VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szemle
„Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2023”
Alternatív divathét, Arany János-feldolgozás, klasszikus mesehősök modern helyzetekben. A Gabo antológiasorozata idén is arra vállalkozik, hogy válogatásával bemutassa a hazai SF-közeg legjobban sikerült kisprózáit. A Gabo gondozásában, Jonathan Strahan antológiáinak mintájára, Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor szerkesztésében 2018 óta jelennek meg az év legjobban sikerült SF-novelláit (spekulatív fikciós elbeszéléseit) egybegyűjtő kötetek. A nyílt pályázatra bárki jelentkezhet, így akadnak a visszatérően beválogatott szerzők (Erdei Lilla, Füzesi Dóra, Gaura Ágnes, Kispál Márton, Komor Zoltán, László Zoltán, Nagy László Dávid, Palágyi R. László, Puska Veronika, Rusvai Mónika és Zdenyák József) mellett első alkalommal publikálók is (Borgula Anna, Marton Emma, Mráz Anna, Patonai Anikó Ágnes, Pető Zoltán, Pusztai Andrea és Susuk Melinda). A 2024-es Zsoldos Péter-díj novellashortlistjének felét a kötetben megjelent szövegek adják, egész pontosan László Zoltán, Rusvai Mónika és Gaura Ágnes novellái. A Gabo az utóbbi években láthatóan igyekszik még inkább felkarolni a hazai SF-közeget, 2021-ben jelent meg szintén Roboz szerkesztésében a Légszomj – Kortárs magyar horror- és weirdnovellák, Puska Veronika (Vétett út), Kleinheincz Csilla (Alvilági szövedékek) és Rusvai Mónika (Kígyók országa) pedig 2023-ban jelentkeztek új kötetekkel. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>> A Cairo Contemporaryban április 4-től a világhírú Lakin Ogunbanwo nigériai fotóművész állít ki. Exkluzív interjú. A 60-as és 70-es évek afrikai stúdiófotózásának lendületes kompozícióiból ihletet merítve Lakin Ogunbanwo képei a nigériai kultúra gazdagságáról is mesélnek, túllépve a homogenizált “Afrika-élményen” és a monolitikus megközelítéseken. A Cairo Contemporaryban kiállított három műve az are we good enough sorozat része, amelyeken az alkotó az etnikai identitás és a maszkulinitás kérdéseit járja körül. Vele beszélgettünk.
Tovább az artkartell.hu cikkére >>>
Polarizált a társadalomban élünk, ha valaki középen áll, azt mindkét oldalról tüzelik – mondja Szálinger Balázs költő, aki 2024. március 15-én Magyarország Babérkoszorúja díjban részesült. Az Indexnek adott nagyinterjújában elmondta, hogy akkor is elfogadta volna az állami elismerést, ha nem jár pénzzel, de beszélt az írókat érő megpróbáltatásokról is. Szálinger Balázs József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja díjjal kitüntetett költővel egyebek mellett arról beszélgettünk, miből él egy költő, politikai megalkuvás-e állami díjat elfogadni, mikor érezte magát egyedül az alvilágban, miért zavarja néha az ismertsége, és írna-e drámát Orbán Viktorról vagy Gyurcsány Ferencről. Tovább az index.hu cikkére >>>
…Nagy Péter István itt sem állja meg, hogy ne futtassa egészen a máig ezt a tragikus történelmi road movie-t. Kivételesen hadd kezdjem egy személyes történettel! Azt vettem észre, hogy egyre csak halogatom ennek a cikknek a megírását. Kifogás van bőven, mondhatnám, hogy ez most tényleg nem fér bele az időmbe, energiámba, közben meg az is bántana, ha nem vinném hírét ennek a remek előadásnak. Egy biztos: amióta megnéztem a szombathelyiek Gyévuskáját, sokat gondolok a Don-kanyarban eltűnt nagyapámra. Még az is eszembe jutott, hogy úgy tízévesen, hallgatva a róla szóló családi történeteket, arról fantáziáltam, hogy egyszer csak bekopogtat az ajtón. Kalandos sorsot találtam ki neki, hogy miért is nem tudott eddig hazajönni, ha jól emlékszem, a képzeletemben amnéziában feküdt egy isten háta mögötti kórházban. Kiszámoltam, akkor lett volna 70. A holttá nyilvánító végzés szerint 1943. február 15-én halt meg. Később a jogi egyetemen megtanultam, hogy a képzeletbeli dátum az eltűnést követő hónap 15. napja. És tényleg, egy karácsonyi szabadságolás után1943 januárjában indult vissza a frontra. Egy csertalakosi ember hozta az utolsó hírt róla: hogy visszaért. A hiánya még ma is érződik a családban. Arra pedig csak most jöttem rá, hogy a régi házból az újba átkerült kamraajtó kilincse az egyetlen fizikai tárgy, ami őrzi a keze nyomát, Ha benyitok a kamrába, néha elképzelem, hogy kezet fogunk. Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>
Pető István 1984-ben nem egészen harminc évesen ment ki Párizsba egy kispolszkival, egy kiadó műterem címével, komolyabb kapcsolatok és nyelvtudás nélkül. Munkái, egyfajta kulturális bumerángként visszatérve, néhány éve újra láthatók Magyarországon. A francia fővárosba költözést Petőnek az a határozott szándéka motiválta, hogy idejét kizárólag a festői és grafikai alkotótevékenységnek szentelje, hátrahagyva formatervezési és alkalmazott grafikusi munkáit. A közeli műtermekben dolgozó festők révén, akik számos műteremlátogatást szerveztek, sokakkal megismerkedett a Párizsban élő magyar művészek közül, többekkel barátságot is kötött. Párizsban évtizedeken keresztül tanított sokszorosított grafikai technikákat, rézkarcot és festészetet is, tanítványaival máig tartja a kapcsolatot. Számos kiállítása volt, művei bekerültek közgyűjteményekbe, tagja a Maison des Artistes-nak – a nehézségek ellenére a francia szcéna részévé vált, beilleszkedett. Tovább az arportal.hu cikkére >>>
Azért az hihetetlen érzés volt, hogy egy több ezer főt befogadó, zsúfolásig megtelt színházteremben zajlott az esemény. Megtudtam, hogy az erre az alkalomra meghívott harminc külföldi író, költő mellett hétszáz kínai költő is ott ült a teremben, sokan felállva tapsoltak. – Turczi István nemrég megkapta a legrangosabb kínai irodalmi díjat. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele, miként a Parnasszus legutóbbi, Erdélyi József-számáról sem mulasztottunk el szót váltani. Nem friss a hír, de eddig csak az volt: hír. 2023 nyarán megkaptad a legnagyobb kínai költői díjat, a 1573-at. Mit kell tudni a díjról, a történetéről? A zsűriről, arról, miként alakul a költők mezőnye, amelyből aztán választanak? A hír igaz. A 2017-ben alapított „1573” elnevezésű Kínai Nemzetközi Költészeti Nagydíjat első ízben kapta magyar költő. A nagyobb presztízsű díjak esetében bevett szokás, hogy előbb kihirdetik, majd később ünnepélyes keretek között átadják. Ilyen a Cervantes- vagy a Goncourt-díj is. Tavaly nyár elején kaptam egy levelet a legismertebb kortárs kínai költő, egyben az öttagú zsűri elnöke, Jidi Majia aláírásával. Ebben végtelenül közvetlen hangnemben arról értesít, hogy a népi Kína legrangosabb költészeti díját nekem ítélték, és az átadása egy háromnapos ünnepség keretében október közepén lesz Szecsuán tartomány Luzhou városában. Tovább a litera.hu cikkére >>> A 8. Budapest FotóFesztivál 2024. március 22. és május 12. között zajló rendezvénysorozata kortárs és klasszikus magyar, valamint nemzetközi kiállításokból, szakmai és közönségprogramokból áll. A Fesztivál inspirál, párbeszédet indít, kulturális intézményeket, alkotót és közönséget kapcsol össze. Célja, hogy a Fesztivál ideje alatt a főváros pezsgő fotográfiai központtá, tájékozódási ponttá váljon hazai és nemzetközi viszonylatban is. Magyarország legnagyobb fotográfiai eseménye 2024-ben is kiemelkedő programkínálattal várja a látogatókat igazi sztárkiállításokkal. A fotográfia olyan, mint az alkímia titokzatos világa. A képben nem csupán az ábrázolt valóságot látjuk, hanem önmagunkat is, mindazt, amit rólunk a befogadóról visszatükröz. Az alkotó elindít egy gondolatot az általa megfogalmazott pillanatképben, mi pedig újraértelmezzük, saját szűrőnkön át érzelmeket, gondolatokat, kérdéseket fogalmazunk meg, a kép hatása alá kerülünk. Így kapcsolódik össze alkotó és befogadó. Ez a csodálatos játék a fotográfia minden stíluságában más és más kérdéseket, érzelmeket, gondolatokat indít. A Budapest FotóFesztivál immáron 8. éve ennek az izgalmas játéknak nyújt teret. Összeköti az alkotót és a befogadót, ajtókat nyit vizuális élményekre párbeszédet indít a generációk között, közösséget teremt és 6 héten keresztül fotográfiával tölti meg Budapestet. – olvashatjuk a kiállítás sajtóanyagában. Galéria rovatunkban a 8. Budapest FotóFesztivál kiállításain látható képanyagból válogattunk.
Új novelláskötettel örvendeztette meg olvasótáborát Novák Valentin prózaíró és költő, szekértáborokon kívüli szatíraművész. A Repedések címmel kiadott elbeszélésfüzérben nem hazudtolja meg korábbi önmagát a szerző, nem akarja meghaladni a hagyományos írásművészet eszközeit, mégis képes eredeti maradni. Úgy válik egyénivé, hogy közben kicsit egyénieskedő is, hogy bosszantsa a kortársait. Eközben a realizmus és a szürrealizmus között mozog, de megvan benne a tisztelet a nagy elődök iránt, sőt nekik építget darabról darabra, építőkockákról építőkockákra groteszk, futurisztikus panoptikumot. A történetek alaphelyzete akár egy tudományos-fantasztikus regény fő motívuma is lehetne: valaki (talán a Nagy Testvér) keveri a kártyákat a mindenség feje fölött és bábozik a bábeli zűrzavarban eltévedt zsenikkel, akiket különböző profán helyszíneken – hol egy balatoni strand büféjében, hol egy kocsmában, hol táncházban, hol gőzfürdőben – éri el az írók egyik meghatározó alapélménye, az elvágyódás és a mámor. Tovább a magyarnemzet.hu cikkére >>>
Lehet-e még a kortárs festészet eszközeivel univerzálisan gondolkodni az emberiség kihívásairól? Lehet-e még újat mondani a művészettörténet klasszikus toposzairól? Vajon meg lehet-e szólítani napjaink művészetrajongóit bibliai témákon keresztül? Ha Rózsa Luca Sára festményeire gondolunk, akkor a válasz mindhárom kérdésre egyértelműen: igen! Tovább az orszagut.com cikkére >>>
Jon Fosse Fotó: Tom A. Kolstad / Samlaget Miért hasonlít a hőlégballonozáshoz a Fosse-olvasás? Mikor beszél vissza egy szöveg? Vajon milyen nyelven diskurál egymással Knausgård és Nobel-díjas mestere? A Fosse, a lírikus című beszélgetésen jártunk. Január 26-án indult útjára a Három Hollóban az a hat részesre tervezett sorozat, amely 2023 irodalmi Nobel-díjasa, Jon Fosse bemutatását tűzte ki céljául. A norvég szerző A. Dobos Éva fordításában megjelent Reggel és este, valamint Fehérség című köteteit a hét könyvének választottuk nemrégiben (előbbi a 2023-as év végi listánkon is a top10-ben szerepelt), ezért kíváncsian vártuk a Fosse, a lírikus címmel, március 28-ára meghirdetett eseményt. Melynek keretében A. Dobos Éva, Kukorelly Endre és Piros Vera cserélt eszmét a „füllel olvasható” próza poétikumának kérdéseiről. „Nyugi, dagi, slowly!”, avagy Fosse és a lebegés Az est elején A. Dobos Éva Dante Isteni színjátékának első tercináját olvasta fel Babits Mihály fordításában. A nyitósorok megidézték Fosse Fehérség című könyvének kezdőjelenetét, így aztán Kukorelly Endre a Kalligram gondozásában frissen megjelent szövegből olvasott fel egy hosszabb részletet. Tovább a konyvesmagazin.hu cikkére >>>
Hajdu Szabolcs – Fotók: Tamás Dorka Március közepén mutatták be Hajdu Szabolcs legújabb filmjét, a Kálmán-napot. Az Ernelláék Farkaséknál című nagysikerű filmje trilógiává bővül, a harmadik majd ősszel jön, Egy százalék indián címmel. A házassági trilógia középső részének, vagyis a Kálmán-napnak a szereplői Hajdu Szabolcs, Tóth Orsi, Földeáki Nóra, Gelányi Imre és Szabó Domokos. Hajdu Szabolccsal beszélgettünk a Kálmán-nap kapcsán, de szóba jött a filmkészítésből jött siker és kudarc, hogy mi érdekli igazán, s hogy miként hagyja el itthoni „tennivalóit”, és hová költözik hamarosan…
A kiállításon látható festmények összetartoznak, folytatják és kiegészítik, értelmezik egymást. Ugyanakkor ez a sorozat, a San Polo, maga is egy nagyobb egység része. Péntek Orsolya 2018-ban mutatta be a Cannaregio-sorozatot, Velence-projektje azelőtt kezdődött, és azóta is folyamatban van. Ezzel párhuzamosan Péntek Orsolya egy regényvilágot is épít. Monarchia-trilógiája kapcsolatban áll Velencével, a Velence-projekttel, vissza-visszatér hozzá. De hát, ez hogy lehet, merülhet fel a kérdés, hiszen Velence nem tartozott az Osztrák–Magyar Monarchiához? A válasz ott található a folyamatosan bővülő regényvilágban: a történetek családi kapcsolódások által a múltba vezetnek, és átszövik az országhatárokat. Mindennek mélyén van egy bezártság-, egy otthontalanság-élmény, aminek ellenében ezek a regények íródnak és a festmények készülnek. Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>
Halmai Tamás karcsú kis könyve ismét eszembe juttatta egy kismama immár ötven vagy inkább ötvenöt éve, egy rádióműsorban elhangzó megjegyzését. Az anyuka az interjúban azt mondta, hogy ha Szilvásit olvassa, jobban tejel. A példázatot követően felnőtt közönség előtt meg szoktam kérdezni, hogy ki az, aki az esztétika mocsarába meri dobni Szilvásit meg a populáris kultúra többi alkotását? Dogmatikusabban: ki meri megtagadni a babától a több tejet? Mindezen elmefuttatás, remélem, már elavult, és csak megőszült népművelők idézik fel a magas kultúra sok évezredes diktatúráját a popkultúra felett. Persze, az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy most csak vágyképem után kapaszkodva írtam, amit írtam. Az elit nem engedi elavulni ezt a fajta diktatúrát sem. A harc, amint társadalmi és történelmi szinten, kulturális fronton is folyik. De ebbe most ne menjünk bele – messzire vezetne. Tovább az olvassbele.com cikkére >>>
Hajdu Szabolcs hosszú idő után ismét előállt egy filmmel, a Kálmán-nappal, amely két házaspár pálinkával átitatott privát poklába nyújt betekintést – Benke Attila írása. Hajdu Szabolcs azon magyar alkotók közé tartozik, akik a mára legendássá vált Simó-osztályban tanultak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Az osztály tagjai, köztük Pálfi György (Taxidermia, Az Úr hangja) és Török Ferenc (Moszkva tér, 1945), valamint az ugyanehhez a rendezői generációhoz tartozó, de nem „simós” Mundruczó Kornél (Szép napok, Pieces of a Woman) a 2000-es évek magyar filmművészetének meghatározó alkotói. Jelentőségüket tekintve a nemzetközileg szintén elismert román újhullám nagyjai juthatnak eszünkbe (Cristian Mungiu, Cristi Puiu, Corneliu Porumboiu). Igaz, Hajdu és a többiek formanyelvüket, stílusukat és témáikat tekintve is egészen más utakon jártak, mint román kortársaik. Tovább a jelenkor.net cikkére >>>
Pécs sétálós belvárosában, egy kerámiával burkolt, látványos portál mögött kedves, intim, csigalépcsős-kétszintes tér nyílik – ez az Ancora Contemporary Gallery. Miseta Ildikó alapította, Vörös Zsófi vezeti, kétéves működésük nagy ambíciót és lendületet mutat. Zsófi művészetmenedzsmentet tanult a MOME-n, Ildi pedig művészetpártoló apja révén szobrok és festmények között nőtt fel. Ezért is tűnt fel neki, amikor lakberendezőként igényes megrendelők szép lakásain dolgozott, hogy nincsenek képek a falakon. Hogyan találtátok meg egymást, mi a galéria történetének legeleje? Miseta Ildikó: A véletlen. Lakberendezéssel foglalkoztam, volt egy kis üzletem, kisebb bútorok, dekorációk a Ferencesek utcájában. Ismerősöm ajánlotta, hogy találkozzak egy galeristával itt Pécsen, de húztam-halasztottam a megbeszélést. Szeretem hasznosan tölteni az időmet, és nem voltam meggyőződve, hogy ez kell nekem. Ismertem a galériát, kedves tárgyakkal volt teli, de másfajta stílusban, mint a mienk most. Azért elkezdett érdekelni, mi lehet a galerista terve velem, és nagyon meglepett, amikor a legelső találkozásunkkor azzal kezdte, mennyire jókat hallott rólam és szerinte van affinitásom egy galériához, amit, mivel nyugdíjba szeretne menni, vegyek át tőle, mert sajnálná, ha megszűnne. Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>
Forrás és fotó: PPKE BTK A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Boldog Özséb Színtársulata március 26-án az intézmény Szent II. János Pál pápa dísztermében Jézus Krisztus kínszenvedését és feltámadását feldolgozó misztériumjátékot állított színpadra. A kétfelvonásos misztériumjáték a teljes húsvéti ünnepkör tartalmát és eseménysorát felelevenítette: nemcsak Jézus Krisztus szenvedéstörténetének egyes részeit, hanem a feltámadásához kötődő eseményeket is bemutatta a híres 18. századi csíksomlyói ferences misztériumjátékok szövegeinek felhasználásával. Az előadást magyarországi forrásokból származó gregorián énekek, közösen és szólóban énekelt népénekek egészítették ki. Tovább a magyarkurir.hu cikkére >>> Dsida Jenő a vonat lépcsőjén, Nyírő József mellett Forrása a Marosvécs Erdélyi Helikon Facebook
Dsida Jenő Nagycsütörtök című költeményének állomásáról sok vasúton utazó erdélyinek vannak nyomasztó emlékei. Kitti vonattal utazik Romániából haza, Magyarországra, és a határon gondja akad a vámosokkal. Így számol be erről levélben párjának, Endrének: „…és hazafelé elvették a csergét, amit Jenő a székelykocsárdi állomáson adott föl nekem a vonatra”. Mindez a Situs inversus. Az Isten balján című drámában olvasható, 2013-ban írta Zelei Miklós. A cserge gyapjúból készült, vastag, szövött pokróc. Endre: Ady Endre, a trianoni határhúzás után népművelő a konstancai hajógyárban, küldözgeti új verseit Babitsnak a Nyugatba. Kitti az a nő, akivel névházasság útján próbál menekülni a kicsinyes viszonyok közül, hova máshova, mint az örök kisszerűségbe. Jenő: Dsida Jenő (1907–1938) erdélyi költő és műfordító. Rendszeresen elutazott a helikoni íróközösség marosvécsi összejöveteleire. Tovább a magyarnarancs.hu cikkére >>>
