Szemle

A valóságot szépíteni kell. Az sohase jó, a maga valóságában. Legalább álmokkal, vagy színes festékkel, úgy, ahogy lehet.

„A fénykép útrövidítés, mert a múltat fogyasztható tárggyá alakítja át. Minden fényképgyűjtemény egy-egy szürrealista montázsgyakorlat, szürrealista történelem-rövidítés” – vélekedett Susan Sontag, pedig nem is látta Alföldi Róbert színezettfotó-gyűjteményét, az Átrium színház idén ősszel nyílt Central Galériájában.

Tovább az art7.hu cikkére >>>

Ez a fajta kettősség, a sodortatás, ami a mesék sodrásából és a mesélő magabiztosságából egyszerre adódik, majd a megtorpanás, amit a hihetőség megkérdőjelezése okoz, mindannyiunkban ott van, azt hiszem. Szeretnénk hagyatkozni valami konkrét tudásra, de mások tudásából nehezen bontakozik ki a saját tudás. Másképpen: szeretnénk azt hinni, hogy ránk nincsen hatással a kollektív trauma, miközben a saját történeteinkkel folyton megerősítjük azt.

Tovább a szifonline.hu cikkére >>>

A december 5-8. között megrendezésre kerülő Negyedszázados Fesztiválon a huszonötödik, jubileumi év terméséből válogatva, új bemutatókkal és számos, koprodukcióban készült előadással jelentkezik a társulat.

Tovább a theater.hu cikkére >>>

Milyen volt Picasso és Dora Maar, Paul Cézanne és Émile Zola, Gustav Klimt és Emilie Flöge vagy Márffy Ödön és Csinszka kapcsolata? Gerevich József pszichiáter, addiktológus Múzsák és festők – Teremtő vágyak 2. című kötetéről mesélt.

Tovább a cultura.hu cikkére >>>

Rettegés, beteg hierarchia, mindent uraló nagymama, alkoholista apa-anya. Karafiáth Orsolya új regénye, a Szirén több mint hagyományos családregény. A szerzővel mérgező szülőkről, női alkoholizmusról, a nők helyzetéről, közéletről beszélgettünk, meg arról, miért nem érvényes Marton László bocsánatkérése.

Tovább a magyarnarancs.hu cikkére >>>

A magyar popzene kiemelkedő figurája szirupmentes előadással esett túl az 50. születésnapjára szervezett nagykoncerten. GREFF ANDRÁS KRITIKÁJA.

Tovább a revizoronline.com cikkére >>>

Horváth Tibor Berlinben élő képzőművész 2014 óta osztja meg közösségi oldalakon a neten szerzett benyomásaiból összegyúrt rajzait. A képek többnyire gyorsan befogadható vizuális poénok, amelyek elég súlyos anomáliákra is rávilágíthatnak, ha hagyjuk magunkat a neten inspirálódni. Most offline is láthatunk egy válogatást a munkákból az AGYJA című, december elejéig nyitva tartó kiállításon.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

Tisza Kata hősei életútjuk felén járnak, „túl halálon, váláson, fiatalságon”, többnyire az utcán vagy Szakáll rendelőjében találkoznak. Úgy érezzük, mintha egy pszichológus pamlagján ülve hallgatnánk férfi és nő történeteit, miközben Tisza Kata „pszichoprózáiban” mégiscsak egyetlen tudat beszél.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Ghyczy György, a jótettekkel átitatott cselekedetek embere. Útja, útjai, úton-levésének élet-szakaszai: a körkörösből szerte-ágazó, majd önnön medrébe visszataláló folyam(at)okként is értelmezhetőek, miközben poétikus szólamokkal is rezegtetik, oltják, gyarapítják a szelíd áramlás útját. Nem feltétlenül definiálható, de nagyon is megélt örömök szegélyezik partjait… – Lao-ce az egyik ártéren, elhagyott romok közelében, fiktív kerubokat etet éppen. A hátára és mellkasára szálltak, ruha helyetti ruházatává váltak. Látszólag (a) semmivel eteti őket. Szeretettel, kifogyhatatlan lételemmel, ürességet óhajtó tudással (éljenek, éljen!)…

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

A világirodalom történetének egyik fontos napja 1847. október 19-e, ekkor jelent meg a Jane Eyre első kiadása. George Murray Smith, a kiadó, amikor először olvasta a kéziratot, annyira felkeltette az érdeklődését, hogy „nem tudta letenni”, ezért lemondott egy aznapra tervezett megbeszélést, evés közben is olvasott, és még lefekvés előtt befejezte.[1] A Jane Eyre megjelenése után gyors sikert ért el hazájában, majd fordítások révén egyre több nyelven vált ismertté.[2]

Tovább a naputonline.hu cikkére >>>

A klasszikus balett-elemeket a nagy érzelmek felfestésére használja, a kortársugrásokat, gördüléseket, talajtechnikát pedig a feszültség és a konfliktus ábrázolásaként értelmezhetjük.

Követhető, érthető és élvezhető. Szenvedélyek, sorsok, átgondolt dramaturgia – díszletben, esztétikus jelmezben, professzionális mozdulatokkal, avagy mi mindent rejthet még jelenünk populáris táncszínháza? Kozma Attila Casablanca-koreográfiája – egy klasszikus történet táncszínházban elmesélve – 2017. október 20-án debütált a Miskolci Nemzeti Színházban.

