Távolodni a szeretett nőtől véletlenül ittfelejteni magad álmodban is könyvlapok közé rejteni a sokpénzt betörő miatt (regényes életed van) most születni mikor domborul a hold és éhes füvek tolakodnak a világra fejedet majd benövi a hajnal (küszöböd mögött a szél szimatol) még semmiből teremtettél még vízszemű vagy önfeledt közönyös hipnotizált
7. Lebegünk alá az örök tértelenbe de ne hidd hogy pesszimista valék nem áll tõlem távol a kényelem se mióta felnõttem s lettem langalét törpéknek közötte kosarasnak mokány ily viszonyokból kiszorít a lélek mely képzelet csak inkább füst és dohány vagy tértelen ûrömnél is mélyebb ne gondold hogy ûröm rosszkedv-szólam mióta felnõttem valék minden jóban benne noha kissé kívüle a kornak irányaim forgó táblái között vagyok a megtûrt és az üldözött akit elmebeteg kutyák csaholnak
A Zerind egy Wunderkind – ha éppen nem hisztizik. A Zerind egy Wunderkind – ha nem veri a padlót. A Zerind egy Wunderkind – ha nem lóg mindig nagyapán. A Zerind egy Wunderkind – mert ő az én unokám.
Még a világvége előtt gyorsan hagyjuk el mi is városainkat. Amint azt a maják tették annak idején. Hagyjuk el Budapestet, New Yorkot, Tokiót, ez tökijó lenne a kukázók és a hitetlenek számára. Pláne, ha úgy gondoljuk, hogy a Hortobágyon nem lesz világvége.
Úgy tűnik, én mindig mozdulatlan vagyok és mégis állandóan máshol találom magam (találomra?). Talán csak a talaj, a hely vándorol alólam. Talán csak az lehet, hogy a Föld forog és én gravitációmentesen lebegek néhány centire fölötte, aztán, amikor leteszem a lábam, már máshol vagyok.
Pudinggal szoktam lemosni a kölyköket. Vaníliapudinggal, csokipudinggal, néha valamilyen gyümölcsössel is, ha akciós áron vehetek ilyet. És ettől tiszták lesznek a gyerekek, mivel lenyalják magukat.
A zongora – most jut eszembe, hökken meg Leó – úgy vicsorítja a fogsorát, mint sok dühös oroszlán, amikor egy nagy fogsort csinál együtt. Csakhogy a zongora szépen muzsikál meg zenél és szól, az oroszlánok meg csak horkolnak-brummognak-hörögnek összevissza.
Sehogyan sincs hajnal, pedig már fél négy is lehet. Hát ez mi a fene? – mondja Leó, Bizonyára nagyon tél van vagy pedig a hajnal a sötéttől nem látszik.
Ajjaj, a spenót! – tűnődik ismét Leó –. Zöld, fű-szerű vacak, hiába fűszerezed. De "sicc, mind megenni" – mondja anya –, "ettől leszel derék legény, mint Popeye" (s popejnak olvasod – tudod). Hogy a csuda vinné el!
Az iskola már kezdi szorítani a lábam. Ezért is sántikálok, főleg rosszban. Vagyis, csak úgy sántikálok, minden hátsó gondolat nélkül, különösen csütörtökön. El is késem, persze. Nem én tehetek róla, hogy éppen csütörtökön az első óránk matek!
Azt hiszem, egyelőre tűzoltóparancsnok leszek. Nem baj, hogy nincs bajszom, meg trombitálni sem tudok éppen. A szirénázáshoz annál jobban értek. Őrültül szirénázva felmászom a lángoló felhőkarcoló közepéig (tűzoltólétrán persze) és számba röpül a sültgalamb.
December huszonegyedikén szépen öltözzetek ám fel a világvégére. Hogy szép öltözetben (öltönyben, nyakkendőben, ruhácskában, szép cipellőben) haljatok majd meg. Ami engem illet, én valószínűleg átaluszom a kataklizmát és pizsamában leszek, paplan alatt. Így aztán lemaradok majd a világvégéről.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
