Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Hidegen hagyja Zsótér Sándort, hogy III. Richárdot beazonosít­ható diktátorról mintázza, ahogy vérfürdőt sem rendez a Maladype Színház előadásába. Egy majd 200 éves fordítással küzd a felszínesség ellen. A rendező-színésszel a Saul fiáról, közönségreakcióról és arról beszélgettünk, miért ment el rendezni a Nemzeti Színházba.

Tovább a nol.hu cikkére >>>

 

Május 16-án, 95 éves korában elhunyt az egyik legnagyobb magyar karikaturista, aki jelentős életművében az írókat sem kímélte. Összegyűjtöttünk jó pár remek grafikát, ezzel a válogatással tisztelgünk Kaján Tibor emléke előtt.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

 

Az irodalom játék – játék az alkotás és játék a befogadás. Minden hónap utolsó csütörtökén erre emlékeztet minket a kezdetben az Alexandra Pódiumon, jelenleg pedig a Károly körúti Alexandra üzlet Irodalmi Kávézójában futó Lecsó, ahol költők, műfordítók és a nézők közreműködésével az irodalom szeretete kapja a főszerepet.

Tovább a konyvjelzomagazin.hu cikkére >>>

 

Andrasev Nadja A nyalintás nesze című animációs rövidfilmje harmadik lett a programjában.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

 

Poroszlai Eszter kiállítása magában hordozza a játék lehetőségét. Játék az anyagokkal, a formákkal, a színekkel, a térrel – a lehetőségekkel. A tárlat a művész elmúlt években keletkezett munkáit állítja egymás mellé, melyek mind a tér és a struktúra kérdésére irányuló reflexiókként értelmezhetők. Poroszlai 2014-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen, azóta számos csoportos és több egyéni kiállításon voltak láthatók munkái. A jelenlegi kiállítás bemutatja az alkotói gondolkodás folyamatát, ahogy Poroszlai kérdésfelvetése fokozatosan irányt váltott, és eljutott a vászonra festett különféle struktúráktól azok térbelivé alakításához: a galéria terét uraló, annak szemközti falát szinte teljesen elfedő kifeszített pink színű objektszerű képtárgyhoz.

Tovább a kuk.hu cikkére >>>

 

Daniel Charles (1935-2008) a francia zenei és tágabb művészeti, filozófiai élet egyik meghatározó szereplője volt, alkotásai és elméleti meglátásai egyaránt nagy hatást gyakoroltak. A posztmodern művészetelmélet egyik elméleti megalapozójaként értelmezte John Cage művészetét, hangsúlyozva a csend, a sztázis és a meghatározatlanság révén az idő és a narrativitás jelentőségét. Mondhatjuk, hogy munkássága az egyik legfontosabb irányjelző a stílusok értelmezést megnehezítő „multiciplitásának” a korában. 1998-ban megjelent könyvének „nomád zenék”-koncepciója ugyancsak széles körben ismert és elismert – Magyarországon elsősorban Grabócz Márta hivatkozásai révén lehet az olvasónak tudomása róla. Halála után öt évvel jelent meg a barátai, munkatársai tisztelgéseként az a kötet és CD, amelynek gazdag anyaga érzékelteti a zenei, költői, elméleti munkásság sokszínűségét.

Tovább a parlando.hu cikkére >>>

 

Mióta a Nemzeti Táncszínház bemutatóival különböző terekbe kényszerült, az alkotók is kénytelenek új terekben gondolkodni…

Tovább a szinhaz.net cikkére >>>

 

Szerinte Fekete Györgynek igaza van, amikor palotát követel a művészeknek. Habony pedig igazán építhetne művészeti brandet is. Pénz, társadalom, test, provokáció: Nagy Kriszta a Manifesta előtt.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

 

A magyar irodalom dübörög, a magyar vers naprakész, felkészült és pimasz. Tudtad? De vigyázat, dömping is van! A fiatal költőknek jól áll a marketing, könnyen válik divatos csodává sok színes lufi. Legyünk csak szigorúak, ítéljünk esztétikai alapon, még így is lenyűgözhet vagy megdöbbenthet jó néhány éppen beérett életmű, illetve induló pálya, jó pár első kötet. Célkeresztben a harmincasok és a még fiatalabbak. Kész, tűz!

Tovább a szinfonline.hu cikkére >>>

 

Ha azt a kérdést kellene megválaszolnunk, miről szól a Senki többet (La migliore offerta. Guiseppe Tornatore 2013) című film, akkor valószínűleg úgy fogalmaznánk, hogy egy öregembert átvernek benne. Azonban hiba volna egy ilyen végletekig leegyszerűsített és felszínes válaszra támaszkodni annak ellenére, hogy ez a legtöbb néző számára nyilvánvaló tény. Arról nem is beszélve, hogy ha ezt olyan valakinek mondjuk, aki még nem látta a filmet, és esetleg egy ilyen „ajánló” után megnézésére vetemedne, teljes mértékben élvezhetetlenné tesszük számára a filmet, hiszen ezen tény leleplezése az utolsó pillanatokban történik. Habár erre a jól kitalált rablásra valóban az utolsó percekben derül fény, a film egészét áthatja a csalás témaköre, melyek nem utalások formájában merülnek fel, inkább a film egyes rétegeiben elrejtett jelekről van szó.

Tovább a magazin.apertura.hu cikkére >>>

 

A média, de a művészet is sokszor torzítja a menekültekről való beszédet. Pátosz, esztétizálás vagy rémüldözés helyett tárgyilagosan, szolidárisan kellene megszólalni. Sigrun Drapatz, német művész.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

 

Nagy Koppány Zsolt impozáns nyelvi erejű író, akinek népszerűségét csak növeli, hogy szövegeiben többször fordul elő a fasz, pina és hasonlók használata, vagy legalábbis az ezek használatán való elmélkedés, mint ahányszor isznak, esznek vagy alszanak szereplői. Rejtély, hogy mindezt groteszk humorral és pusztulással vegyítve hogyan tud már-már bájos és szerethető szövegeket alkotni. Valahol itt rejlik a Nagy Koppány Zsolt-titok. Novák Zsüliet interjúja.

Tovább az ambroozia.hu cikkére >>>

 

„Egy cső alakú hangszer különböző színekkel, hosszúsággal és az összes hanggal. Könnyű vele játszani és élvezetes. Ha megütöd, akkor adja ki a kívánt hangot. Szakszóval mi csak csövezésnek hívjuk, ha játszunk rajta.” (12 éves kisgyerek)

Tovább a parlando.hu cikkére >>>

 

Ha április 5-én este hét óra felé valaki az Andrássy úton sétált és nem lapult meghívó a zsebében, vagy a számítógépén, azt gondolhatta a rengeteg embert látva a Lengyel Intézet előtt, hogy egy újabb flash mob, villámcsődület tanúja. Igen, szinte ennek is nevezhetjük Fehér László kiállítás megnyitóját, szervezett és figyelemfelkeltő, nem valami ellen demonstrál, hanem valamiért. A művészet a tét. Annyian akarták megnézni a megnyitót, hogy közülük elsőre sokan be sem fértek a terembe. Anda Rottenberg, világhírű művészettörténész, az új album bevezetőjének írója nyitotta meg a kiállítást, szerettem volna hallani a beszédet, de én is kint rekedtem.(Vezérkép: Részlet a megnyitóról)

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

 

Egy sójára büszke délnémet városka a főszereplője Nádas Péter frissen megjelent kötetének, Az élet sójának. A szerző a néven nem nevezett, de könnyen kinyomozható város múltjának mélyrétegeiben kutakodik, felgöngyölítve a már fél évezrede is hathatós polgári önállósodás sóban, kocsmai verekedésekben, lutheri tanokban és harangokban gazdag, változatos történetét. Nádas Pétert gombosszegi otthonában kerestük fel, hogy a sóban gazdag polgári hagyományokról, a sótlan félmúltról és a vitriolos jelenről kérdezzük.

Tovább a magyarnarancs.hu cikkére >>>

 

Ritka, de nem szokatlan, nem ismeretlen helyzetkép: a mester már árkon-bokron túl jár – tehetséges tanítványa meg úgy döntött, ő marad.

Tovább a szinhaz.net cikkére >>>

 

Prominens művészeti vásárok látogatása mindig izgalmas élmény. Az ember olyan reményekkel indul el, hogy - kiéhezve a jó művészetre - biztos végre sok elgondolkodtató, megindító, megmozgató impresszióban lubickolhat majd. Én is hasonló lelkesedéssel indultam neki az ARCO Madridnak, amely idén ünnepelte fennállásának 35. évfordulóját.

Tovább az exindex.hu cikkére >>>

 

Megnyitotta új, V. kerületi központját a Hamvas Béla életművének, szellemi örökségének gondozására létrehozott Hamvas Alapítvány. Az irodalomtörténeti összefoglalók rendre megfeledkeznek a számos jelentős költőre és íróra nagy hatást gyakorló Hamvas Béláról, az alapítványnál ez ellen is igyekeznek tenni.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

 

A Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmával mutatták be a Budapest Bábszínházban Bertolt Brecht Kaukázusi krétakörét. A darabot Magyarországon bábok közreműködésével még feltehetőleg nem játszották. Az előadást Vidovszky György rendezte.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

 

Várady művészetében az utóbbi időben felerősödött az abszurd, ironikus hangvétel, amire jelenlegi, a Várfok Project Roomban látható Merülés című kiállításán is több példát láthatunk. A festményeken megjelenő abszurd jelek, utalások, oda nem illő kis részletek hirtelen feltűnése kizökkenti a kompozíciót, valamint a befogadót is a komfortzónájából.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal