Szemle

Ghyczy György, a jótettekkel átitatott cselekedetek embere. Útja, útjai, úton-levésének élet-szakaszai: a körkörösből szerte-ágazó, majd önnön medrébe visszataláló folyam(at)okként is értelmezhetőek, miközben poétikus szólamokkal is rezegtetik, oltják, gyarapítják a szelíd áramlás útját. Nem feltétlenül definiálható, de nagyon is megélt örömök szegélyezik partjait… – Lao-ce az egyik ártéren, elhagyott romok közelében, fiktív kerubokat etet éppen. A hátára és mellkasára szálltak, ruha helyetti ruházatává váltak. Látszólag (a) semmivel eteti őket. Szeretettel, kifogyhatatlan lételemmel, ürességet óhajtó tudással (éljenek, éljen!)…

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

A világirodalom történetének egyik fontos napja 1847. október 19-e, ekkor jelent meg a Jane Eyre első kiadása. George Murray Smith, a kiadó, amikor először olvasta a kéziratot, annyira felkeltette az érdeklődését, hogy „nem tudta letenni”, ezért lemondott egy aznapra tervezett megbeszélést, evés közben is olvasott, és még lefekvés előtt befejezte.[1] A Jane Eyre megjelenése után gyors sikert ért el hazájában, majd fordítások révén egyre több nyelven vált ismertté.[2]

Tovább a naputonline.hu cikkére >>>

A klasszikus balett-elemeket a nagy érzelmek felfestésére használja, a kortársugrásokat, gördüléseket, talajtechnikát pedig a feszültség és a konfliktus ábrázolásaként értelmezhetjük.

Követhető, érthető és élvezhető. Szenvedélyek, sorsok, átgondolt dramaturgia – díszletben, esztétikus jelmezben, professzionális mozdulatokkal, avagy mi mindent rejthet még jelenünk populáris táncszínháza? Kozma Attila Casablanca-koreográfiája – egy klasszikus történet táncszínházban elmesélve – 2017. október 20-án debütált a Miskolci Nemzeti Színházban.

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

Mesék álló- és mozgóképeken címmel nyílt kiállítás a 80. születésnapját ünneplő Gyulai Líviusz grafikusművész, rajzfilmrendező műveiből 2017. november 2-án a Pesti Vigadóban. A nemzet művészének, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának kiállítása 2018. január 28-ig látogatható az MMA székházában. Az életmű zömét bemutató kiállításon önálló grafikai munkák, könyv­il­lusz­trá­ci­ók és animációs filmhez készített alkotások kaptak helyet. A tárlaton elhelyezett monitorokon a művész animációs filmjei láthatók, s a vitrinekben az általa illusztrált könyvek is megtekinthetők.

Tovább az mma.hu cikkére >>>

„Keresni, kutatni a ’menet közben’ elszakadt szálakat, a nagyságét, a transzcendens érzékenységét, a cselekvő idealizmusét – egyszóval szembemenni a mainstreammel, a »minden egész eltörött« állapotban küszködve meglelni a folytonosság és a folytathatóság emberi lehetőségét és élhető esélyét, életre kelteni az ember »ideaalkotó képességét«” – Kemény István esszékötetének reflexiói mentén Pécsi Györgyi tett szellemi sétát.

Tovább az irodalmijelen.hu cikkére >>>

A Pannon Filharmonikusok Kocsis Zoltán emlékére adott koncertet a Kodály Központban november 9-én. Kircsi László zenekritikája.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

Ezzel a címmel nyílt meg Sárkány Győző kiállítása Pesterzsébeten, a Gál Imre Galériában, és ezzel a címmel jelent meg kötet a tárlathoz kapcsolódóan. Ha ötszáz éve a Katolikus Egyház nyitottabb lett volna a megújulásra, akkor most nem lenne apropója a megemlékezéseknek, mert az egyházban reformáció nélkül zajlottak volna le a változások. Mondta nemrég megemlékezésében a kaposvári katolikus megyéspüspök. Milyen világos lett volna, ha a nép nyelvén adja közre az egykori vallásos felsőbbség az Igét. Hosszú idő telt el azóta, míg az ökumenikus gondolat a keresztény mindennapokban elfogadottá vált. Míg a világrend megújításában a reformáció fél évezred alatt a maga helyét kiküzdötte, megtalálta. A képzőművészek azonban mindig is nyitottak voltak a biblikus témák feldolgozására, bármilyen valláshoz tartoztak is. A művészettörténet pedig köteteket töltött meg ennek a szakrális tematikának a feldolgozásával.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

Kele Fodor Ákos színes és izgalmas figurája a kortárs magyar irodalomnak. Legújabb könyve is merőben más, szokatlan és meglepő. Erről, cigány mesékről és tanításról is kérdeztük a szerzőt.

