Szemle

A 2015-ös év román-magyar irodalomtörténet szenzációja Ferenczes István filológiai, oknyomozói kutatásának az eredménye, amelyet most kétnyelvű, román-magyar kötetben is megjelentetett a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatal.

Tovább a pecsigy.blog.hu cikkére >>>

A Hatvani István Szakkollégium Kép-világok a kortárs gyerekirodalomban az illusztráció szerepe a könyvkiadásban című eseményének időpontját, 2016. április 18-át többen is kitüntetetten kezeltük a naptárunkban, ugyanis nagyon izgalmasnak ígérkezett Rofusz Kinga, illusztrátor és Lapis József, szerkesztő, kritikus beszélgetésének ajánlója. (Nem kétséges, hogy a szervezők birtokában voltak a sikeres beszélgetés receptjének: végy egy kiváló illusztrátort és egy kortárs gyermekirodalomhoz is értő kritikust – sejthető volt, hogy ebből valami nagyon jó fog kisülni.)

Tovább a prae.hu cikkére >>>

“Egy húszkötetes mű sohasem fog forradalmat csinálni, a harminc sou-s kis könyvek a veszedelmesek” – vallotta a 86. életévében elhunyt Réz Pál, a magyar irodalom legendás alakja.

Tovább a cultura.hu cikkére >>>

Meghalt Birtalan Balázs író, költő, melegaktivista és terapeuta – közölte élettársa vasárnap. A Sorskönyv nélkül blog szerzőjét 46 éves korában érte a halál, három éve küzdött a rákkal. Január óta otthonában, családja és barátai körében készült a halálára, amelyről blogjában írt hosszabban. Legutóbbi kötete – Felmászok a létrára – tavaly októberben jelent meg.

Tovább a hvg.hu cikkére >>>

Idén is megrendezik Hajdúböszörményben a már szokásossá vált írótábort, amelynek a Fürdőkerti Ifjúsági Szabadidőközpont ad otthont. Ha szeretsz írni vagy csak érdekel az irodalom, akkor jelentkezz június 3-ig, és szerezz maradandó élményeket a június 28-án kezdődő öt napos táborban.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>

Performanszra kaptam meghívást, Turczi István: A fázisrajzoló átmeneti gyötrelmei c. verseskötetéhez Für Emil illusztrációiból nyíló kiállításra.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

Ma­gas­latról te­kint vissza és előre ez a könyv, egy fon­tos al­kotói út néhány hangsúlyos állomására. Fe­ke­te Vin­ce költői pályájának rövid összegzését látjuk, me­lyet kiegészít még egy va­do­natúj versfüzérrel, amely maga is szin­te ki­tesz egy vékony­ka köny­vecskét. Gyaníthatóan a szerző válo­gatásában ol­vas­hat­juk már a kez­de­tektől az életművet: a Parázskönyv című első kötet, az azt követő Ütköző, il­let­ve a Jóis­ten a hin­taszékből ver­se­it, sőt, a Pi­ros autó lábnyo­mai a hóban című gyer­mek­verskötet­be is be­le­pil­lant­ha­tunk.

Tovább az eirodalom.ro cikkére >>>

Írásom témafelvetését egy rövidke Vántus-kompzíció alapján alakítottam ki. Az 1991-ben írott Két kis zongoradarab attacca játszandó tételeinek címe: Álom, Játék. Úgy érzem, hogy ez a gyermekeknek írt darab lehet annyira szimbolikus és egy meséhez méltó módon magán annyira túlmutató, hogy érdemes megvizsgálni a mű mellett a címek asszociációs körét is Vántus pályáján.

Tovább a parlando.hu cikkére >>>

Nem a tutitra megy az aukciósház, hanem az új, befektetési szempontból is ígéretes felfedezések élményét ígérik. Kilenc művész tíz műve Londonban.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

Ha Gilbert Edit kötetét egyetlen mondattal kellene jellemezni, akkor a hangsúly minden bizonnyal a párbeszédes hangütésen, a párbeszédet kereső helyzeteken, a párbeszéd formájában meglelt feloldódás, élmény, katartikus állapot előidézésén lenne. Azon, ami végső soron a szerző több évtizedes kutatói-oktatói működésének is az alapja: mások, a másik meghallgatása, a reflexió, az együtt teremtés és a – kötet címébe foglalt – együttérzés változatos helyzeteinek létrehozása, a hit abban, hogy az irodalommal és egyéb művészi tevékenységekkel foglalkozás nem elefántcsonttornyok építéséhez vezet, hanem az életet élvezetessé tevő szellemi létezés alapvető, közösséget is teremtő feltétele.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

A Jurányi Inkubátorházban két magyar, egy spanyol és egy libanoni beszélget arról, hogyan készül magyar, spanyol és libanoni egy budapesti duplaestre.

