Videó

Posta Ákos István videója




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

A Vojtina Bábszínház játszószínházának műsorterve tudatos tematikát követ évről-évre, melynek idén egyik fontos állomása volt a szeptember végén bemutatott A sárig kicsi kígyó című kamarajáték. Az előadás dramaturgjával és rendezőjével, Láposi Terkával beszélgettünk.

Tovább az artlimes.hu cikkére >>>

 

Tavaly Hyeronimus Bosch főművéről, a Gyönyörök kertjéről már tudhattunk meg titkokat és érdekességeket, de persze korántsem egyedi, hogy a régi mesterek rejtett értelmezéseket, vagy az akkori szemlélők számára világosan értelmezhető, de mára már rejtélyesnek tűnő részleteket festettek műveikre. A brit művészettörténész, Susie Hodge új, Art in Detail: 100 Masterpieces (A művészet a részletekben: 100 mestermű) című könyvében pontosan ilyen különlegességeket szedett össze és magyaráz el olyan remekműveken, mint például Edvard Munch Sikolya, Frans Hals Nevető lovagja, vagy Velázquez Udvarhölgyei.

Tovább a divany.hu cikkére >>>

 

„Kevesen vannak, akik szembe mernek fordulni a fősodorral, de azért mindig akadnak lázadó típusok. Szerintem én is ilyen vagyok”

Tovább a kultpart.blog.hu cikkére >>>

 

A fura című előadás címszereplőjét, Jesper Liert tarthatnánk éppen furának, ha nem volna olyan pokolian ismerős.

Tovább a revizoronline.com cikkére >>>

 

Jelenleg is látható – 2017. január 22-ig – a Keresztes Dóra és Orosz István grafikusművészek elmúlt harminc évben készült tervezőgrafikai munkáit bemutató kiállítás a Magyar Művészeti Akadémia jóvoltából a Pesti Vigadó Galériájában. Ennek apropóján, még a kiállítás megnyitása előtt, beszélgettünk Orosz Istvánnal.

Tovább az mma.hu cikkére >>>

 

Paradigmák bomlanak el, és tűnnek elő újabb, meghökkentő paradigmák, megkockáztatnám még azt is, hogy ilyenkor az elmében olyasféle nukleáris folyamatok mennek végbe, mint az univerzum bármely más helyén... – Marno Jánossal készített nagyvizit-interjúnk első részét olvashatják.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

 

A 82 éves Woody Allen új filmje ismét fiatalokról szól. Fiatal színészeket szerepeltet, a nála már visszatérő, elvarázsolt geek-karakter, Jesse Eisenberg főszerepet kap, a Twilight Kristen Stewartja szintén, miközben a Gossip Girl Blake Lively-je megszelídült bombázóként támogatja őket a vásznon. Woody Allen a fiatalok felé fordul, a fiatalságról beszél, a szülei fiatalságáról, Amerikáról, attól az évtől kezdve, amelyben ő megszületett.

Tovább az ujforras.hu cikkére >>>

 

A „Híres festmények híres filmekben” klassz videoszéria volt, most kicsit fordított a helyzeten Shusaku Takaoka japán grafikus, aki híres festményekbe préselt egy filmkocka részletet,  bár néha csak egy színészt, de mégis nagyon szellemes a végeredmény.

Tovább a hetediksor.hu cikkére >>>

 


2015 irodalmi Nobel-díjasa, a fehérorosz Szvetlana Alekszijevics  úgy döntött, kilép az orosz PENből, így tiltakozva az orosz újságíró és aktivista, Szergej Parkomenko kizárása ellen. Nem ő volt az egyetlen, aki a tiltakozásnak ezt a módját választotta, további harminc író távozott a szervezetből, köztük Borisz Akunyin és a költő, Lev Rubinstein.

Tovább a konyves.blog.com cikkére >>>

 

Korrekt police procedural, valamint az 1956. október 23-i forradalom után kialakult állapotokról tartott érzékletes vizsgálat. A zsánerföldre eddig nemigen merészkedő Sopsits Árpád jóra vizsgázik újonnan választott területén – a szocialista Magyarországon 1957 és 1967 között garázdálkodó kéjgyilkosról szóló bűnfilm ugyan nem hibátlan, ámde feltétlenül süvegelendő darab. Már csak azért is, mert kis honunkban a fehér hollónál is ritkább a sorozatgyilkos-thrillerek műfaja.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

 

Mikor, ha nem most, amikor a civilek bizonyos kormánypolitikusok célkeresztjébe kerültek? És mikor, ha nem most, amikor rendelkezni lehet az 1 százalékokról? Felsorolunk néhány képzőművészettel foglalkozó civil szervezetet, amely támogatásra érdemes. Van köztük, amelyik 1 százalékos felajánlásokat is tud fogadni, van, amelyik nem, van amelyik pénzzel, önkéntes munkával, vásárlással, vagy akár sima jelenléttel támogatható, de egy dolog biztos:  mindegyikük fontos munkát végez. Most 14 szervezet, két részben. A felsorolás messze nem toplista, és közel sem teljes.

