A hegyek és vizek könyve, illetve A teher című animáció nyerte a 15. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál díjait. Lovrity Anna Katalin Vulkánsziget című rövidfilmje külön elismerésben részesült.
„Nem volt normális agyrendszerű. Azonban kétségtelen a nagy festői tehetsége. Legjobb munkáin csodálatos színharmóniák lepik meg az embert, oly harmóniák, amilyenek másutt nem láthatók.” Lyka Károly művészettörténész 1930-ban így méltatta Csontváry Kosztka Tivadart az Új Idők hasábjain, az Ernst Múzeumban akkor megrendezett kiállítása apropóján. A festőművész nagyságára számos érvet hoz fel, furcsaságaira két példát említ: Ferenc József betegeskedése idején a gyógyszerész Csontváry parancsokat küldözgetett a király helyes kezelésére vonatkozóan, továbbá kibérelte volna a Keleti pályaudvart egy különösen nagy méretű kép festéséhez. Valószínűleg utóbbi nagy álma vezetett a halálához: tréfás kedvű barátai hivatalos, fejléces papíron válaszoltak beadványaira, állítván, a vasúttársaság tetemes összegért hajlandó a kérésének eleget tenni. Csontváry úgy gondolta, majd kikoplalja a bérleti díjat. És miután a Tanácsköztársaság államosította a patikáját, volt alkalma éhen halni.
Utoljára közönség előtt a Fränkel Szalon 1936-os Csontváry-kiállításán szerepelt a több mint hetven évig lappangó festmény, ezek után került az Egyesült Izzó egykori vezetőjének, Neményi Bertalannak a kollekciójába. A kifinomult ízlésű műgyűjtő Csontvárynak 13 festményét vásárolta meg – azaz a 127 képből álló életmű körülbelül tizedét. (Mintegy 22 Csontváry-festmény lehet magángyűjtőknél, ehhez jönnek még a pszeudo-Csontváryk, az a mintegy másfél száz hamis festmény, amivel Gegesi Kiss Pál műgyűjtőt egykor rászedték.) Neményi Bertalan nyitott szemléletére jellemző, hogy Rippl-Rónai Józseftől 25, Gulácsy Lajostól 14 képet vásárolt, de kollekciójában ott volt Manet, Toulouse-Lautrec, Chagall, Klee, Kandinszkij, Munch, Utrillo, Klimt, Schiele és Kokoschka is. A II. világháború utolsó hónapjaiban a gyűjtemény egy részét a Hitelbank széfjében őriztette, amit a szovjet hadsereg hozzáértő művészettörténészekkel kirabolt; a szakirodalom hosszú ideig úgy hitte, az Olasz halász is orosz hadizsákmányként tűnt el Budapestről 1945-ben, bár Neményi Bertalan a képet nem tüntette föl veszteséglistáján. 1947-ben, rejtélyes körülmények között meghalt New Yorkban, az Olasz halász csak 2009-ben került újra a művészettörténészek látókörébe. Tulajdonosa pedig most látta elérkezettnek az időt arra, hogy aukcióra bocsássa.
Érdemes-e műkincsbe fektetni, nagymama padlásán értékes lomot kutatni? Martos Gábor válaszol.
Magyar Nemzet hírlevél
Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!
A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.
A jó állapotú kép 1901 körül készült. Csontváry 1901–1905 között többször járt Taorminában, ahol topográfiai hűséggel festette meg a városba vezető út helyszíneit, a taorminai görög színházat, valamint az óvárost. (Kaszás Gábor művészettörténész szerint olyan alapos munkát végzett, mint a fotósok, amikor több darabból készítenek egy panorámaképet.) A Palazzo Corvaia udvarát – ahogy a galéria katalógusából is kiderül – Csontváry minden valószínűség szerint egy képeslap, Giovanni Crupi fotográfiája nyomán festette, természetesen olyan, másutt nem látható színharmóniákkal, amilyenek Lyka Károlyt is lenyűgözték.
A Virág Judit Galéria egy másik lappangót is árverésre bocsát: Tihanyi Lajos 1908-ban festett, Pont St. Michel című képe mintegy száz év után, 2004-ben bukkant föl újra a nagyközönség előtt. A kép párdarabja – ugyanezzel a címmel − egy éve 170 milliós rekordáron kelt el a Kieselbach árverésén, ám most ez az alkotás akár az „Egyet fizet, kettőt kap” alcímet is megkaphatná: a vászon hátoldalán Tihanyinak egy teljesen befejezett műve, az 1907 nyarán Nagybányán festett Ádám és Éva látható.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.01.
Az Újvidéki Rádióban húszrészes gyermekhangjáték-sorozat készült Csík Mónika költő Szekrénylakók-történeteiből. Az első mese ma délután fél ötkor hangzik el, és a továbbiakban is csütörtökönként 16.35-kor hallgathatják meg a következő történetet a kicsinyek. A rendező Lénárd Róbert, közreműködnek az Újvidéki Színház színészei. A tervek szerint a Szekrénylakók még karácsony előtt megjelenik könyv formájában is, a Forum Könyvkiadó gondozásában.
Ország Lili életének bemutatása a művészeket meg nem tűrő szocialista rendszerben fontos téma, és indokolt ötlet volt a Bábszínház részéről – a megvalósítás azonban kudarcba fulladt.
A művész otthonossága akár mindannyiunké lehet, a belső szabadság bármilyen helyzetben megteremhet; Palotás „tanítása” ez, szoborban, festményben és versben.
“Igazi szenzáció, hogy életben maradt a szakma a milliárdokat elégető Alexandra-bezuhanás után…” Irodalmi élmények, sikerek és tervek – azaz milyennek látta a 2017-es évet Szabó Tibor Benjámin, az Athenaeum Kiadó igazgatója.
Különleges volt számunkra az októberi bemutató, ahol Dömötör Tamás rendezett egy filmes eszközökkel operáló „antiutópiát“, a Titániát aminek a szövegét a szereplőkkel közösen írták az Iphigenia története alapján, és egy elképzelt, dermesztő aurájú jövőben játszódik. Jó lenne, ha minél több fiatal látná ezt az előadást, és megosztaná velünk a saját elképzeléseit a jövőt illetően, ha párbeszéd alakulhatna ki a diákok és az előadás között.
A művészet templomai című, 2012-ben indult ismeretterjesztő mozifilm sorozat következő része, a hazánkban is nagy sikerű Vatikáni Múzeum 3D, Firenze és az Uffizi-képtár 3D és a Pápai bazilikák 3D alkotóinak új filmje a legkiválóbb reneszánsz mesterek egyikének és a művészettörténet egyik legmeghatározóbb alakjának, Raffaello Sanziónak állít emléket.
Az irodalmi műfajok elrendeződésének tekintetében a hetvenes évtized a próza prosperálásának időszaka volt. A hatvanas évek lírai dominanciájához képest „mélyrehatóan átalakult a műfaji-poétikai értékhierarchia”, melynek az epika vált a főszereplőjévé. Az irodalmi térbe lépő fiatal szerzők — Bereményi, Csaplár, Spiró, Dobai, Hajnóczy, Nádas, Esterházy — poétikája már nehezen volt leírható az abszolútumok által meghatározott, azonosuláson és/vagy tagadáson nyugvó értékvilág, és az ezt közvetítő viszonylag homogén poétikai rend keretein belül.
Borbély Alexandra kapta a legjobb női főszereplőnek járó Európai Filmdíjat a Testről és lélekről című filmben nyújtott alakításáért szombat este Berlinben. Borbély Alexandra, aki a díjat a meghatódottságtól sírva vette át, rövid beszédében köszönetet mondott Enyedi Ildikónak, a film rendezőjének, hogy eljátszhatta a szerepet.
Érosz egy hűvös, sötét sarokban, teret engedve Thanatosznak. Ismeretlen fotográfiák címmel nyílt kiállítás Kerekes Gábor élete utolsó szakaszában készült, és eddig be nem mutatott képeiből.
Az Orpheusz kiadó dupla könyvbemutatót tartott: a közismert kutató és esztéta, Horkay Hörcher Ferenc új verseskötetét, A szelídek városát ismertették, és itt mutatta be Dsida Jenő költészetéről, műfordításairól írt négykezesét a Mózes Huba és Kabán Annamária irodalomtörténész-házaspár is. Koncz Tamás tudósítása.
Vannak ismert akciófilmes klisék: kiszállni vágyó profi, elrontott utolsó meló, versenyfutás az idővel. Láttuk már ezeket, nem is egyszer. Jeremy Rush Netflixen debütáló filmje a Wheelman mégis megtalálja a módját, hogy ezt az ismert csomagot századjára is eladja nekünk.
December 19-én újra kortárs aukciót rendez a BÁV. Bár a hagyományos művészeti aukciókon eddig is szerepeltek kortárs festmények, de tematikus árverést 15 év után most tart először az Aukciósház, amelynek célja, hogy mind szélesebb gyűjtői és befektetői igényeket tudjon kiszolgálni.
Milyen a mai magyar gyerekirodalom, mennyire beszél a máról, mennyire korszerű, és persze mely könyveket ajánlja a szakértő az idei termésből? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Szekeres Nikoletta irodalmártól, a Mesebeszéd – A gyerek- és ifjúsági irodalom kézikönyve című kötet szerkesztőjétől.
Kecskeméten és Székesfehérváron is bemutatták nemrég Bertolt Brecht darabját, de a két előadás már címében sem egyezik. Nem csoda, a művet többféleképpen szokták nálunk emlegetni. Kecskeméten az eredeti, Der gute Mensch von Sezuan tükörfordítását választották: A jóember Szecsuánból. Székesfehérváron a hazánkban talán leggyakrabban használt címet alkalmazták: Jó embert keresünk.
Valaha a pedagógia jelképe volt a porló kréta. Felír, hangoztat, ismétel, töröl! Ugyanaz a tudás felíratik és eltöröltetik, újra és újra… – írja Káplán Géza. A Néző című László Zsuzsi-kiállításról. Jurányi Ház.
Veteránolvasónk, Nagy Imre időről időre friss irodalmi műveket szemléz. Most Tompa Andrea Omertájáról írt. Rózsákról, tövisekről. Tompa Andrea Omerta című regénye (Bp., Jelenkor, 2017) – az utóbbi évek egyik legfontosabb munkája – Erdély huszadik századi történetéből meríti tárgyát. Cselekménye az ötvenes években játszódik Kolozsváron. A történetet négy elbeszélő – egy férfi és három nő – összekapcsolódó, egymást kiegészítő elbeszéléséből ismerjük meg. A férfi, a könyv főhőse Décsi Vilmos kertész. Ezt a tehetséges, ám iskolázatlan, rózsanemesítéssel foglalkozó autodidakta szakembert a román kommunista hatalom „kiemeli”, egyetemi tanár lesz, a hibridizáció terén elért sikerei alapján Állami-díjat kap, továbbá személygépkocsit sofőrrel, kertjéből pedig Stáció néven növénynemesítő intézetet kreálnak.
Új módszert kaptunk a kezünkbe, amivel a filmtörténet rejtett összefüggéseire deríthetünk fényt.
Aligha újdonság, hogy kellően lelkes érdeklődéssel mágikus aurát vonhatunk akár jelentéktelennek tartott tevékenységek köré is. Ilyenkor képesek vagyunk részletekbe menően alapos módszertant kidolgozni, bámulatos makacssággal kitartani és hosszú éveken át szöszölni olyasmivel, ami a külvilág szemében időrabló haszontalanságnak tűnik. Egy kósza ötlet, egy könnyed gombnyomás pillanatnyi öröméből néha szenvedélyes tevékenység lesz, és a semmiségként indult unaloműzésre hamarosan már figyelmet érdemlő hozzájárulásként tekintünk, miközben fáradhatatlanul kutatunk a folytatás végtelenbe vesző lehetőségei után.
A zanzibári születésű 63 éves Lubaina Himid brit festőművésznek ítélték az idei Turner-díjat. Lubaina Himid a rangos brit művészeti elismerés eddigi legidősebb, egyben első afrikai-brit női kitüntetettje.
A 25 ezer fontos (több mint 9 millió forintos) pénzjutalommal járó Turner-díjra két és fél évtized után az idén első ízben lehetett ismét 50 évesnél idősebb művészeket jelölni. Az először 1984-ben odaítélt, J. M. W. Turner XIX. századi brit festőművészről elnevezett elismerést 1991 és 2016 között csak 50 évesnél fiatalabb művészek kaphatták meg, de ezt a megkötést tavaly feloldották.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
vissza a címlapra
