Videó

Százados Ábel kapta a legígéretesebb fiatal filmes díját Cannes-ban
Az M2 Petőfi TV videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Boldogh Dezső: Koszorú

 

Koszorú

(részlet)

7.
Lebegünk alá az örök tértelenbe
de ne hidd hogy pesszimista valék
nem áll tõlem távol a kényelem se
mióta felnõttem s lettem langalét
törpéknek közötte kosarasnak mokány
ily viszonyokból kiszorít a lélek
mely képzelet csak inkább füst és dohány
vagy tértelen ûrömnél is mélyebb
ne gondold hogy ûröm rosszkedv-szólam
mióta felnõttem valék minden jóban
benne noha kissé kívüle a kornak
irányaim forgó táblái között
vagyok a megtûrt és az üldözött
akit elmebeteg kutyák csaholnak

8.
Akit elmebeteg kutyák maholnap
barátjukká fogadnának mégis
sajtot majszolunk majd miként a holtak
s a bûvös „sors e lyukas tenyér” is
áldásosztón terül avagy legyint ránk
a múltnak holdjait kik együtt ugattuk
egy kéz lassan lemetéli irhánk
és beszippant a hajnal a ravasz lyuk
beszippant kiköp mint langyosait az Úr
( e mûveletben mennyi lélek igazul)
és folytatjuk ember s kutyamód tovább
node hány s hány túlélt hajnal kellhet
hogy paplanom alól én is fénybekeljek
és ismerõssé váljanak újra e szobák

9.
Hogy ismerõssé váljanak a mostohák
kit anya szült és ostobák neveltek
és otthagyta a pokolba otthonát
évei a kulcslyukon elszeleltek
kit anya szült kit klónozott tömeg
vagyunk mind rossz kis népfelkelõk
hiába az álca a butító ötvözet
hullnak legjobbjaink s a pöttöm agyvelõk
mert jobb ma egy Most mint holnap három
ha igazol vagy legazol a Sors
és vergõdik az Eszme törött szárnyon
és ha lépnél úgyis eltiporsz
(mert álmodsz még mûved most fejezd be
mielõtt visszaaludnál éjfeledbe)

10.
Mielõtt halódnál lassan tévelyegve
csípj beléd hogy élsz még csak nyugoszol
mielõtt átjutsz túlnan térfeledre
orczádon legyen elégedett mosoly
mielõtt izgulsz s megszemélyesítsz
nyugodtan porold le málló álom-ruhád
hallgasd csak szónokló bölcs véneid
akik felédnyújtják majd a bürök-kupát
amely lehet hogy életvízzel tele
még nem tudhatod még kivárod mit hoz
az álom végén a happy-end szele
hogy eljuthass ócska titkaidhoz
(de hová is jutnál azt ajánlom szûnj meg
paplanodon bölcsek s kutyák ülnek)

11.
Paplanodon bölcsek s kutyák ülnek
odakint lassan délelõttre fordul
szobád lelked eléggé befülledt
és még emlékekre várogatsz a holdból
odakint esztendõk százmilliói
egy még-minden-megtörténhet regény
odakint a felejtés lassú folyói
idebent a valahol-az-út-felén
de sem sötétlõ erdõ sem vadak
csak némi alvilág itt a nap alatt
még álom-homokpartján jár a láb
titkaid nincsenek mégis kibeszéled
a falaknak ódon-szenvedélyed
mielõtt kapnál még egy éjszakát

12.
Mielõtt kapnál még egy éjszakát
mielõtt napod emléktelenné lenne
hisz unhatják már a vér szagát
akik belefáradtak minden gyõzelembe
mert küzdelem a szorgos élet
ugyanúgy az átképzelgetett is az
dolláresõk hajtós ügynök-évek
az országnyi lapály a nincs-vigasz
hatalmasok ócska bábui a táblán
miránk örök vereséget szánván
tudást golyót stb.-t a hülye fejébe
az álompolgárnak ha újra támad
(kalapját kobakját illõen levéve
vesztõhelyeikrõl is odébbsétálgat)

13.
Vesztõhelyeikrõl is odébbsétálgat
hóna alatt hordozva bölcs fejét
rózsavízzel (melyet a hullaszag áthat)
öblíti a múlt öt sajgó sebét
még elhalaszt egy-két malasztot
téblábol komoly emberek nyomán
még szól a száj mit a kor betapasztott
még vándorol mint hangya a koponyán
az út túlfelén már odalett a távol
jelzõkaróik a sivatag-éjszakából
hol megértõ gonoszok prédikálnak
az évekkel együtt tünedeztek el
süvít a sötétben néhány égi-jel
hogy ámuljon ki itt már föl se támad

14.
Hogy ámuljon ki itt már föl se támad
bár halni mer hisz élni úgyse tud már
mint elmebeteg kutyák az éjszakákat
rosszkedv-szólamaim el ne und már
ha rádtekint majd e néptelen város
lerúgott sápadt paplana a létnek
mely költõi kép csak elég szokásos
de az ember lassan úgyis felébred
mert mindannyian kettõk vagyunk egy-ek
ne várd hogy újra lomtermésbe kezdjek
ha koszorúmat máris tépázza a szél
szelíden mint szellõ a plafonból
robban a lélek mert az is atomból
és közben komolyan könnyedén beszél

A „Gyalogbeszéd” című kötetből – 2005. Új Vizeken – Parnasszus Könyvek

  
  
 

Boldogh Dezső (Budapest, 1967) költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.