Videó

Részlet az MTVA P´amende, 2024.04.18-i adásából a henti79 csatornán.




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

A heilbronni Katica versenyprogramon kívüli POSzT-os előadása a megszűnő, független Szputnyik Hajózási Társaság legutolsó előadása volt. A darab rendezőjét, a pécsi Kovács D. Dánielt Vilmos Eszter kérdezte a POSzT-ról.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

 

Laposkúszásban vagyok, akár egy sci-fi filmben. Bunker itt, bunker ott. Egérlyuk? Paul Horn betonmozija védett bunker lenne? Kit véd? Sajnos csak a beszélőt. Lőréseken át nézhetem a franciák kiválóságát, politikai beszédét. Üres szólamok hangzanak el, és üres felületen, falakon fut a szem, mire a mozgóképre fókuszálunk. A bunker biztonságot is jelent, ezek a beszédek viszont a félelemről is szólnak. Itt olyan szabályok uralkodnak, amelyek kizárják a kételkedést, sőt a vitát is. Voltaire híres mondata nem áll: „Semmiben nem értek egyet Önnel, de mindent megteszek azért, hogy elmondhassa a véleményét.”

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

 

Vannak regények, melyek esetében már az első oldal után eldől, hogy rabul ejtenek minket, vannak aztán olyanok, melyek csak úgy középtájon adják meg magukat, s vannak, amelyek ott sem, legfeljebb csak becsületből olvassa végig őket az ember. Vagy még azért sem.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>

 

Szélsebesen keltek el a jegyek a Cannes-ból a zsűri nagydíját elhozó Saul fia június 10-i premier előtti vetítésére a szegedi Belvárosi Moziban. A Zsigmond Vilmos terem csurig megtelt, a közönség már a vetítés előtt is vastapssal fogadta a film alkotóit, Nemes Jeles László rendezőt és munkatársát, Krasznahorkai Balázst. A beszélgetést Sághy Miklós egyetemi adjunktus, az SZTE-BTK Vizuális Kultúra és Irodalomelmélet Tanszék oktatója vezette.

Tovább a memoriaonline.hu cikkére >>>

 

A nyár inkább holtszezon a kiállítási naptárban, ezért most jut hely fontos csoportos bemutatóknak is, ahol magyar kortárs művészek is szerepelnek. Kezdeni azonban most is egyéni tárlatokkal kezdünk.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

 

„...el tudom képzelni, hogy az első szembejövő dühösen hazaküld: nem Magyarországra, hanem a vasfüggöny mögé" - Végül eldöntötték, hogy „4 méter magas kerítést emelünk a szerb-magyar határra". Három kérdést intéztünk ismert és számunkra nem véletlenül fotnos vajdasági magyar alkotókhoz. A neves kritikus, esszéista Fekete J. József, és a költő, szerkesztő Tóbiás Krisztián válaszait közöljük most elsőként a DRÓTon.

Tovább a drot.eu cikkére >>>

 

Kiosztották a II. Savaria Filmszemle díjait Szombathelyen. A dokumentumfilm, kisjátékfilm és némafilm kategóriában összesen hatvanhat alkotás közül választotta ki a legjobbakat a neves filmrendezőkből álló zsűri. A II. Savaria Filmszemlét a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

Tovább az mma.hu cikkére >>>

 

Kerttörténetek címmel kiállítást rendezni Gödöllőn már csak azért sem különös dolog, mert itt található az ország egyik legszebb barokk kertje, a gödöllői kastély körül, amelynek sorsa jól példázza a magyarországi főúri kastélykertek történetét. Ahol a kastély a XX. világháborús harcok után épen maradt, ott a bevonuló szovjet katonák bontották meg a kastélytetőt, tüzelték el a parkettát, a lakosság pedig elhordta a bútorokat. Aztán már csak egy kis tudatlanság és közöny kellett hozzá, hogy a romépület körül a kert is tönkremenjen. Esetleg gépállomást rendeztek be a gazdasági épületekben, s rozsdás gépeket tároltak a virágágyás helyén. Az újjászületés egybeesett a rendszerváltozással, de a kastély és a kert még ma sem nyerte vissza régi szépségét.

Tovább az ujmuveszetfolyoirat.hu cikkére >>>

 

Múlthéten már olvashattatok egy rövid ajánlót A káprázatbeliekhez című kötetről, most pedig a szerzőt kérdeztem a kötettel kapcsolatban.

Tovább a lenduletmagazin.hu cikkére >>>

 

Éjfél van, és még nem alszom, pedig már jó régóta fekszem az ágyban. Azon tűnődöm, hogy vajon mi fog velünk történni pár óra múlva. Kikkel fogunk találkozni? Elfutnak majd előlünk? Vagy bántani fognak? Hányan lesznek? Mindjárt negyed egy, és még nem alszom. Biztosan minden rendben lesz – nyugtatom magam, talán már álmomban. Negyed kettőkor megszólal az ébresztő, felkelek és kimerülten, kusza érzésekkel indulok neki az éjszakának. Egy óra múlva a többiek már várnak a lakásom előtt. Beülök az autóba, és elindulunk. Szól a zene, beszélgetünk, kacarászunk, pedig tudjuk, hogy hová megyünk.