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

Mesék álló- és mozgóképeken címmel nyílt kiállítás a 80. születésnapját ünneplő Gyulai Líviusz grafikusművész, rajzfilmrendező műveiből 2017. november 2-án a Pesti Vigadóban. A nemzet művészének, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának kiállítása 2018. január 28-ig látogatható az MMA székházában. Az életmű zömét bemutató kiállításon önálló grafikai munkák, könyv­il­lusz­trá­ci­ók és animációs filmhez készített alkotások kaptak helyet. A tárlaton elhelyezett monitorokon a művész animációs filmjei láthatók, s a vitrinekben az általa illusztrált könyvek is megtekinthetők.

Tovább az mma.hu cikkére >>>

„Keresni, kutatni a ’menet közben’ elszakadt szálakat, a nagyságét, a transzcendens érzékenységét, a cselekvő idealizmusét – egyszóval szembemenni a mainstreammel, a »minden egész eltörött« állapotban küszködve meglelni a folytonosság és a folytathatóság emberi lehetőségét és élhető esélyét, életre kelteni az ember »ideaalkotó képességét«” – Kemény István esszékötetének reflexiói mentén Pécsi Györgyi tett szellemi sétát.

Tovább az irodalmijelen.hu cikkére >>>

A Pannon Filharmonikusok Kocsis Zoltán emlékére adott koncertet a Kodály Központban november 9-én. Kircsi László zenekritikája.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

Ezzel a címmel nyílt meg Sárkány Győző kiállítása Pesterzsébeten, a Gál Imre Galériában, és ezzel a címmel jelent meg kötet a tárlathoz kapcsolódóan. Ha ötszáz éve a Katolikus Egyház nyitottabb lett volna a megújulásra, akkor most nem lenne apropója a megemlékezéseknek, mert az egyházban reformáció nélkül zajlottak volna le a változások. Mondta nemrég megemlékezésében a kaposvári katolikus megyéspüspök. Milyen világos lett volna, ha a nép nyelvén adja közre az egykori vallásos felsőbbség az Igét. Hosszú idő telt el azóta, míg az ökumenikus gondolat a keresztény mindennapokban elfogadottá vált. Míg a világrend megújításában a reformáció fél évezred alatt a maga helyét kiküzdötte, megtalálta. A képzőművészek azonban mindig is nyitottak voltak a biblikus témák feldolgozására, bármilyen valláshoz tartoztak is. A művészettörténet pedig köteteket töltött meg ennek a szakrális tematikának a feldolgozásával.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

Kele Fodor Ákos színes és izgalmas figurája a kortárs magyar irodalomnak. Legújabb könyve is merőben más, szokatlan és meglepő. Erről, cigány mesékről és tanításról is kérdeztük a szerzőt.

Tovább a kulturpart.hu cikkére >>>

Agnes Varda francia filmrendező, Donald Sutherland színész, Charles Burnett forgatókönyvíró-rendező és Owen Roizman operatőr Oscar-díjat kapott életművéért a szombat este Hollywoodban megrendezett Kormányzók bálján, amelyen tiszteletbeli Oscarral jutalmazta az amerikai filmakadémia Alejandro González Inárritu bevándorlókról szóló virtuálisvalóság-filmjét is.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

Hermann Zoltán nem tartozik a túlexponált, feltűnést kereső művészek közé, csendesen van jelen az általa következetesen felépített világban. Időről időre közönség elé áll, mint egy pallérozott középkori szerzetes, hogy világgá adja szellemi működésének termését, melyet cellájának zugaiban teremtett, hosszú esztendők kitartó munkájával, távol a külvilág zajától, semmire sem figyelve, csak befelé, önmagára. Nemcsak a műveit, de őt magát, emberi megjelenését is valamiféle szakrális kisugárzás vonja körül. Egy olyasfajta érzéki rezgés árad belőle, ami némileg ellentétes délcegen markáns fizikai alkatával. Az ilyen jellemeket szerepeltette nagy előszeretettel Pier Paolo Pasolini a filmvásznon, akik esetenként lehettek koldus vagy pásztor rongyaiba bújtatott királyok vagy főpapok, és fordított szerepkörben is, mint akik elvetették a cicomás gazdagságot az egyszerű szegénység javára, halálukig hirdetve a hitet. Tudásukat kitartóan őrizték az élet minden helyzetének és ösvényének az állomásán, személyiségüket sok esetben a szent felmagasztosulásban víve tökélyre.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

Kulin Borbála: A Szindbád, a forradalmár című regényeddel a regényfolyam harmadik darabjához érkeztünk. Szindbád, visszatérve Szibériából, újra Nyárligeten nyomoz az ötvenes évek első felének politikai-társadalmi miliőjében, a népi demokrácia rendőrségének kötelékében. Az első kötetet (Szindbád, a detektív) leginkább novellagyűjteményként definiálta a kritika. A másodikról (Szindbád Szibériában) állapította meg Bódi Katalin, hogy az már „egyértelműen regény”, hiszen a főszereplő személyes sorsa és az egész könyvet átívelő „nagy nyomozás” biztosította ív miatt koherens, zárt egész. Ez a harmadik ismét töredezettebb szerkezetű. Miért döntöttél úgy, hogy a második kötet után visszatérsz az első kötet szerkesztési megoldásához?

Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>>