Láss hozzám idvösségemnek Istene! Többet szólnom dolgunkról nem szükség mint hogy tiszta vízzel buzog forrás tiszta kútfőben Ha jóval már nem vagy csak azon könyörgök régi sok búm után hadd élhessek vígan viadalhelyeken véressen sebekben FORGANDÓ SZERELEM VÁLTOZÓ SZERENCSE s ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral
Semmi szép mulatság semmi jó nyájasság de bár vesszen fejem tudom szeret engem hadd éljek már bú nélkül két fekete szemmel mint fényes fegyverrel Hát hol az én hatalmom? – kiáltok Csak bolgok mint megszélhüdt ember fene ötte sebemet vedd el haragodat immáron én rólam mint kór csak tántorgok
Adék szeretőmnek egy gyémántkeresztet megérdemli ha érte lesz is fejem halála Emlékezzél rólam féányes fejér rózsám szerelem tüzes lángjátul szüvemben én égek nem panaszkodom semmit már felőle Térj hozzám azért most egyetlenegy gyönyörűségem kívánságim nekem látni személyedet Lelkem nyugszik rajtad meghidd nagy szerelemben így tűz engemet is éltet ha emészt is
Az Urat örökké áldjátok szótokkal s így ő el sem bocsát fel sem mészároltat szerelem azt míveli
hajamba mászott az éjszaka szépe elkísérném egy darabon ő lesz a feleségem varratszedésig két nap az ember legelteti a szökőkutat esőben a többit majd otthon meséljük el csak az inger lassú bennem
nem tudok elmenni mert túl közel lesz nem tudok elmenni mert túl messze lesz mert dolgozom mert ráérek épp pedig szeretnék kérdezni a meghívottól szeretném tőle megkérdezni dolgozom-e jó lenne megkérdezni tőle jó este lesz-e de ilyen közelről nem tudok éjjel hazajönni pedig szeretném a kérdezőt is megkérdezni hogy ott tudok-e lenni a független irodalmi kikötő függőhídján tudok-e lengő teher alatt tartózkodni vagy legalább a verandára ki tudok-e menni jó lett volna mindezt megtudni énnekem de sajnos nem tudok elmenni meg aztán ha el is mennék otthon felejteném biztosan a bemutatásra szánt alkotásomat nem tudnám a boncmesternek átadni idejében
örömmel értesítelek hogy aznap minden körülmények között ott leszek bár ezer kilométernyire vagyok magamtól a meghívás későn érkezett jó korán éppen vidékre utazom reggel korán krúdy gyula nagyobb regényeit és elbeszéléseit olvasom majd a hosszú úton gondolatban veletek ott leszek én tátott szájjal hallgatlak kissé duzzadt orrmandulával és párás olvasószemüveggel nézlek benneteket
Patkányméreggel behavazott rózsákra virradunk boroshordók gyilkosai Lebegnénk a madárcsicsergés tetején fürödnénk a nők hónaljánál eredő patakokban s barátaink lennének az őrt álló útszéli fák de a ránk szegezett gesztenyevirág-géppisztoly elől akkor sem menekülnénk
*
Belsőnket csontszú dicsőíti A kígyó méregfogát már kihúztuk hiába szelídségével mart meg a csontig fedetlen múmia csalogat akivé majd mi leszünk
Távolodni a szeretett nőtől véletlenül ittfelejteni magad álmodban is könyvlapok közé rejteni a sokpénzt betörő miatt (regényes életed van) most születni mikor domborul a hold és éhes füvek tolakodnak a világra fejedet majd benövi a hajnal (küszöböd mögött a szél szimatol) még semmiből teremtettél még vízszemű vagy önfeledt közönyös hipnotizált
7. Lebegünk alá az örök tértelenbe de ne hidd hogy pesszimista valék nem áll tõlem távol a kényelem se mióta felnõttem s lettem langalét törpéknek közötte kosarasnak mokány ily viszonyokból kiszorít a lélek mely képzelet csak inkább füst és dohány vagy tértelen ûrömnél is mélyebb ne gondold hogy ûröm rosszkedv-szólam mióta felnõttem valék minden jóban benne noha kissé kívüle a kornak irányaim forgó táblái között vagyok a megtûrt és az üldözött akit elmebeteg kutyák csaholnak
A Zerind egy Wunderkind – ha éppen nem hisztizik. A Zerind egy Wunderkind – ha nem veri a padlót. A Zerind egy Wunderkind – ha nem lóg mindig nagyapán. A Zerind egy Wunderkind – mert ő az én unokám.
Még a világvége előtt gyorsan hagyjuk el mi is városainkat. Amint azt a maják tették annak idején. Hagyjuk el Budapestet, New Yorkot, Tokiót, ez tökijó lenne a kukázók és a hitetlenek számára. Pláne, ha úgy gondoljuk, hogy a Hortobágyon nem lesz világvége.
Úgy tűnik, én mindig mozdulatlan vagyok és mégis állandóan máshol találom magam (találomra?). Talán csak a talaj, a hely vándorol alólam. Talán csak az lehet, hogy a Föld forog és én gravitációmentesen lebegek néhány centire fölötte, aztán, amikor leteszem a lábam, már máshol vagyok.
Pudinggal szoktam lemosni a kölyköket. Vaníliapudinggal, csokipudinggal, néha valamilyen gyümölcsössel is, ha akciós áron vehetek ilyet. És ettől tiszták lesznek a gyerekek, mivel lenyalják magukat.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