Amikor Rajk László építész egy auschwitzi kiállítás látványtervén dolgozott, hallott róla, hogy a koncentrációs tábor falának tégláiba sok helyen magyar nevek vannak bevésve. Ezeket a nyomokat meg akarta örökíteni, ezért különböző anyagokra átvitt lenyomatokat, frottázsokat készített a karcolásokból. Hol pauszpapírral, hol lepedővel kísérletezve örökítette meg és hozta haza ezeket a nyomokat. Itthon aztán digitalizálta, saját műtermének falára helyezte, és grafikákat, műalkotásokat készített belőlük, a sorozat címe Hiányzó sors volt. Ezzel párhuzamosan a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár kutatói régóta kerestek és gyűjtögettek hasonló téglakarcokat a Kárpát-medencében, amelyek a második világháború zsidó gettóiban jöttek létre. Király Mátyás és Csősz László kutatásai nyomán a falba vésett nevekből élettörténetek, portrék bontakoztak ki.
Fehér Balázs Benő rendezése tele van megannyi szerethető geggel, szórakoztató epizóddal, láthatóan szeretik a játszók, és talán ennyi pont elég a tökéletes abszurdhoz. Artúr szerelmes Rochelle-be, aki történetesen Artúr legjobb barátjába, Maxba szerelmes, de Rochelle-t az ég is Artúrnak szánja, ebbe bele lehet őrülni, komolyan! És komolyan beleőrülünk, a Pekingi ősz alatt a Katona Kamrában. Boris Vian művében egy szerelmi háromszög köré rendezi a tökéletes szürreált, ez lett a szerző leghosszabb és legbonyolultabb műve, a Pekingi ősz tehát első blikkre alkalmatlan a színpadi adaptációra. Mindez nem okoz gondot a francia alkotó elkötelezett hívének, a rendező, Fehér Balázs Benő ugyanis nem először nyúl Vianhoz. Hogy mit tartott meg a vaskos regényből Laboda Kornél, Komán Attila és a rendező szövegkönyve, tökéletesen lényegtelen, az eredmény magáért beszél. Agyament előadás – derül ki róla a második percben, és látványos valótlansága csak fokozódik, de mi mást várnánk egy Boris Vian-adaptációtól? Mi mást épp Fehér Balázs Benő rendezésében?
Random Access Memory, 2021 Tanulmányait Bukta Imre osztályában végezte a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán a Májkül Nájt művésznéven alkotó Dóczi Attila, azonban az egyetem elvégzése után távolodni kezdett a tiszta festészettől, objekteket, kollázsokat készített, most pedig egész teret betöltő installatív kiállítása volt a Szerkesztőségben, februárban pedig a Nagyházi Contemporaryban nyílt solo show-ja. •Beszélgetésünk idején még látható Such Magic című kiállításod az Új Művészet című lap Szerkesztőség nevű közösségi terében, ahová, amint belépünk, szó szerint benne vagyunk a kiállítás terében. Hová lépünk itt be? Egy másik világba? Vagy egy varázsdobozba? Mi ez a varázslat, amire a kiállítás címe is utal? Az anyagnak nagyon fontos ihletője volt a mémkultúra, amely a mai kommunikációnak külön nyelvezete, új jelrendszere. A Such Magic idézet egy mémkutyától, nem akar tolakodó lenni, csak jelzi, hogy… hmm… igen, ez varázslat, haver. Ha akarom, csak egy geg, de lehet, hogy mégis jelent valamit, és ennek a kettőssége tetszik nekem. Természetesen fontos számomra az alkotómunka komoly része, de nem akarok ebben a komolyságban elveszni, egyfajta humorral állok a dolgokhoz. Tovább az orszagut.com cikkére >>>
|
Fotók: wilddonlewis.com
Bpp