Tovább a memoriaonline.hu cikkére >>>

 

Kép és technika, kép és hordozó viszonyára kérdez rá folyton Kristóf Gábor, akinek a kiállítása nem az OFF miatt lett Offsetting. Nem mellesleg egy új galéria is debütál.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

 

A most megjelent köteted gyerekversei hogyan jutottak el a kötetig? Hány év terméséből válogattál, az összegyűlt anyag mennyire igényelt szelektálást?

2002-ben jelent meg Ezüstszín fonál című gyerekverskötetem a Parakletos Könyvesház kiadásában. Egyházi kiadó lévén a kötet csak egy szűkebb olvasói réteghez jutott el, nem keltett különösebb visszhangot. Mégis jelentős, mert azon kevés verskötet közé tartozik, amely a gyermeki és bibliai világképet párhuzamosan és egymásba építve, azonos nyelvi szinten tudja működtetni. Verseinek java része a klasszikus rímes-ritmikus, ütemhangsúlyos formákra épül, tehát a nyelvzene erőteljesen jelen van e versekben.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

 

Öt év kihagyás után újra megtöltötte a Hősök terét a Fesztiválzenekar: a csütörtök esti TérTáncKoncerten Mendelssohn Szentivánéji álom című művének részleteire 200 hátrányos helyzetű gyermek mutatott be koreográfiát csaknem hétezer nézőnek. Lapunknak a kezdeményezésről Fischer Iván is beszélt.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

 

Három író és egy fényképész, Zeke Gyula, Németh Gábor, Jánossy Lajos és Oláh Gergely Máté kelt hosszú expedícióra decemberben. Szerény célkitűzésük, hogy meghódítják Budapest kies kerületeit. Jó archeológusokként feltárják az idő épített rétegeit. A negyedik útjuk a Józsefvárosba vezetett. - Az alábbiakban Zeke Gyula a képaláíró, és, mint minden esetben, a képek Oláh Gergely Máté munkái.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

 

Szvoren Edina novellái sűrűek, mint a raguleves fizetésnap után, és klausztrofóbak, mint a lift, ami a kötelező vasárnapi ebédre visz fel a többi emberhez, akiket családnak nevezünk. Ha megemeljük a merőkanalat, a zsírosan csillogó léből látszatemberek bukkannak elő, zavaruk, szégyenük a ruhánkra fröccsen. „Mióta az öcsém meghalt, az érintkezésünk jó szándékú, de üres. Hébe-hóba suta kísérletet teszünk a kapcsolatunk helyreállítására, de azután csak harapdáljuk a szánkat.” (22.o.) A hét könyve Az ország legjobb hóhéra.

Tovább a konyves.blog.hu cikkére >>>

 

Apa-gyerek, férj-feleség, testvérek.
Néhány ilyen kapcsolatot mutat be a legújabb Könyves Magazin.
A Libri családhoz tartozó kiadvány főszerkesztője Valuska László.
Ki más készítette volna a fotókat, mint a testvére, Valuska Gábor.
Átok vagy szerencse, ha egy embernek a felmenői között író, költő van?
Belőle is az lesz, s ha az, hozzá fogják-e hasonlítani?
Erre a kérdésre először akkor gondoltam, amikor Péterfy Gergelyt megismertem.

Tovább a vagy.hu cikkére >>>

 

Vasárnap ért véget az MKE diplomakiállítása a P60-ban. A ki-és bevándorlásról, a migrációról. Épp a legjobbkor valósult meg. Csak videók, dokumentumok. Alaposan végignéztük a terjedelmes anyagot.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

 

„Minden regény” – mondja egy helyütt Szávai Géza, André Breton „Tout est art” valamikori kijelentését parafrazeálva. Olvasom Bene Zoltán újabb könyvét, novelláskötetét, Kurta élet a címe, kétszáznyolcvanegynéhány oldalon szövi a mese szálát, s igazolva látom Szávai kijelentését: valóban, Bene történeteiből három regény is kitelne, nem véletlenül került a főcím alá a Három novellafüzér megjelölés.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

 

2015. június 10-én Világháború, világforradalom, világbéke? címmel tartott konferenciát az ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskolája az ELTE BTK Kari tanácstermében.

Tovább a kultura-es-kritika.blog.hu cikkére >>>

 

Gyermeki test, megfeszített pózban, mondhatni: patetikusan és poétikusan. A Megfeszítettet idéző, megmerevedő corpus, sajátos felmutatásban. Mintha zuhanás pillanatában dermedt volna erre a szintre. Jelenése az ég – és a néző felé tart tükröt, melyben egy felhő-arcú bohóc ábrázata foszlik szerte, ott, ahol a felismerés és az agónia ütközése zajlik, a fönt-lent és a kívül-belül határmezsgyéjén, egy köztes lét-állapotban…

Tovább az ujmuveszetfolyoirat.hu cikkére >>>

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal