Szemle

Luc Besson, az európai filmgyártás és Hollywood között egyensúlyozó francia rendező álomprojektje volt a Valerian és az ezer bolygó városa, ám a végeredmény sajnos sokkal inkább egy forgatókönyvírói rémálomra hasonlít.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

Végéhez közeledik a Magyar Művészeti Akadémia Körülöttünk. Nemzeti Szalon 2017. Iparművészet és Tervezőművészet kiállítása, melyet már több mint 25 ezren láttak a Műcsarnokban. 2017. augusztus 8–13. között a finisszázson a kiállításhoz koncertek és tárlatvezetés is kapcsolódik, és látható lesz a magyar design egyik legújabb remeke, a Bogányi-zongora. Az utolsó héten csütörtöktől szombatig meghoszabbított nyitvatartással, este 20 óráig várja az MMA intézménye a látogatókat. Kiállításkritikánkat itt olvashatja.

Tovább az mma.hu cikkére >>>

Minden igyekezet hiába, a Vízkeresztet nem lehet érdemben bemutatni egy négyezer fős nézőterű szabadtéri színpadon. A strandváltozatot láttuk. PROICS LILLA KRITIKÁJA.

Tovább a revizoronline.hu cikkére >>>

Performansz, kiállítás, audiovizuális utazás vagy színház? Nincs idő gondolkodni: elindulunk egy elbeszélés nyomán, a narrátort követve a város furcsa terein keresztül egy titkos kert felé. Az Egyenes labirintus végére érve mégis feltettük kérdéseinket.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

Nem a közbeszédnek, az irodalomnak kellene radikálisnak lennie – vallja Turi Tímea, a Magvető Kiadó új főszerkesztője. De vajon jelenthet-e többet a szépirodalom úri huncutságnál? Készülődik-e már az új Esterházy? És miért káros az a mód, ahogy a kormány beletenyerelt az irodalmi tehetséggondozásba? Interjú.

Tovább a 24.hu cikkére >>>

Matteo Garrone 2015-ös dark fantasy-ja (Tale of Tales. Il racconto dei racconti, 2015) egy nagyon különös és nagyon érdekes világot mutat be. Az olasz rendező Gianbattista Basile mesegyűjteményéből nyert ihletet a film elkészítéséhez. Basile meséi az 1500-1600-as évek Itáliájából származnak, többek között a Grimm testvérek meséire is hatással voltak, és alapvetően meg sem közelítik azokat a típusú meséket, melyek mára a nyugati populáris kultúrában elterjedtek és megszokottá váltak. Nyomát sem találjuk bölcs királyoknak, szépséges királylányoknak, dicső és bátor lovagoknak, szerelemnek, boldogságnak és jóságos tündérkeresztanyáknak. Ezek helyett sokkal sötétebb, sokkal elemibb dolgokról szólnak. Ahogyan ezeket a meséket, úgy az olasz film narratíváját is vágyak és különböző késztetések irányítják. Olyan elemi mozgatórugók, melyek az emberi élet alapstádiumainak tekinthetők: születés, halál, szexualitás, öregség, egyedüllét.

Tovább a magazin.apertura.hu cikkére >>>

A negyvenes, kétgyerekes politikus, Birgitte Nyborg egy téli hajnalon hazamegy, piros kabátjában lehuppan a kanapéra a férje mellé, rámosolyog és bejelenti: Azt akarják, hogy én legyek a miniszterelnök. – Tönkő Vera a dán Borgen című sorozatról írt.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

Szalay Lajos kétségtelenül a 20. századi rajzművészet megújítója. Most Kolozsváron nyílik kiállítása.

Tovább a kulturpart.hu cikkére >>>

Az elsőként érzett hiány: a hang hiánya. A hangé, amely évtizedeken át megszólított telefonban, rádióban, egy kert mélyén. Engem, debreceni család pesti fiát VLM már az első szavával megragadott a tiszántúli prédikátoroktól rámaradt intonációjával, olyan bensőségesen tudta kérdezni: „Olvastad?” Így kezdődött szinte minden beszélgetésünk. Ő volt a szerkesztő, aki szenvedélyesen együtt élt a születő irodalommal. Akár egy természetbúvár a nádast, oly lankadatlanul figyelte, ahogyan egy életmű alakul írásról írásra, kötetről kötetre.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

