Szemle

Szántó György Tiborral legutóbb tavaly ősszel készítettünk interjút: akkor a Helikon Kiadó Kurt Vonnegut-életműkiadásról kérdeztük a sorozat szerkesztőjét és számos kötet fordítóját. Most egy vadonatúj kötet kapcsán kerestük meg őt, ugyanis nemrég megjelent a Vonnegut szónoklatait tartalmazó Mi szép, ha nem ez? című kötet.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

Az ember homo narrans, azaz történetekben gondolkozik. Kerek egész narratívává egészíti ki mindazt, amit leírni, versben megfogalmazni csupán töredékesen lehet. Áfra János Két akarat című könyvének bemutatóján többek között a személyes traumák írás általi feldolgozhatatlanságáról, felejtésről, elengedésről beszélt. A beszélgetőtárs Mezei Gábor volt.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

A Ludwig Múzeum nem érdemtelenül szerepel kedvenc múzeumjaim között. Színvonalas, igényes és inspiráló kortárs kiállításaival pár havonta belopja magát a szívembe, ezúttal a Ludwig goes pop elnevezésű tárlattal hozta hozzám közelebb a pop art stílust.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>

Az épület rádióstúdiónak készült több mint hatvan éve. Állították, később cáfolták, hogy Kádár János innen mondta azt az országfordító beszédet ötvenhat novemberében. Aztán szólt a rádió évtizedeken át – ahogy lehetett, ahogyan kellett. − Open reading rovatunkban Jenei Gyula írását olvashatják.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

Az L. Frank Baum legendás könyvéből készült filmet, az Óz, a nagy varázslót Magyarországon 1960-ban mutatták be. Az amerikai filmet összesen négy (!) alkalommal szinkronizálták, a televízióban kismilliószor játszották le. Talán nincs ember, aki legalább egyszer életében ne látta volna. Színpadi előfordulása is meglehetősen gyakori, a Vígszínház se most tűzte műsorra először. Új nincs tehát a Nap alatt, viszont összehasonlítási alap bőséggel.

Tovább az olvassbele.com cikkére >>>

Élő magyar művész munkája ennyiért még nem kelt el, közel százmillió forintnyi eurót adtak Reigl Judit festményéért.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

Csider István Zoltán első kötetét, a Rendrakást mindenekelőtt az anya elvesztését és egy (vagy több) párkapcsolat felbomlását feldolgozó versek alkotják. A Rendrakás felejtésmunka. A téma tekintetében azt mondhatjuk, illeszkedik a családi-párkapcsolati traumákra figyelmező kortársi tendenciákba – hiszen láttunk már hasonló köteteket Simon Márton Dalok a magasföldszintrőljétől Toroczkay András Napfényvesztésén vagy Deres Kornélia Szőrapáján át Závada Péter szintén egészen friss Mészéig.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Farkas Dénest még főiskolásként Alföldi Róbert szerződtette a Nemzeti Színházba, később Vidnyánszky Attila is szívesen látta a társulatában. December 11-én mutatja be a Nemzeti Színházban édesapja, a roma költő és közéleti személyiség, Osztojkán Béla verseiből összeállított Hazát és szerelmet keresek című estjét. A fiatal tehetséggel útkeresésekről, a romasághoz való viszonyáról beszélgettünk.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

TOVÁBB A GALÉRIÁHOZ >>>

Hangulatok, érzések köré épülnek Miksa Bálint festményei, amelyeket az Újlipótvárosi Galériában az október közepétől november elejéig tartó Kísérleti festmény-robbantás című kiállításon láthatott a közönség.

Tovább a kuk.hu cikkére >>>

Rendhagyó irodalmi találkozásnak lehettek szem- és fültanúi a Három hang, közös nyelv címmel rendezett est látogatói a szegedi Millenniumi Kávéház hangulatos klubhelyiségében. A Lengyel Írók Egyesülete és a Magyar Írószövetség Csongrád megyei Írócsoportja három lengyel írónő bemutatkozását tette lehetővé a családias létszámban összegyűlt közönség számára. A beszélgetésen Anna Nasiłowska költő, prózaíró, irodalomkritikus, irodalomkutató, Anna Piwkowska költő, esszéista, tanár és Małgorzata Karolina Piekarska próza- és újságíró, televíziós szerkesztő, elsősorban ifjúsági regényíró vettek részt. Az est házigazdái Bene Zoltán és Zsille Gábor voltak, Zsille egyben moderátorként és a hölgyek magyar szinkronhangjaként is szerepelt.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

A naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége 23. alkalommal írta ki Magyarország és a régió legrangosabb természetfotós pályázatát. A „Canon – Az Év Természetfotósa 2015” pályázatra közel háromszáz fotós több mint 3400 fotót küldött be. Az elismert természetfotósokból álló hét tagú szakmai zsűri három fordulós nyílt, a világhálón követhető fordulóban választotta ki a 102 legjobbnak ítélt munkát, amelyekből a november 3-ai díjkiosztón nyílt kiállítás a Magyar Természettudományi Múzeumban.

