VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szemle
Ha a Kőszegi Várszínházba érkezik a látogató, akkor abban a tudatban sétálgathat színházjeggyel a zsebében, hogy jó helyen van: lelassulhat a város nyári ritmusához, vannak kiülős éttermek, cukrászdák, fagyizók, becsületkasszával kirakott gyümölcsök, lekvárok, és mindenhol kedves, segítőkész emberek. Jurisics Miklós várához sem kell messzire menni, olyan szépen simul a városhoz, hogy észre sem vesszük, máris a történelmi falak között járunk. A Kőszegi Várszínház a nyári szezonban 40 különféle produkcióval várja a közönséget, és számos saját bemutatót tart együttműködésben más teátrumokkal. Kőszegen emléket állítanak Őze Lajosnak és Benedek Miklósnak is. Tovább az index.hu cikkére >>>
A meseillusztrációkból mutat be számos darabot a Klebelsberg Kultúrkúria A Pál utcai fiúk és a többiek címen. Kovács Péter figuratív, expresszionista alkotó. A mostani tárlatot megnyitó Feledy Balázs művészeti író szerint „az utolsó negyven-ötven év magyar kortárs festészetének egyik legdrámaibb festői világát alakította ki úgy, amiben nagyon erős a rajzolói hajlam.” Emberi testet megjelenítő, konstruktív szerkezetű művei fájdalomról, feszültségről, a lélek szorongásáról vallanak. Egyszóval nem olyan témájúak, melyektől mosolyra húzódik a szánk. Épp ellenkezőleg, a vonalgombolyagokból, kesze-kusza vonalakból kibontakozó, csontsoványra aszott figurák drámai erővel vallanak az alkotó borúlátásáról. Tovább a nepszava.hu cikkére >>>
Az idei cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard nevű mellékszekcióját az izlandi Rúnar Rúnarsson csendes és minimalista eszközökkel mesélő filmje, a When The Light Breaks nyitotta meg, amely egy szerelmi háromszög melodrámáján keresztül mélyed el a gyászfeldolgozás fázisaiban, amikor a szeretett személy hiánya miatt érzett fájdalom csillapíthatatlan hullámokban nyeli el az embert és hagyja magára az üresség bénító állapotában. Rúnarsson visszafogott filmjére a fesztivál után is érdemes lesz odafigyelni. A nemzetközi filmpalettán az izlandi filmművészet egyre látványosabban nyer teret magának, elég csak a 2022-es Isten földjére gondolni, amely szintén Cannes-ban debütált. Rúnar Rúnarsson neve talán nem mond sokat, pedig 2004-es The Last Farm című rövidfilmjét Oscarra jelölték, valamint a 2008-as Two Birds című rövidfilmjét ugyancsak a francia Riviéra filmszerető közönsége láthatta először, ezeket további rövidfilmek és három nagyjátékfilm követte. A When The Light Breaks magabiztos folytatása az életműnek, a rendező visszatér a karakterközpontú történetmeséléshez és a felkavaró események láncolatát egy napba sűríti bele, ezáltal teremt meghitt közelséget a szereplőkkel, akik felé empátiával fordul.
Molnár László Fénylepel című kiállítása konzekvens, européer festő művészetéről adott rendkívül intenzív beszámoló. Molnár, aki a hatvanas években a Zuglói Kör tagjainak egyikeként került a modernizmus (azon belül az École de Paris) vonzáskörébe. Festészeti programja némileg követi Molnár Sándor festőjógájának menetét. Molnár Lászlónál is feltűnik az a csoportosítás, mely a Föld, a Tűz, a Víz elemeinek feldolgozását tűzi ki célul. Azonban ellentétben Molnár Sándorral, ő számos figuratív elemet is beépít ezekbe a félabsztrakt-expresszionista munkákba. Mondhatni, hogy organikus festészet, mondhatni azt is, hogy szimbolikus ábrázolás lelhető fel számos alkotásán. Tovább az orszagut.com cikkére >>>
Az amerikai filmakadémia 487 taggal bővíti testületét, az újonnan meghívottak között szerepel az idén Oscar-díjjal elismert Mihalek Zsuzsa és Lily Gladstone, valamint Catherine O’Hara, Jessica Alba és Sandra Hüller is. Tovább a papageno.hu cikkére >>>
Varga-Amár László sokszor alkalmazta eddigi munkásságában a helytől és időtől szinte teljesen független kompozíciókat, amelyekről nem tudni, hogy hol járunk. Most azonban egyértelmű: egy lövészet maradványaival találkozunk, meglehetősen morbid összefüggésben. Rendezett képi világot látunk, de a gondolati mezőben félelem bujkál. A színek és formák összhangban vannak, mint mindig Varga-Amár László esetében, de nem szelídülhetnek az asszociációink, mert a lőtéren elpuffogtatott töltényeinek maradéka elborzaszt bennünket. A lőlapok versengéseinek játéka helyett a fegyverek által hordozott tragédiákra gondolunk. Pedig a művek nagyon dinamikusak, akár tökéletes is lehetne a köztük lévő harmónia, ám a hangulatuk más történetekre enged következtetni. Tovább a kulter.hu cikkére >>>
Visky András író, költő drámakötete A test történetei címmel jelent meg idén a Poket sorozat 73. kiadványaként, amely 5 történetből álló drámafüzért tár az olvasók elé. A kötet első négy drámája négy nő egymástól független szenvedéstörténetét mutatja be. Ezek a drámák a chicagói Theatre Y felkérésére születtek, az előadás ősbemutatója a Western Avenue-n volt. A nézők itthon jelenleg a debreceni Csokonai Nemzeti Színház deszkáira készült adaptációt láthatják Visky Andrej (a szerző fia) rendezésében. A drámafűzér ötödik darabja A Caravaggio terminál címet kapta, melyet Visky baráti megkeresésre írt Robert Woodruff amerikai rendező számára. Az előadás premierjét a Kolozsvári Állami Színházban tartották, jelenleg a temesvári Csiky Gergely Színházban játsszák. Tovább az alfoldonline.hu cikkére >>>
Gondolhatjuk úgy, hogy a nyár a múzeumokban is uborkaszezon, a fővárosban és vidéken most is bőven lehet mit nézni. Mutatunk tíz olyan kiállítást, amelyet érdemes. Vasarely × Fajó – A bolygó meghódítása // HAB, Budapest Ez a kiállítás olyan munkákat mutat be, amelyek két zseni együttműködéséből születtek, és bár ez a Magyar Népköztársaság határain belül történt, Vasarely életművének részei, hiszen a két művész csak így szállhatott szembe a szovjet rendszer absztrakcióellenességével. Kiderül, hogy ők ketten együtt – noha az egyik a végletekig hűséges volt a hazájához, a másik pedig emigrált szupersztár – még nagyobb volumenű műveket tudott létrehozni. „Vasarely bolygóléptékben gondolkodott, ahogy Fajó mondta róla: »terjeszkedni akart, meg akarta szállni a világot«. Ő pedig segédkezett ebben, kihasználva a legvidámabb barakk maszekolós műtárgypiacának ’80-as évekbeli feléledését. A kiállítás ezt a soha el nem mesélt történetet mondja el Vasarely és Fajó együtt eddig be nem mutatott alkotásainak segítségével.” Tovább a kultura.hu cikkére >>>
Bár évtizedekkel ezelőtt a híres-nevezetes latin-amerikai „boom” tagjainak egy része (Julio Cortázar, Gabriel García Márquez vagy éppen Mario Vargas Llosa) idehaza is hamar óriási közönségkedvenc lett, a dél-amerikai irodalom – egy-két kivételtől eltekintve – azóta is valamiért mostohagyermeknek számít a magyar könyvkiadásban. Éppen ezért volt sokak számára örömteli hír, amikor pár éve megalakult a chilei Roberto Bolaño művei által is ihletett Sonora Kiadó, hiszen az alapításkor rögtön hitet tettek amellett, hogy elhozzák számunkra a kortárs latin-amerikai irodalom krémjét. Azóta jelent meg már náluk zseniális kötet María Gainza, Lina Meruane és Mario Bellatin tollából is. Ezek közül talán a 2023 végén megjelent Szépségszalont tudnám kiemelni igazán, hiszen Bellatin vékonyka kötete minden rövidsége (alig 70 oldal) ellenére olyan feneketlen mélységet képes felmutatni, mint amilyet csak a jóval nagyobb lélegzetvételű regények szoktak. A könyv mindvégig névtelenül maradó elbeszélője egyfelől egy olyan történetet mond el, amelyet a naivabb olvasók előszeretettel azonosítanak a '90-es években tomboló AIDS-járvány történéseivel, de a felszín alatt sokkal inkább szól ez a szöveg a halálról, a méltóságról és a kirekesztettségről.
Ki ne érezte volna még, hogy valójában egy film az élete, amely bár aláfestő zene híján sokszor érthetetlenül zavaros, de a fordulatok és a kecsegtető happy end miatt megéri a gázsi nélküli főszerepet. Spoileres kritika a Sugar című sorozatról. Bukott angyalok városa A neo noir telített piacára már csak olyan tartalmakat érdemes gyártani, amelyek bírnak némi önreflexióval. Más esetben elkerülhetetlen az elégedetlen képernyőre mutogatás: a nézők felismerik, hogy ezt vagy azt az elemet már látták máshol, vagy hogy azok egy másik filmben mennyivel jobbak voltak. Mark Protosevich egészen bravúrosan és szórakoztatóan védi ki az efféle vádakat, egyúttal megakadályozza, hogy elkalandozásunk a szérián kívülre vezesse a figyelmünket: ravaszul és ízlésesen a saját világába integrálja őket. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>
Tisztelt Megjelentek! Ez egy bizonyos értelemben rendhagyó kiállítás, két híres, szeretett művész kiállítása olyan helyen, amihez nem szokhattunk hozzá. ennek megfelelően rendhagyóan szólnék én is néhány szót, helyszínről. Először is a Káli-medencéről. Nem is annyira a természeti szépségéről, hanem a kultúrához való viszonyáról. A hatvanas években Jancsó Miklós forgatott itt ikonikus filmeket. Felkeltette kollégái figyelmét, akik szépen fokozatosan megjelentek a környéken. A film, a színház emberei elkezdték benépesíteni a kiüresedő falvakat. Volt, aki ide költözött volt, aki itt regenerálódott, de mindenképpen elkezdődött valamilyen folyamat. Azután érkeztek az ipar és főleg a képzőművészek és így tovább…. Operaénekestől esztétáig, filozófusig.
A 2023. december 6-án megrendezésre került éves Miklós-napi Mészöly-találkozóról. 2023. december 6-án került sor az éves Miklós-napi Mészöly-találkozóra. Az eseményt szokás szerint a PIM-ben, ezúttal a Lotz-teremben vezette Kelemen Pál, a Mészöly Miklós Egyesület alelnöke. Idén a megszokott konferenciajelleg helyett workshop várta az érdeklődőket, aktív részvételre hívva a teremben ülőket, mind a közönség felé nyitott U-alakúra összetolt asztalnál helyet foglaló résztvevők, mind a közönség részéről — tulajdonképpen meg is szüntetve résztvevők és közönség közötti határvonalat. A résztvevők — Osztroluczky Sarolt, Tanos Márton, Nyerges Csaba, Szabadhelyi Anna, Kelemen Pál, János Tamás, Fülöp Barnabás, Bagi Zsolt és Moldvai Tamás — jól előkészített, de mindvégig kötetlen beszélgetésébe szabadon bekapcsolódhatott bármely jelenlevő, a nap során így végig jól működött a műhelyjelleg, egy sokszólamú beszélgetésben vehettünk részt.
A kiváló svéd szoprán a Budapesti Wagner-napok rendszeresen visszatérő vendége, akit a magyar közönség különösen érzékeny, lelki finomságokra kihegyezett szerepformálása miatt zárt a szívébe. Iréne Theorin egy nappal színpadra lépése előtt válaszolt kérdéseinkre. Hogy érzi magát, hogy ismét Budapesten lehet, és a Wagner-napokon énekelhet? Imádok itt lenni! Már nem is tudom, mióta járok Budapestre, de az első pillanattól kezdve szívmelengető érzés volt részt venni a Wagner-napokon. Olyanok lettünk már, mint egy család, sok kolléga évről évre visszatér, és persze Fischer Ádám is mindig ugyanaz. (nevet) Nagyon koncentrált munka folyik, mégis kellemesen, felszabadultan érezzük magunkat. Tovább a fidelio.hu cikkére >>>
Simon Luca Katalin frissdiplomás képzőművész első kiállításával mutatkozik be a Tokaj Art Wine Galériában, Budapesten. A When the Inner World Expanding to the Outside című tárlat vásznain egy fiatal, tehetséges pályakezdő művész belső és külső utazásainak élményei fogalmazódnak meg nagyon személyes, derűs hangon, szemmel látható humorérzékkel. A szemlélődés, analizálás képi világa érzelmi mélységről, a megfigyelés képességéről és egyedi művészi hangról árulkodik. Simon Luca Katalin 2000-ben született, és Zalaegerszegen nőtt fel. A pécsi művészeti középiskola után felvették a budapesti Képzőművészeti Egyetemre, ahol az idén végzett Ötvös Zoltán tanítványaként. Fél lábbal még az egyetemen ezt fogalmazta meg az egyetemista éveiről: „A Képzőművészeti Egyetem minden jelentkező számára idealizált hely. A törvényszerű csalódás ellenére – amikor megérkezünk a realitásba és rájövünk, hogy egy egyetemi oktatás egészen más, mint álmaink alma matere – még most, a végzés után is azt tartom, hogy varázslatos hely. A mesteremmel is jól működtünk együtt, de a legfontosabb eleme az ott töltött éveimnek, ami a legnagyobb fejlődést hozta, az az osztályom volt. Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>
Június 14-16. között rendezték meg Szombathelyen a Bloomsday Fesztivált, melynek irodalmi ágát a szervezők a korábbi évekhez képest idén jelentősen megerősítették. Kétalkalmas szövegműhelyt rendeztek Fehér Renátó és Vincze Bence vezetésével, Szombathelyhez kötődő szerzők részvételével tartottak zenés, irodalmi előadást, és egy pódiumbeszélgetésre is sor került Dragomán Györggyel. A Bloomsday Fesztivál második napján, szombaton a Schrammel-gyűjtemény adott otthont a pódiumbeszélgetésnek, ahol Vincze Bence kultúraszervező kérdezte Dragomán György József Attila-díjas írót Szombathelyről, irodalomról és Joyce Ulysseséről. Dragomán 1973-ban született Marosvásárhelyen, családjával 1988-ban települtek át Magyarországra, és négy évet éltek Szombathelyen. Itt ismerte meg tizennégy éves korában Szabó T. Annát, akit később feleségül vett. Mindezek tudatában nem meglepő, hogy Vincze Bence először szombathelyi kötődéséről kérdezte a vendéget. Dragomán a Máglya című regényének újraolvasása közben döbbent rá, hogy mennyire fontos számára Szombathely. Elmondta ugyanis, hogy a város épp olyan jelentőséggel bír a mű fiktív világában, mint Marosvásárhely. Tovább a kulter.hu cikkére >>>
re: OSZT — hirdette plakátokon, molinókon, szórólapokon a somogyi megyeszékhelyen a Csiky Gergely Színház. Hiszen 2021 után most először, 2024. június 10-e és 16-a között szervezték meg, egyben újjá az Országos Színházi Találkozót. Azaz a Pécs központú POSzT után az OSZT, amely nem kevesebbre vállalkozott – olvashatjuk a kaposvári teátrum fesztivált beharangozó felületén –, mint a színházi sokszínűség megünneplésére, a szakmai kapcsolatok erősítésére, és nem utolsó sorban arra, hogy a közönség számára is felejthetetlen élményt nyújtson. Mindennek érdekében a hazai és a kárpát-medencei színházi élet pillanatainak újfajta megvilágításba helyezését is ígérte. Igen, nem csupán hazai, de határon túli kitekintéssel is kecsegtetett a színházi találkozó, hiszen a kaposvári seregszemlére nemcsak anyaországi, de kisebbségi nyelvterületeken működő kőszínházak és független társulatok is benevezhették azokat az előadásaikat — egy kamaratermit és egy nagyszínpadit, ráadásul műfaji megkötések nélkül —, amelyek bemutatója 2023. december 31-éig megvalósult. Most abba nem mennék bele, hogy hogyan és miért maradtak ki a válogatásból a független színházaink, hiszen aki az e körül a kérdés körül kialakult anomáliákra kíváncsi volt, már nyilván olvasott róla. A teátrumoktól beérkezett ajánlatok közül aztán neves szakmai bizottság — jelesül Bán Teodóra, a Margitsziget Színház ügyvezető igazgatója, Lantos Anikó, a Thália Színház fesztiváligazgatója, Németh Ákos drámaíró, valamint Zalán Tibor író, költő válogatott húsz előadást, majd a javaslataik némi kaposvári „rostálása” után jött létre az OSZT úgynevezett szemleprogramja a maga tizenhat — rendkívül impozáns — előadásával. Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>
Az egyik legnagyobb magyar mesélő lánya mesél arról, miért kellett elmennie Magyarországról – tizenkétezer kilométerre Indonéziába, Balira – ahhoz, hogy megtalálja a saját írói hangját. Lázár Zsófi sokáig kereste a helyét a világban, és most úgy tűnik, végre talált egy szigetet, ahol békére és szerelemre lelt, na meg saját magát is újradefiniálta. Nehéz kereszt lehet Lázár Ervin lányának születni, különösen akkor, ha – édesapjához hasonlóan – ő maga is szavakkal szeretné megfogalmazni a világot. Lázár Zsófi négy éve nem volt itthon, de most hazajött a könyvhétre, hogy találkozzon a Ne vedd el tőlem az eget című könyvének olvasóival, köztük Both Gabival is.
A pécsi Janus Pannonius Múzeum Képző- és Iparművészeti Osztálya új kiállítással, tárlatvezetésekkel és interaktív programokkal várja a múzeumlátogatókat. Zsolnay Múzeum (Pécs, Káptalan utca 2.) Május 22-én, szombaton 15 órakor kezdődik a Tűzben született lótuszvirágok – Egyiptizáló alkotások a Zsolnay gyárban című kiállítás megnyitója. A Zsolnay gyár ókori Egyiptom inspirálta alkotásaira irányítja a figyelmet a Janus Pannonius Múzeum új tárlata. A Zsolnay-gyűjteményben több mint ötven, ókori egyiptomi jelenettel és motívummal díszített műtárgyat őriznek. A kiállítás átfogó képet nyújt az ókori Egyiptom inspirálta tárgyanyagról, amely végigkíséri a gyár történetét 1876-tól egészen az 1930-as évekig. A legjelentősebb egyiptizáló alkotások csoportja a Tutanhamon sorozat, melyet Zsolnay Teréz tervezett fiával, Mattyasovszky Zsolnay Lászlóval. A kiállítást Csenkey Éva művészettörténész nyitja meg. A kiállítás kurátorai, Fullér Andrea és Feró Eszter egyiptológusok 19 órától tartanak tárlatvezetést. Tovább a jelenkor.net cikkére >>>
Bíró Kriszta, G. István László, Kiss Tibor Noé, Péntek Orsolya és Tompa Andrea számára hat hónapon keresztül biztosít támogatást a kerület a független, szabad alkotáshoz. A különdíjat Miklya Zsolt nyerte el. Erzsébetváros Önkormányzata ötödik alkalommal hirdette meg irodalmi ösztöndíját. A kerület kulturális pályázatának célja, hogy lehetőséget biztosítson a művészeknek a politikamentes, szabad alkotáshoz. Az Erzsébetvárosi Irodalmi Ösztöndíjra azon 35 és 65 év közötti szépirodalmi szerzők pályázhattak, akiknek már legalább két, nem magánkiadású kötetük jelent meg. Tovább a fidelio.hu cikkére >>>
Matteo Garrone Oscarra jelölt új rendezése egy újabb lépcsőfok a menekültfilmek evolúciójában. Az Én vagyok a kapitány két szenegáli fiú utazását a mesei, mágikus realista elemek és a megrázó, naturalista jelenetek vegyítésével mutatja meg, olyan markáns és váratlan hangulatváltásokkal, amik ritkán működnek ennyire jól egy filmben. A mágikus realizmus nem újkeletű jelenség a menekültfilmekben, a Mundruczó Kornél rendezte 2017-es Jupiter holdja főszereplője repülni tudott, de Hajdu Szabolcs easternje, a Délibáb is egy bevándorló története, a rendező korai filmjeire jellemző elemelt, allegorikus tálalásban, a magyar puszta közepén. Az elmúlt években a klasszikusabb vonalvezetésű, menekültekről szóló filmek (Dheepan, Tűz a tengeren, Mediterráneum, Nyomorultak) mellett a műfaji irány is megjelent a témában, Burhan Qurbani például neonfényekben ázó gengsztereposzt készített a Berlin, Alexanderplatz című regényből, az adaptáció főhőse pedig egy Németországba érkező afrikai bevándorló lett. Garrone megközelítése annyiban tér az elődeitől, hogy nemcsak vegyíti az absztrakciót a realizmussal (sőt, a naturalizmussal), hanem tudatosan az egymástól markánsan különböző hangulatok váltakozására építi fel új filmjét. Tovább a magyar.film.hu cikkére >>> 
|
Jelenet a „Sugar” című televíziós sorozatból Kép forrása: mafab.hu
Szüts Miklós: Most boldog vagyok