A szolnoki Zsinagóga ragyogóan fehér, fénnyel átitatott belső tere habár emlékeztet a white cube kiállítóterek letisztultságára, mégis, oszlopaival, díszítményeivel, körbefutó emeleti karzatával jóval több annál: olyan tagolt és ritmizált tér, aminek szintjei vannak, ami irányokkal rendelkezik, ahol kapcsolatban áll fenn és lent. Ez a centrális, kupolával és a fényt beengedő lanternával boltozott tér valaha – a város zsidó lakosainak imaházaként – funkcionális igényeket szolgált. Mára, ha az eredeti rendeltetését nem is lehetett, de az épületet megmentették, kívül-belül megújították, majd könnyen átlátható, elegáns terét újra a kultúra szolgálatába állították. A hely kultikus mivolta a deszakralizáción túl is átérződik: szentsége örökkön az övé, soha el nem tűnő. Ez a tény sokat hozzáad ahhoz az érzetünkhöz, miszerint az épület kiváló helyszínként szolgál Bereznai Péter grafikus, festőművész és Lestyan-Goda János szobrászművész kiállításának bemutatására.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

„Kezdetben mintha egy régi vetítőgép indult volna be, kimerevítve az adott látószöget, akadozva adagolta a képeket, ahhoz, hogy majd beinduljon a masina, felpörögjön a film, a képek megtalálják illeszkedéseiket” (76.).

Tovább a kulter.hu cikkére >>>

Intimitás ütemágyások közt, dús hangzás, megművelt lélekből kivirágzó örökkévaló. A zene burjánzó, és minden szó „finommechanikás lélekemelő”. Az Innergarden nevéhez hűen minden hallgatóját benső kertje lugasaihoz kíséri. Restás Gergő dalszerző-énekessel határon való létezésről, kelet-európai szomorúságról és bizonyos tolófájdalmakról is beszélgettünk.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

A Capa Központ kiállítótereinek többségében a nyolcvankilenc éves Elliott Erwitt több mint fél évszázados munkásságának legismertebb fotóiban gyönyörködhetünk.

Tovább az art7.hu cikkére >>>

Groteszk múltidézés és második világháborús memoár. Mítoszok és mitizálás, könnyed versek, izmos tanulmányok, új nevek és régi nagyok. Egy jó adag folyóiratirodalomat ajánlunk a kánikula mellé.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

Weöres Sándor Táncdal című versét idézi a Napút című folyóirat 2009/4. számában Magyari Márton művészetéről szólva Wehner Tibor művészettörténész: „panyigai panyigai panyigai/ ü panyigai ü/ panyigai panyigai panyigai/ ü panyigai ü…” És így tovább. A magyar nyelv kifogyhatatlan gazdagsága, ritmusvilága, játékossága, variabilitása éppen úgy benne van ezekben a sorokban, mint Weöres költészetének az egészében. Aligha meglepő, hogy az irodalmi értékek iránt amúgy is fogékony, bár a legutóbbi évek műveiben a legkevésbé sem irodalmias, a narrációtól távol álló Magyari Márton festőművész számára, legújabb kiállítása tanúsága szerint is, a legfontosabb inspirációs források közé tartozik ez a költészet, az anyanyelvi szinten megszólaló költői nyelv. Annál is inkább, mivel maga is valami hasonlóra törekszik.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

Már tíz év eltelt azóta, hogy Cseh Tamás 2008-ban megnyitotta az első Ördögkatlan Fesztivált. Halálhíre ugyanitt érte egy évvel később a barátokat, rajongókat, fesztivállátogatókat. Már tíz éve, hogy nem vagyunk normálisak, ahogyan Törőcsik Mari, a fesztivál másik fővédnöke 2011-ben olyan kifejezően megfogalmazta. Már tíz éve, hogy Nagyharsányban és a környező településeken öt teljes napra vackoljuk be magunkat azért, hogy jók legyünk.

Tovább az olvassbele.com cikkére >>>

1946-ban született, 1968-ban végzett a varsói színművészeti főiskolán. Andrzej Wajda számos filmjében játszott. 1980-ban Franciaországban telepedett le. A varsói Teatr Polski igazgatója egy Shakespeare-monológokból összeállított egyszemélyes előadással érkezett a MITEM-re.

Tovább a szinhaz.org cikkére >>>