Szemle

A fesztivál második felében hangsúlyos szerepet kapott a néptánc, mégpedig a hagyomány felől a kortárstánc felé elmozduló, a kettőt ötvözni szándékozó koreográfiák.

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

Paróka, napszemüveg és Martens-bakancs volt rajta, így semmisítette meg önmaga replikáját, tiltakozva a szeparatisták barbarizmusa ellen.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

SZŰCS BALÁZS PÉTER: Szili Józsefet irodalomtudósként, egyetemi tanárként, irodalomtudományi művek szerzőjeként és fordítójaként ismerik. Engem most mégis a költő és műfordító érdekel jobban. Esetedben szét lehet-e választani az irodalom szakemberét és az alkotót?

Tovább az ujforras.hu cikkére >>>

A rendezés felszínes musicallé változtatja Weöres mesejátékát. – Pandur Petra kritikája.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

Amerre csak nézek, páros motívumok ölelkeznek egymásba. Az egyik rendszerint fogva tart, szöktet, helyzetbe hozza a másikat, majd lassan ereszkedni kezd, mintává, látvánnyá dermed, hogy végül elfakuljon, szétmossa magát, ezáltal akarva-akaratlanul is ellen-látvánnyá segítse addig szunnyadó párját. Feloldhatatlanul egymásra utalt, sőt egymás által létesülő, el-elkülönülő látványfóliák fogadnak, egyik a másikba kapaszkodik, miközben a két fenomén közül mindig csak az egyik látszik elevennek, mindig csak egyikük „ek-szisztál.” Másról – és többről – van itt szó, mint öncélú, leleményes képi allegóriákról, dupla fenekű vizuális poénokról, optikai csavarokról, virtuóz formai megoldásokról, szórakoztató illuzórikus feladványokról.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

Folyóvíz kell hozzá, nem túl sebes, de azért legyen meg a zubogása, legyenek kövek beleszórva (sima felületükön selyemszövetként mintázódik a víz), és akárcsak szavak között a szavak, legyenek a kövek között megfelelőek, olyanok, amelyek elbizonytalanítják a megszokott módszerek rabjait. Egy efféle kőre telepedve egyesül férfi és nő.

Tovább a szifonline.hu cikkére >>>

...mindig ott látom benne magában azt a kisfiút, aki még most is kíváncsi a világra, aki mindig meg szeretne tanulni valamit, aki tudja, bármikor elveszíthet bármit, és aki azért ír, hogy szabad lehessen, meg azért, hogy a szabadságot adja át az olvasóinak. – Szilágyi Zsófia laudációját olvashatják Dragomán György Füst Milán-díjához.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

Senki sem csövez, mégis futnak a csövek, kanyarodnak, fent, magasan, szemünk előtt a hatalmas, fotórealisztikus táblaképeken. Madárlátta távlat, közel a mindenséghez, közel a tömeghez, az egyenességhez, a csavarhoz. Színes világ, rozsdabarna, eszi a rozsda a vasat, az acélt. Sziluett figurákat látunk, és alkonyatot. Ez nem Alkonyzóna – rossz fordítása a The Twilight Zone-nak. Első látásra nincs itt semmi zóna. Hogy mégis annak vélem? Valahol a fantasy, a science fiction világában járok, láthatatlan és látható feszültség, már-már horror előtti pillanatok, hátborzongató csenddel és fénnyel. Várjuk a csavart, hogy valami felbukkan, valami ismeretlen lény. Nincs misztikus fordulat, és nem mese, amit látunk, ez történelem. Megdermedt világ, és működik, nem van, nem itt van, hanem maga a múlt, a létező, az elpusztíthatatlan. Tengerrel, hajóval (Naplemente, 2013), házakkal, épületekkel együtt. Ember alkotta táj, ember alkotta emlékezettel (Robbanás a gyárban, 2015; Elhagyott üzem, 2013).

Tovább az ujmuveszetfolyoirat.hu cikkére >>>

Bánki Éva: Fordított idő. Pécs, Jelenkor, 2015.

Lehet-e a jövőre emlékezni? — teszi föl a kérdést Bánki Éva 2004-ben megjelent regényének, az Esővárosnak egyik szereplője. Ha akarjuk, kibonthatjuk a kérdést úgy is, hogy vajon megfordulhat-e az idő, vagy egy egyirányú utcán robogunk múlttól a jövő felé? Szóval: létezik-e fordított idő? — Saját kérdésére az írónő egy egész regénnyel felel: a nemrégiben napvilágot látott Fordított idővel.

Tovább a spanyolnatha.hu cikkére >>>

Idén másodjára vehette át Kodolányi Gyula, költő, szerkesztő, egykori egyetemi oktató a Prima-díjat – elsőként 2003-ban részesült belőle a Magyar Szemle szerkesztőségének tagjaként. Prima Primissima-jelölése kapcsán kérdeztük alkotói tevékenységeiről, oktatói és szerkesztői tapasztalatairól.

Tovább a kultura.hu cikkére >>>

Szombathely - Anélkül, hogy az „angyaltudomány” sűrűjébe merészkednénk, kijelenthetjük: ami angyali, az kedves, az szép, az pozitív. Mint S. Horváth Ildikó grafikusművész bájos kis figurái. Mind azonnal fölismerhető, de két egyforma nincsen. Pedig már több mint száz hasonló röpköd szerte a világban.

Tovább a vaol.hu cikkére >>>

Nagy idők tanúja, súlyos titkok tudója, ahogy mondani szokás... Azt gondoltuk, felkeressük, hogy a kulisszák mögé bepillantva a Litera olvasóihoz karácsonyi ajándékként közelebb hozzuk az utolsó nagy klasszikus mesterek egyikét. - Juhász Ferenccel készült nagyvizit-interjúnk első részét olvashatják.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

Az év legjobb idegen nyelvű filmjének választotta Nemes Jeles László Saul fia című első nagyjátékfilmjét az egyik legrégebbi amerikai filmes testület, a National Board of Review of Motion Pictures (NBR).

Tovább az inforadio.hu cikkére >>>

Nagy áttekintés Párizsban 1850-től 1910-ig, amelyben alig jelenik meg az empátia. Kivéve Toulouse-Lautrec-et. Ott úgy tűnik, mintha a prostitúció valóban az volna, ami: társadalmi probléma.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

Ahhoz, hogy az irodalomról beszéljünk, el kell felejtenünk az irodalmat – ez az állítás csak elsőre ellentmondás. Ugyanígy: ahhoz, hogy a gimnáziumban a diák találkozzon az irodalommal, és ne csak jó jegyet szerezzen belőle, el kell felejtenie az irodalomórát. El kell felejteni a tananyagot, mert a tananyag unalmas adathalmaz, az irodalom viszont az életünk. A tananyagot nem azért állították össze, hogy izgalmas legyen. Milyen kár!

Tovább az origo.hu cikkére >>>

Lehet, hogy nem jelenik meg jövőre a Színház, a Jelenkor, a Muzsika, a Filmvilág, vagy le kell kapcsolni a litera.hu-t, az NKA bizottsága nem írta ki a jövő évi folyóirat-pályázatokat. Pedig pénz van.

Tovább a magyarnarancs.hu cikkére >>>

 November közepén negyedik alkalommal adták át az Esterházy Művészeti Díjat. A tizenötezer euró értékű díjjal a szervezők a kortárs képzőművészetet és az ezzel kapcsolatos nemzetközi párbeszédet szeretnék támogatni.

Tovább a gittegylet.com cikkére >>>

Örvendetes tendencia látszik kirajzolódni a hazai gyermek- és ifjúsági könyvek piacán. Több kiadó is törekszik arra, hogy tabudöntögető, a fiatalok valódi és súlyos problémáit szókimondóan tárgyaló könyveket jelentessen meg.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>

Tíz kategóriában 13. alkalommal vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Művészetek Palotájában megtartott pénteki gálaesten.

Tovább a hirado.hu cikkére >>>

A Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesülete, vagyis a GADE jubileumi kiállítása a debreceni grafika történetének fontos állomásait idézi fel, nem csak művészi eszközökkel. Maga a helyszínválasztás is rögtön a kezdetekre tett utalásként értelmezhető. A városban 1561-ben már működött nyomda, de viszonylag későn jelent meg a rézmetszői tevékenység, mégpedig a Debreceni Református Kollégium diákjainak körében. A XVIII. század közepétől egyre több rézbemetszett térképet, figurálisan díszített könyvcímlapot és illusztrációt készítettek itt, s a következő században a kollégium tanárai szervezték meg az első helyi rajziskolákat is, a mostani kiállításon pedig elsősorban a jelenkori debreceni grafikusközösség munkáinak technikai és formanyelvi sokszínűsége válik feltérképezhetővé.

Tovább az ujmuveszetfolyoirat.hu cikkére >>>