

Tovább az irodalmijelen.hu cikkére >>>