Tovűább a tanckritika.hu cikkére >>>

A családi kapcsolatai révén erős szálakkal e felvidéki tájhoz kötődő Majoros Áron Zsolt szobrászművész fiatal alkotó: napjainkban a harmincas éveit tapossa, s még tíz éve sincs, hogy 2008-ban lezárta tanulmányait a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol Kő Pál volt a mestere.

Tovább az artlimes.hu cikkére >>>

Azért az egy csodálatos világ volt, amikor az alkotásnak meg a befogadásnak a szabályrendszere ugyanaz volt. Több esély volt a megértésre, mert mindenki ugyanazt tudta. Ez azt jelentette, hogy az olvasók is írók voltak. A régi magyar irodalomnak a jó részét börtönben írták, mert ott ráértek, a versírást pedig megtanulták az iskolában. Ez egy szép világ volt, mert a megértés általában létrejött. Akkor még nem voltak kritikai műfajok, nem kellett értelmezni, mert valószínű, hogy nagyjából mindenki megértette.

Tovább a szifonline.hu cikkére >>>

Egy humorosan felkavaró, bűbájos, szórakoztató, keserűen életszagú, elgondolkodtató, varázslatosan eljátszott előadást láttunk. Megszűnt a külvilág hetven percre (ami valójában nyolcvanra sikeredett a tapssal együtt) a Trafóklubban, ami alatt magával ragadott az előttünk életre kelt világ és magába szippantott a mind a színpadon, mind pedig a lélek bugyrainkban is kalandos és érdekfeszítő cselekmény. A bábok kifinomultan megelevenített karakterei és a színészek elképesztően figyelmes és odaadó szeretete által hosszú perceken át bámulunk magunk elé a győri Vaskakas Bábszínház és az ESZME koprodukciójában készült Az időnk rövid története című előadás végén

Tovább a potszekfoglalo.hu cikkére >>>

Noha a lehetőségek szerinti legideálisabb művészeti megnyilvánulás e kettő mind tökéletesebb koherenciájára épül, tartalom vagy forma prioritásának kérdése lényegében a mai napig meghatározza az egyes művészettörténeti vizsgálódásokat. Míg az egyes művészeti produktumok értékelése a 19-20. század fordulójáig pusztán egy elvonatkoztatott formaanalízisben merült ki, a következő évtizedek nagy váltása folyamán fokozatosan épült be a tudomány eszköztárába az egyes művek tartalmának értelmezését megcélzó ikonográfiai, továbbá az azok átfogóbb világnézeti hátterét, pontosabban: a műalkotás szimbolizmusán keresztül a befoglaló keretnek számító vallási, politikai, filozófiai kontextust vizsgáló ikonológiai módszer is.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

A napokban jelent meg Németh Gábor Egy mormota nyara című új regénye, melynek főhőse egy helyszínvadász, aki filmekhez keres megfelelő kulisszákat. Beutazza a világot, és többek között szembesül az utóbbi években teljesen megváltozott Európával. A helyszínvadásznak tehát a legjobb munkája van a világon, nyaralóhelyeket, történelmi városrészeket keres fel, megiszik ezt-azt. Ennél csak egy jobb foglalkozás van: írónak lenni. Németh Gábor íróval beszélgettünk.

Tovább a nullahategy.hu cikkére >>>

A színészek élénk színekkel festik meg a figurákat, és ez jól működteti a darabot.

Tovább a 7ora7.blog.hu cikkére >>>

Ha azt hinnénk, "egy újabb Fehér", akkor tévednénk. Ötvenes évekbeli családi fotók alapján leheletfinom munkák, igen magas szinten. Még láthatók a Lengyel Intézet galériájában.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

A kortárs költészet klasszikusának életműsorozata indul a Jelenkornál. Ennek első, a napokban boltokba került darabja az eredetileg 1980-ban megjelent, monumentális verseskötet, a Világpor. A déli határzár mellett fekvő Palicson élő szerző ennek bemutatójára érkezett Budapestre, itt próbáltunk interjút készíteni vele. A szó hagyományos értelmében ez nem sikerült.

Tovább a magyarnarancs.hu cikkére >>>

Klasszikusnak korántsem nevezhető darab színpadra állítására vállalkozott Vas-Zoltán Iván rendező. Elfriede Jelinek Rohonc (Az öldöklő angyal) című ősbemutatója április 29-én, és 30-án az egykori zsidó gettó közepén, a Kazinczy utcai Tesla Kulturális Központ Teátrumában kapott helyet. A témáját és szövegét tekintve is fajsúlyos, az elembertelenedés botrányáról szóló előadás nem kis feladat elé állítja a színészeket. A két főszereplővel, Szalay Krisztával és Cserna Antallal beszélgettünk.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>