Tovább a magyarszo.com cikkére >>>

Az árnyék-internettől az ártatlan képig visz, sőt még tovább, az a szédítő kiállítás, amely a Globale című nagyívű projekt része Karlsruhéban, a médiaművészeti centrumban, a ZKM-ben. Ott jártunk.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

Korának egyik legjelentősebb és legolvasottabb szerb írójaként, nem kevésbé politikai kommentátorként, Svetislav Basara több mint három évtizede állandó párbeszédet folytat korának abszurditásaival, leleplező szándékkal parodizálva a körülötte levő világot. Olykor polemikus, máskor szarkasztikus, néha dühös, de mindig szellemes megnyilvánulásaiban egy különleges szűrőn keresztül láttatja a valóságot, nem ritkán groteszk torzításokkal összpontosítva a figyelmet a lényegre. A nagy írói áttörést számára a szerb posztmodern irodalom gyöngyszeme, a negyed évszázada megjelent Fama o biciklistima (Feljegyzések a biciklistákról) című regénye hozta meg, amely sok mindenben megváltoztatta az itteni irodalmat és irodalmi felfogást. Ahogyan pályatársa, David Albahari mondja: „A Feljegyzések a biciklistákról után a szerb próza már nem olyan volt, mint előtte, Basara sem volt már ugyanaz az író, és én sem voltam már ugyanaz az olvasó, mint korábban.”

Tovább az ujnautilus.info cikkére >>>

Az első inkább, a második kevésbé, de mindkét koreográfia megmarad a műhelygyakorlatok szintjén, ami teljesen a helyén van, ha látjuk mögötte, hogy egy fiatal tánctársulatról van szó, mely keresi a maga helyét, és lételeme az új táncnyelv kikísérletezése, a tánc mint önmagában való érték kiteljesítése.

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

Jelen írás a leletmentés szándékával készült. A XX. századi magyar művészetben sorakoznak azok az életművek, amelyek számos okból kifolyólag kikerültek a szakmai érdeklődés − és ezzel szoros összefüggésben − a közönség érdeklődésének a fókuszából. Jó néhány alkotó már életében „megízlelhette” a marginális helyzetéből származó mellőzést, az ezzel óhatatlanul járó csalódásokat. Lehel István tevékenysége, az ötvenes-hatvanas években, az akkori kultúrpolitika irányítói számára többszörösen is „gyanúsnak” számíthatott.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

November 27-től egy hónapon át tart Győr-Újvárosban az Európában is egyedülálló Öt Templom Advent. Ezen a programsorozaton – hasonlóan az Öt Templom Fesztiválhoz – nincs sör, nincs virsli, de van egy spirituális, szeretetteljes légkör, ünnepi hangulat és ismerkedés egymás hitével, az egyes felekezetek ünnepi szokásaival. A fesztivál igazgatójával, Pál Kálmánnal beszélgettünk.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Az Astoria aluljárója olyan, mint valami sajátos művész dzsembori: muzsikusok és énekesek kurjongatják túl egymást, míg két punk között egy csücsökben, sörös dobozokat varázsolnak hamutálakká egy pici profit reményében. A nagy zümmögés közepén egy valaki van csak, aki csendben ücsörög és gyártja a rajzokat rogyásig. István már évek óta hajléktalanként él, de ahelyett, hogy a múlt sebeit nyalogatná, lelkesen készíti eladásra szánt képeit, melyektől azt reméli, kihúzzák a kilátástalanság és az aluljáró tébolyából.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

Lewis Carroll világhírű meséje idén lett 150 éves. Bemutatjuk a legelső kiadást és a legszebb, legizgalmasabb illusztrált változatokat Salvador Dalí és Yayoi Kusama munkáival. Szenvedélyünk tárgya: a könyv.

Tovább a gittegylet.com cikkére >>>

Kácsor Zsolt a Rettenetes Vlagyimir című regényében zavarba ejtő módon ötvözi a rendszer, az intézmény és az emberi sorsok mikrovilágának kapcsolódásait. Azokba a pozíciókba, helyekre, melyeken ismert és ismeretlen emberek – politikusok, miniszterek, diktátorok, pribékek, katonát, rendőrök, ÁVH-sok, áldozatok és elkövetők mozogtak a negyvenes évek végétől a nyolcvanas évek végiéig a magyar történelem színpadán, Kácsor Zsolt Molnár Ferenc híres ifjúsági regényének, a Pál utcai fiúk szereplőinek alakját illesztette be.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>