VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Szemle
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
Dobri Dániellel, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar rezidens zeneszerzőjével és kortárs művészeti vezetőjével a székesfehérvári együttes In memoriam Eötvös Péter című koncertjéről Szatmári Áron beszélgetett. Mikor kezdődött a szakmai kapcsolatod Eötvös Péterrel? 2020-ban ismerkedtem meg vele személyesen, persze a zenéjét és a munkásságát már korábban is figyelemmel kísértem. PentaTones for Orchestra című darabom 3. díjat kapott az Új Magyar Zenei Fórum zeneszerzőversenyén, ahol Eötvös Péter volt a zsűri elnöke. Ez jó apropó volt, hogy felvegyem vele a kapcsolatot, és a verseny után, már a pandémia közepén felkerestem, hogy a darabomról meg egyáltalán a zeneszerzésről kérdezzem. Írtam neki egy e-mailt, és nem túlzok, körülbelül két perc múlva érkezett a válasza. Az egyébként később is jellemző volt rá (és mások is erről számoltak be, akik hasonló kapcsolatban voltak vele), hogy akármit kérdeztem tőle, bármiben a segítségét vagy a tanácsát kértem, esetleg elküldtem egy munkámat, néhány órán belül érkezett a válasza. Ez csak egy példa arra, hogy mennyire alapos és pontos ember volt, egyszerűen sugározta magából a megbízhatóságot. Tovább a jelenkor.net cikkére >>>
„…grafikusművész vagyok, aki plakátokat, filmeket is csinál. Legszívesebben a reklámgrafikát csináltam. Ez nagyon jó háttér, szakmai bázis. Abból elindulva bármit lehet csinálni. Nekem az a véleményem, hogy ha van egy ember, akiről azt mondják, hogy képzőművész – én most hivatalosan képzőművész vagyok – miért ne csinálhatna mást? Mindent csinálhatok, nem?” Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>
„Ráismersz-e vitéz ősödre az ágáló komédiásban?” (Herczeg Ferenc) 1902-ben a magyar kultúra kettészakadt, és a két oldal között élethalálharc kezdődött. Hogy szólhassunk erről a háborúról — most úgy érzem, szólnom kell, mert ez a harc mindent meghatároz, az sem maradhat ki belőle, aki úgy érzi, hogy semmi köze hozzá, így vagy úgy, a magyar kultúra minden szereplője belekeveredik, elszenvedőjévé válik vagy akár zsákmányhoz jut általa —, meg kell neveznünk a harcban álló feleket, ahogyan korábbi korszakokban a protestáns–katolikus vagy a kuruc–labanc viszályt taglalták. Erdei Ferenc szociológus (1910–1971) fogalmait használva szokták történelmi nemzetiként, illetve modern polgáriként megnevezni a két tábort.
Működhet-e úgy egy bűnügyi film, ha a bűntett olyannyira megfoghatatlan, hogy sok néző észre sem veszi azt? A Hukkle esetében a bűntény csak arra szolgál, hogy összefogja és árnyalja a szinte dallamossá váló falusi idill képeit. Április 4-én a Filmrendezők klubjában beszélgetett Pálfi György és Bernáth Szilárd a ritmikusan lüktető zajokról, egy bealtatózott macskáról és a Hukkle kicsavart ‘így jöttem’-ségéről, sőt, még Pálfi legújabb, Görögországban forgatott filmje is szóba került. „Báj és humor csak a belpesti szemüvegen keresztül fedezhető fel a falusi életben” – éles reakciót váltott ki a közönség egy tagjából, amikor Pálfi György rendező arról beszélt, hogy a Hukkle társadalomábrázolásában hogyan keveredik a szellemesség a groteszk haszonelvűséggel. A teremben egy pillanatra megfagyott a levegő, de a rendező könnyed stílusával hamar tovább tudta lendíteni a beszélgetést. Pedig az alkotónak ebben az esetben igaza volt, a Hukklében valóban finoman fonódik össze az óvatosan beleszőtt humor a valóság taszító képeivel. Az estének az incidens előtt és után is meghatározó témája volt a falusi valóság filmre vitele, a természet törvényei előtti egyenlőség, illetve a városiak számára nehezen felfogható, közvetlenebb kapcsolódás az állatvilággal. Tovább a magyar.film.hu cikkére >>>
A Szerkesztőség designboltjában ismert és izgalmas képzőművészek alkotásait is megvásárolhatjátok. Az Egy alkotó // egy alkotás // egy hónap elnevezésű projekt harmadik vendége Sibitka Anna, akinek munkáját nemcsak megtekinthetitek, de meg is vásárolhatjátok, amivel egyúttal a működésünket és az alkotót is támogatjátok. Sibitka Anna Budapesten született; divattervezőként végzett a Mod Arton. Festészetét a design- és a divatszakmában szerzett tapasztalatai inspirálták. Műveiben olyan anyagokhoz nyúl, mint a glitter vagy strasszkövek, így a hagyományos festészeti eszközöket meghaladó, kísérletező, bátor képiség tárul elénk. Festményeiben szereti ötvözni a szocialista korszak formáit a modern, kicsit negédes színvilággal, ezáltal megfosztja azt szocreál hangulatától és keretek közé szorított érzetétől. Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>
Rémisztő belegondolni, hogy pont két évtizeddel ezelőtt mutatták be Tony Scott A tűzben edzett férfi című akciófilmjét. Ez annyiban problémás nekünk, hogy közben mi is öregedtünk húsz évet, és úgy érezzük, a bosszúfilmek is más irányba tolódtak azóta: mára kitanult kaszkadőrök hosszú percekig tartó bunyós jelenetei vették át az uralmat, nincsenek már Scott szótlan testőrfigurájához hasonló bölények, akik rendet tesznek az alvilágban. Noha Scott filmje sem számít korszakalkotó munkának, de a két főszereplő közti kémia, a rendező vizuális látásmódja miatt mégis jó szívvel gondolunk vissza erre az alulértékelt filmre.
A kiállítás kurátora Orosz Márton Ő felsőfokú tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Intézetében és az Iparművészeti Egyetemen folytatta. Doktori fokozatát 2014-ben Kepes György életművét bemutató értekezésével szerezte meg. Kutatási területe a fotográfia, animációs film, kinetikus művészet, valamint a klasszikus avantgárd. Nem véletlenül. Édesapja Orosz István, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas grafikusművész. animációs filmrendező. Orosz Márton, a Vasarely Múzeum igazgatója
Karosi Júlia Fotó: PRAE Karosi Júlia jazz-énekes, zeneszerző és szövegíró, a mai magyar kultúra egyik igen összetett zenei karakterű személyisége. Annak apropóján beszélgetett vele munkatársunk, hogy Ingrid Jensen trombitaművész és Kristjan Randalu zongoraművész-zeneszerző közreműködésével megjelent az Inner Voice című lemeze, másrészt pedig a pécsi egyetemen idén elkezdődik a felsőfokú jazz-oktatás, amelynek egyik alapító tanára szintén Karosi Júlia. PRAE: A jazz mind az elit, mind a populáris műfajok írányából megközelíthető. Ön melyik irányból érkezett? Én a klasszikus zenéből érkeztem, ezt tanultam, ez vett körül. Azért ezt kiegészíteném azzal, hogy főként apukám révén sok nagyon igényes könnyűzenei és jazz zenei élmény is ért gyerekkoromtól fogva. Ez a két pólus egyébként valóban egy nagyon meghatározó tulajdonsága a műfajunknak, valahol az elitizmus, és a popularitás között egyensúlyozunk. Mindenki a személyiségének, ízlésének megfelelően sodródik a hozzá jobban illő pólus felé. De lehet ez egy nagyon tudatos döntés eredménye is. Nekem is van kifejezetten népszerű, közönségbarát műsorom Broadway-dalokkal, és egy jóval nehezebb repertoárom saját szerzeményekkel, klasszikus zenei átiratokkal. Számomra mindig a zene az, ami motivációt jelent, és nem az, hogy hova lehet majd besorolni vagy eladni.
Verebes György festőművész kiállítási kollekciójának megközelítése kapcsán, időlegesen félretéve megszokott művészettörténeti vizsgálati szempontjainkat, a tárlat különös címének – Szóma széma – indíttatására könnyed filozófiai sétát kell tennünk. Platónnak – akit élete során senki sem látott nevetni –, a Krisztus előtti ötödik és negyedik évszázad görög filozófusának egyik kései dialógusa a Phaidón, amelyben Phaidón elmeséli Szókratész utolsó napját, utolsó beszélgetését tanítványaival. Szókratész a lélek halhatatlansága melletti érveit hangoztatja: az ember testből és lélekből áll, de igazi ismeretek megszerzésére csak a lélek képes. A lélek magasabb rendű tehát a testnél, uralkodik felette, ugyanakkor azonban a test börtön is a lélek számára. Platón ezt két szóval fejezi ki: szóma – (a test) – széma (a lélek sírja). Tovább az orszagut.com cikkére >>>
A Nemzetközi Roma Nap alkalmából írók és kutatók ajánlanak olvasmányokat a roma irodalomból, melyek reflektálnak a reprezentáció kérdéseire is. Orsós Julianna történész Mariella Mehr egyik regényét választotta. A roma szerzők, romákról szóló versek, regények, novellák nem szerepelnek az irodalom tankönyvekben, pedig amit olvasunk, az alakítja a gondolkodásunkat, új szemszöget ad vagy közös pontokat villant fel. A Nemzetközi Roma Nap alkalmából arra kértünk roma írókat, kutatókat és nem roma szövetségeseket, hogy válasszanak ki egy számukra nagy hatással bíró művet, amelyet bemutatva reflektálnak a roma irodalom és reprezentáció kérdéseire, problémáira, hagyományaira. Orsós Julianna történész Mariella Mehr Kőkorszak című regényét ajánlja. (A korábbi részekben Fehér Renátó Holdosi József Fogoly című regényéről, Eredics Lilla Balogh Attila egyik verséről, Ayhan Gökhan pedig Marlen Haushofer kötetéről írt.) Tovább a konyvesmagazin.hu cikkére >>>
A Nobel-díjas író fő művéből fiatal alkotócsapat készített előadást, amelyben a közönség megtapasztalhatja, milyen az, ha megvonják tőlünk az alapvető emberi szükségleteinket. Kritika. Auschwitzba érkezésekor őszinte örömmel látja, hogy mennyire gondosan karbantartott a futballpálya a barakkok mellett. Lehet játszani mintegy pihenésképpen a munka után, gondolja magában. A kamasz Köves György saját életkoránál tapasztalatlanabb személyiségként éli meg a poklok poklát. Visszatér onnan, ahol rengetegen vesztették életüket az emberi méltóságuktól megfosztva. Azonban már a hazafelé vezető úton is akadnak, akik megkérdőjelezik a haláltáborok létezését. Tovább a kultura.hu cikkére >>>
Harminc művész szemén keresztül mutatja be a nyolcvan évvel ezelőtt lezajlott magyarországi holokauszt emlékezetét az Így történt - A holokauszt korai emlékezete szemtanú művészek alkotásain című kiállítás, amely április 17-től látható Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában. Nyolcvan évvel ezelőtt zajlott a magyar történelem egyik legtragikusabb és legszégyenteljesebb időszaka, kedden lesz nyolcvan éve, hogy felállították az első gettót Magyarországon –hangsúlyozta a Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója a kiállítás hétfői sajtóeseményén. Baán László felidézte, hogy a magyarországi gettók felállítása után egy hónappal elindultak a vonatok Auschwitz felé, több százezer magyar honfitársunkkal, akiket vittek a „vágóhídra”. Nagy részüket már a vagonokból kilépve a gázkamrákba küldtek. A holokauszt csaknem félmillió magyar áldozatot követelt – emlékeztetett a főigazgató. Tovább a fidelio.hu cikkére >>>
A török irodalom jóval sokszínűbb, mint amennyire Magyarországon látják. Ennek a gazdagságnak jártunk utána Schmidt Szonja Emese turkológussal, műfordítóval készült beszélgetésünkben. 1749: Mi vonzott, fogott meg a török kultúrában annyira, hogy azon túl, hogy török szakon végeztél, műfordító vagy? Schmidt Szonja Eemese: Tizenkilenc éves koromtól sokszor utaztam Törökországba, mindig vidékre, Közép- és Dél-Anatóliába, hol hosszabb, hol rövidebb időre. Sok időt töltöttem az ottani emberek között, ezért valamilyen formában mindig azonosulni tudtam az életükkel, érzéseikkel, múltjukkal, és nálam ez az emberi tényező adta meg azt a pluszt, ami által elhivatottságra tettem szert. Tudományos pályára készültem, amit nem is hagytam el teljes egészében, de közben kerestem az eszközöket, és az irodalomban találtam meg azt, amivel úgy érzem, átadhatok valamit, amit fontosnak tartok, és talán közelebb viszi a magyar embereket ehhez a világhoz, mellyel valamilyen sorsszerű módon sokunknak dolga van.
Harmadik alkalommal rendezték meg a MiD, azaz a Made in Debrecen minikoncert-fesztivált, melynek keretein belül a debreceni és/vagy Debrecenhez kötődő, valamint meghívott vendégelőadók nyújthattak betekintést zenei világukba egy-egy rövid fellépés erejéig. Sok-sok zenekar nem olyan sok helyen teremtett a kisebb-szűkebb helyek ellenére jó hangulatot, és szerzett örömöt a közönségének. Ez, a teljesség igénye nélkül íródott, lábjegyzetnyi beszámoló vállalkozik arra, hogy visszaadjon valamit abból az izgalmas közösségi élményből, amit a rendezvény biztosított. Délelőtt tízkor, már a legelső hangolásokon túl, még az első köszönjük előtt, elkezdődtek helyszínszerte a koncertek. Mindenhol valami más, hol akusztikus, hol rock, alternatív és indie, vagy éppen folk zene kerítette hatása alá hallgatóságát. Tovább a kulter.hu cikkére >>>
Az Amerikai Egyesült Államokba kivándorolt, ott ismertté vált magyar származású fotóművészek, köztük André Kertész, Moholy-Nagy László, Robert Capa és Martin Munkácsi munkáiból nyílt kiállítás április 6-án a Szépművészeti Múzeumban. A Bartók Tavasz keretében, a Virginiai Szépművészeti Múzeummal együttműködésben megnyílt tárlaton 170 fotó látható. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója a kiállítás előző heti sajtóbejárásán kiemelte, hogy a tárlat első alkalommal mutatja be átfogó módon az amerikai magyar fotóművészeket. A tárlat anyagának nagyobbik hányada a virginiai múzeumból származik, de összesen tizenhét amerikai gyűjteményből érkeztek képek a kiállításra, köztük a Los Angeles-i Getty múzeumból és a washingtoni Nemzeti Művészeti Galériából is. Emellett hazai intézmények, köztük a Magyar Fotográfiai Múzeum, és magángyűjtők is kölcsönöztek képeket a tárlatra. Tovább a fidelio.hu cikkére >>>
Csáki László. Kép: Pálos György Csáki László a kilencevenes évek vadkapitalizmusába repítve mesél a vonatjegyhamisítási lázról, az időszakról, amikor kalandvágyó, de csóró fiatalok izzadt tenyerükben kamu jegyeket szorongatva utazták be Európát, mindezt egy indigónak köszönhetően. A Kék Pelikan témája legalább annyira izgalmas, mint a formája, a rendezővel erről a kettősségről, saját hamis jegyes utazásairól és a Filmtett-tábor esszenciájáról is beszélgettünk. Utoljára 2013-ban készítettünk veled interjút, már akkor a Kék Pelikanon dolgoztál. Mi történt azóta? Akkortájt készült el az első mélyinterjú a három főszereplővel, vagyis az egykori hamisítókkal. Aztán bejött a képbe a MÁV, elkezdtünk tovább kutatni, megtaláltuk a nyomozót, az egykori utasokat és így szépen kibővült a kör. Eleinte játéfilmet akartam, de ez a kilencvenes évek miatt gyakorlatilag kosztümös film lett volna, amihez a világ összes pénze sem lett volna elég. Ráadásul az élőszereplős „kosztümös” filmekben gyakran előfordulnak olyan hibák, manírosságok, izzadtságszagú megoldások, amelyekbe az animációban nem lehet olyan könnyen belecsúszni. Nagyjából 2014-től 2019-ig rögzítettük az összes interjút, és amikor összeállt egy struktúra a fejemben, akkor összevágtam egy hangjátékot az anyagból, ezzel párhuzamosan Tövisházi Ambrus zeneszerzővel elkezdtük csinálni a filmzenét. Amikor megvolt a hangjáték, akkor fogtam neki rajzolni, aztán még három ember belépett, hogy a storyboardból animatikot készítsünk. Így 2017-ben megszületett egy húsz perc körüli animatik, ami a történet szempontjából csak az expozíciót fedte le, így egyértelművé vált, hogy ez a film nagyjátékfilmes hosszt kíván. 2018-ban jelentkeztünk a 4. Inkubátor programba, egy évre rá megkaptuk a támogatást, onnantól kezdve intenzíven ráfordultunk a gyártásra. Tovább a filmtett.ro cikkére >>>
Nagy Boglárka. Fotó: Végh László / Jelenkor Kiadó Az irodalomkritikusok és könyvkiadói szerkesztők számára alapított, első alkalommal átadott Reményi József Tamás-díjat Nagy Boglárkaszerkesztő, kritikus, a Jelenkor Kiadó vezetője vehette át a Nyitott Műhelyben április 10-én, a díj névadójának 75. születésnapján. A díj alapítói Németh Gábor és Darvasi Ferenc, akik a díjjal – Reményi József Tamás emlékének ápolása mellett – azokat szeretnék jutalmazni, akik munkájukban az ő szellemi-szakmai örökségét, igényességét, nyitottságát viszik tovább. Tovább a jelenkor.hu cikkére >>>
„Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2023”
Alternatív divathét, Arany János-feldolgozás, klasszikus mesehősök modern helyzetekben. A Gabo antológiasorozata idén is arra vállalkozik, hogy válogatásával bemutassa a hazai SF-közeg legjobban sikerült kisprózáit. A Gabo gondozásában, Jonathan Strahan antológiáinak mintájára, Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor szerkesztésében 2018 óta jelennek meg az év legjobban sikerült SF-novelláit (spekulatív fikciós elbeszéléseit) egybegyűjtő kötetek. A nyílt pályázatra bárki jelentkezhet, így akadnak a visszatérően beválogatott szerzők (Erdei Lilla, Füzesi Dóra, Gaura Ágnes, Kispál Márton, Komor Zoltán, László Zoltán, Nagy László Dávid, Palágyi R. László, Puska Veronika, Rusvai Mónika és Zdenyák József) mellett első alkalommal publikálók is (Borgula Anna, Marton Emma, Mráz Anna, Patonai Anikó Ágnes, Pető Zoltán, Pusztai Andrea és Susuk Melinda). A 2024-es Zsoldos Péter-díj novellashortlistjének felét a kötetben megjelent szövegek adják, egész pontosan László Zoltán, Rusvai Mónika és Gaura Ágnes novellái. A Gabo az utóbbi években láthatóan igyekszik még inkább felkarolni a hazai SF-közeget, 2021-ben jelent meg szintén Roboz szerkesztésében a Légszomj – Kortárs magyar horror- és weirdnovellák, Puska Veronika (Vétett út), Kleinheincz Csilla (Alvilági szövedékek) és Rusvai Mónika (Kígyók országa) pedig 2023-ban jelentkeztek új kötetekkel. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>> A Cairo Contemporaryban április 4-től a világhírú Lakin Ogunbanwo nigériai fotóművész állít ki. Exkluzív interjú. A 60-as és 70-es évek afrikai stúdiófotózásának lendületes kompozícióiból ihletet merítve Lakin Ogunbanwo képei a nigériai kultúra gazdagságáról is mesélnek, túllépve a homogenizált “Afrika-élményen” és a monolitikus megközelítéseken. A Cairo Contemporaryban kiállított három műve az are we good enough sorozat része, amelyeken az alkotó az etnikai identitás és a maszkulinitás kérdéseit járja körül. Vele beszélgettünk.
Tovább az artkartell.hu cikkére >>>
Polarizált a társadalomban élünk, ha valaki középen áll, azt mindkét oldalról tüzelik – mondja Szálinger Balázs költő, aki 2024. március 15-én Magyarország Babérkoszorúja díjban részesült. Az Indexnek adott nagyinterjújában elmondta, hogy akkor is elfogadta volna az állami elismerést, ha nem jár pénzzel, de beszélt az írókat érő megpróbáltatásokról is. Szálinger Balázs József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja díjjal kitüntetett költővel egyebek mellett arról beszélgettünk, miből él egy költő, politikai megalkuvás-e állami díjat elfogadni, mikor érezte magát egyedül az alvilágban, miért zavarja néha az ismertsége, és írna-e drámát Orbán Viktorról vagy Gyurcsány Ferencről. Tovább az index.hu cikkére >>>
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