Tovább a kulturpart.hu cikkére >>>

Agnes Varda francia filmrendező, Donald Sutherland színész, Charles Burnett forgatókönyvíró-rendező és Owen Roizman operatőr Oscar-díjat kapott életművéért a szombat este Hollywoodban megrendezett Kormányzók bálján, amelyen tiszteletbeli Oscarral jutalmazta az amerikai filmakadémia Alejandro González Inárritu bevándorlókról szóló virtuálisvalóság-filmjét is.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

Hermann Zoltán nem tartozik a túlexponált, feltűnést kereső művészek közé, csendesen van jelen az általa következetesen felépített világban. Időről időre közönség elé áll, mint egy pallérozott középkori szerzetes, hogy világgá adja szellemi működésének termését, melyet cellájának zugaiban teremtett, hosszú esztendők kitartó munkájával, távol a külvilág zajától, semmire sem figyelve, csak befelé, önmagára. Nemcsak a műveit, de őt magát, emberi megjelenését is valamiféle szakrális kisugárzás vonja körül. Egy olyasfajta érzéki rezgés árad belőle, ami némileg ellentétes délcegen markáns fizikai alkatával. Az ilyen jellemeket szerepeltette nagy előszeretettel Pier Paolo Pasolini a filmvásznon, akik esetenként lehettek koldus vagy pásztor rongyaiba bújtatott királyok vagy főpapok, és fordított szerepkörben is, mint akik elvetették a cicomás gazdagságot az egyszerű szegénység javára, halálukig hirdetve a hitet. Tudásukat kitartóan őrizték az élet minden helyzetének és ösvényének az állomásán, személyiségüket sok esetben a szent felmagasztosulásban víve tökélyre.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

Kulin Borbála: A Szindbád, a forradalmár című regényeddel a regényfolyam harmadik darabjához érkeztünk. Szindbád, visszatérve Szibériából, újra Nyárligeten nyomoz az ötvenes évek első felének politikai-társadalmi miliőjében, a népi demokrácia rendőrségének kötelékében. Az első kötetet (Szindbád, a detektív) leginkább novellagyűjteményként definiálta a kritika. A másodikról (Szindbád Szibériában) állapította meg Bódi Katalin, hogy az már „egyértelműen regény”, hiszen a főszereplő személyes sorsa és az egész könyvet átívelő „nagy nyomozás” biztosította ív miatt koherens, zárt egész. Ez a harmadik ismét töredezettebb szerkezetű. Miért döntöttél úgy, hogy a második kötet után visszatérsz az első kötet szerkesztési megoldásához?

Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>>

Javában zajlik az Arany Medál-díj szavazása. A Mészáros Márton kulturális újságíró által alapított közönségdíjat idén decemberben is hat kategóriában, e-mailes szavazatok alapján adják át.

Tovább a felonline.hu cikkére >>>

Az emlékezés nagyon fontos része az életünknek, tulajdonképp összefűz minket egybe. Nem széthulló láncszemekként járunk-kelünk, hanem egyben lévő emberként. Az emlékektől való menekülés örökös békétlenség, és darabjaira hulló, nyugtalan ember. És amikor valami rátör, mégis, a mélyből, az rémisztő. Fontos, hogy szeressük a múltat, az akkori önmagunkat, mindazt, ami történt. Ez persze nem jelent mindig helyeslést, de helyes értékelést, elfogadást, beépítést, magasabb szintre vivést. Ez a megküzdött identitás lesz, és elfér benne minden: megbocsátás, szeretet, elengedés, béke.

Tovább az olvassbele.com cikkére >>>

Eheti hírösszefoglalónkban a francia és az arab irodalomra fókuszálunk. A legrangosabb francia irodalom díj, a Prix Goncourt átadása kapcsán az idei győztest mutatjuk be, a kortárs arab irodalom fordításáról tartott beszélgetés apropóján pedig ennek a kérdésnek eredünk a nyomába. Heti hírösszefoglalónk következik

Tovább a litera.hu cikkére >>>

A Sárik Péter Trió tizedik születésnapját ünnepli. A zenekarvezető zongorista a december 8-i jubileumi MOMKultbeli koncertről és az elmúlt évtizedről is beszélt.

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

A 2017-es OFF-Biennále Budapest témamegjelölése a Gaudiopolis, vagyis az „öröm városa” lett. Gaudiopolis egy a második világháború után működő gyermekotthon, közelebbről nézve pedig egy független intézmény és egy demokrácián alapuló gyermekköztársaság volt. Ennek szellemiségével vállal közösséget idén az OFF csapata, miközben lehetséges megoldásokat kínál fel – a művészet eszközeinek segítségével – a jelenleg válságban szenvedő liberális demokrácia helyreállítására. A biennálé keretein belül megvalósuló projektek mind kapcsolódnak ehhez a célkitűzéshez, kiváltképp az OFF hivatalos kurátori csapata által szervezett programok.

Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>

A XVII. Győri Könyvszalon ifjúságnak szóló könyvbemutatói közül az egyik legérdekesebbnek ígérkezik Miklya Luzsányi Mónika története. A Cília árnyai egyszerre szórakoztató kísértethistória, a gyerekek saját világának háromdimenziós lenyomata és az oktatás keretébe helyezett társadalmi problémák felvázolása. A szerzőnőt többek között arról faggattuk, milyen irányultsággal kell megszólítani ma az ifjúságot, mennyire nyitott ez a korosztály a hagyományosnak vallott értékekre, és hogyan kellene ideálisan szerveződnie a 21. századi oktatásnak.

Tovább a gyoriszalon.hu cikkére >>>

Noha Beatrice Wood a New York-i dadaisták vezető figurája volt, nevét gyakran a mai napig kifelejtik a mozgalom úttörőinek listájáról. Sokkal inkább Marcel Duchamp szeretőjeként emlékeznek rá, pedig a szerelmi kapcsolat a 105 évesen elhunyt művésznő életútjából egy viszonylag rövid epizódot tett csak ki. Ismertté válását az sem könnyítette meg, hogy női alkotóként, és a művészeti ágak között sokáig mostohagyereknek számító kerámia területén dolgozott, szokatlan formai nyelvet használva.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

Szívlapáttal magyarórára. Kiss Georgina tesztelte a gimnáziumban a kortárs magyar verstermésről átfogó képet festő Szívlapát antológiát.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>