Tovább a artportal.hu cikkére >>>

 

Tüntetnek az írók – a Magyar Kultúra Napján vonulnak az 550 millió forinttal kistafírozott Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) budapesti székhelye elé, hogy tiltakozzanak a kortárs irodalom intézményei ellehetetlenítése ellen. Pion István költővel, a petíció kezdeményezőjével és a demonstráció szervezőjével beszélgettünk.

Tovább a vasarnapihirek.hu cikkére >>>

 

Budapest Főváros Önkormányzata a független előadók támogatására létrehozott Staféta Pályázatának kuratóriuma 2015 decemberében hirdette ki a győzteseket. A 2016-ban megvalósult kilenc előadás rendezői közül hárommal: Kálmán Eszterrel, Ördög Tamással és Fülöp Lászlóval beszélgetett Proics Lilla a Revizor számára készült interjúban.

Tovább a szinhaz.hu cikkére >>>

 

 

 

Mi más lenne a fotográfia feladata, mint a pillanat megragadása? Az időről, a mindig változó jelenről egy rögzített és örök kép készítése? Schwanner Endre a Nemzeti Múzeumban megnyílt kiállításának címe azonban megkérdőjelezi az idő egységének gondolatát. Mit kell értenünk „Idők” alatt?

Tovább a revizoronline.com cikkére >>>

 

Az év végi értékelésekben keveset emlegették Ménes Attila regényét, pedig megérdemli a figyelmet. Szolláth Dávid recenziója.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

 

Előfordult már, hogy a saját igazságáért többet kellett harcolnia, mint egy férfinak – árulta el Ónodi Eszter, napjaink egyik legismertebb színésznője. Húsz éve játszik a Katona József Színházban, az elmúlt években olyan filmekben láthattuk, mint az Aglaja, a Swing, az Anyám és más futóbolondok a családból, és az HBO saját gyártású sorozata, az Aranyélet is nagy sikert hozott neki. Színházban hosszú idő után újra nagy kihívás elé néz: Ibsen Nóráját alakítja a Katona legújabb bemutatójában. Ennek kapcsán beszélgettünk a színésznővel.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

 

Nem festhető jó (arc)kép, ha nem ismerjük az ember központi drámáját. E nélkül csak két ellentétes irányba mehetünk: a realista ábrázolás, vagy a szubjektív önkifejezés felé.

Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>

 

Az utóbbi években az ünnepi időszak összefonódik a kortárs költemények és az irodalmi folyóiratok (újra)olvasásával. Egy-egy költeménybe különböző időpillanatokban ereszkedem bele, éjjeli félálomban, inszomniás hajnalokon, dartsmeccsek szüneteiben, kávé mellett, békésen vagy dühtelítetten, hason fekve, fejen állva. Van olyan vers, amelybe azonnal beleszeretek, mással hosszabban kerülgetjük egymást. De végül mindig összeáll az a mezőny, amelyet szeretnék megosztani a figyelmükkel megtisztelő olvasókkal.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>

 

Igen nagy és hosszú dallamívet húzott a Honvéd Férfikar karácsonyinak címzett bérleti koncertjén az Akadémia dísztermében. Az éppen csak lejegyzett zene, a gregorián volt a kiinduló pont, és napjaink zenéjével értünk el a másik hídfőig. A karácsonyi muzsika természetesen egyházzene volt, széles európai és hazai merítéssel.

Tovább az olvassbele.com cikkére >>>

 

A freudi nyugtalanító idegenség (Unheimliche) állapotában dezorientálttá válunk, kénytelenek vagyunk azt a labirintust bejárni, ahol minden ajtó előtt el kell szenvednünk irányvesztettségünket… “míg semmi más nem marad, mint a kereső ember”. Farkas Zsófia idézi Georges Didi-Hubermant egy MODEM-beli Ország Lili-kiállítás kapcsán (2013). Milyen érdekes egybeesése a kiállításpolitikának, hogy míg 2016 decemberében a Magyar Nemzeti Galériában az eddigi legátfogóbb Ország Lili-kiállítás nyílt, eközben, napokkal korábban Kováts Albert 80. születésnapja előtt tisztelgő tárlatot nyitottak a Műcsarnokban. Mindkét alkotó egyik központi motívuma és problematikája a Labirintus, az elveszett és kereső ember, a lélek kiúttalansága.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal