VideóA Hatvan Online (HO TV) csatorna videója Keresés a honlapon: |
Szemle
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
A Tér-Kép Galéria négy női művész szűrőjén keresztül igyekszik értelmezni az idő múlását: Czene Márta, Kmetyó Annamária, Nemes Anna és Verebics Ágnes reflektálnak alkotásaikkal a címben felvetett témára. A Krisztina körúton található, 2018 óta létező Tér-Kép Galériát érdemes figyelemmel kísérni, mivel friss, izgalmas kiállítási palettát tudhat maga mögött fennállásának rövid időszaka ellenére is. Fenntartója a Budavári Önkormányzat, tehát sem kereskedelmi feladatok, sem saját gyűjtemény gondozása nem köti a szakembereket, ami – a további körülmények szerencsés megléte esetén – nagyobb szabadságot tesz lehetővé számukra. Szerveznek egyéni és csoportos tárlatokat, a honlapjukon közzétett missziójuk szerint pedig szeretnének a kortárs művészek több generációjának teret adni. Most egy viszonylag szűkebb merítéssel, fiatal, 20-as, 30-as, 40-es női művészek felkérésével szerveztek csoportos kiállítást a fiatalság és az öregség témájára reflektálva. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>
A 2018-ban alapított Szövegtrafik az egri irodalmi élet izgalmas műhelye, ahol a slam poetry, a szépirodalom és az alternatív művészeti formák szabadon találkoznak. Minden érdeklődőt szeretettel várnak, aki szívesen csatlakozna hozzájuk, és a saját szövegét is megosztaná a műhelytalálkozókon. Galda Gábor Attilával, az egyik alapítóval beszélgettünk a közösség indulásáról, inspirációiról és az egri irodalmi élet pezsgéséről. KULTer.hu: 2018-ban alakult meg a Szövegtrafik. Mi inspirált titeket a létrehozására, és mi előzte ezt meg? 2017 decemberében, újdonsült egyetemistákként Simon Flóra, Koleszár Bence, Fekete Ottó, Mulyad Szilvi és én összeültünk az egri Békafüttyben, kifejezetten azért, hogy beszélgessünk és ötleteljünk az irodalom jelenlétéről Egerben. Mind hiányoltuk a városból az irodalom és a slam poetry aktív, hús-vér közegét, és szerettünk volna mi is részesei lenni egy ilyen közösségnek. Tovább a kulter.hu cikkére >>>
Kajla és túlmozgásos srác a malacok őre. Az állatait sehol sem találja. Az édesanyjától hallja csupán telefonon, hogy már a szomszéd kertjét dúlják a malacok. Izgalmas felfedezéseket rejtő leporelló a Fekete Anna tervezte játéktér a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban. A kiskondás című magyar népmese jelenetei egy-egy lapozással érnek fel a képeskönyvben. Az arany és a szürke árnyalatait variáló előadás egyetlen szereplője vándorútján a galambbal, a rókával és a hallal találkozik. Mindegyikőjükön megesik a szíve, holott maga is éhes. Nem sejti, hogy később segítségére lesznek az állatok. Nagyszerű, amint fokozatosan mutatják meg igazi arcukat a bábok a színész kezében. A galamb eleinte nem madárnak tűnik. A róka sunyi simlisségének, a hal hatalmasra tátott szájának esetleges veszélye lassanként tudatosul bennünk.
Hierophánia a világi dolog szentté válása – valami hasonló megy végbe Incze Mózes művészetében is. Ha az ember életében először látja műveit, a következő találkozáskor már biztosan tudni fogja, hogy kinek a festménye előtt áll. Lehetséges mindez azért, mert Incze művészete continuum visuale. Continuum, úgymint egy sor hasonló elem, amelyek mindegyike majdnem ugyanolyan, mint a mellette lévő, de az utolsó nagyban eltér az elsőtől. Művészete megérett – saját mitológiai kánonjában a ma társadalmának megkerülhetetlen kérdései ötvöződnek az európai művészettörténeti hagyomány továbbra is körülöttünk lebegő szakralitásával. Tovább az orszagut.com cikkére >>>
Elhangzott József Attila szülőházában, a József Attila Társaság koszorúzásán, 2025. április 11-én. József Attila születésének 120. évfordulója alkalmával nem kell már a költő nagyságáról beszélünk, hisz az bizonyított, helyt áll magáért, megingathatatlan és él. Ezért hadd beszéljek arról a megindultságról, ami itt most bennem van, mert – ezt be kell vallanom, szégyellem is – először járok itt a Gát utcában. Itt, azon a helyen, ahová a szél 1905. április 11-én este az újszülöttet letette, ahogy Április 11. című versében mondja. „Vitt falvan, földeken keresztül, / meghempergetett jó sárosra, / cibálva és kacagva vitt egy / pesti, csatakos külvárosba. […] Reménységnek és tulipánnak / kicsikis deszka-alkotmányba / 1905-ben ígyen / iktattak be az alkotmányba. // A kártyás munkásnak fiúként, / s a szép ifjú mosóasszonynak / ligetnek, sárnak, vágynak, célnak, / fejkendőbe kötözött gondnak.”
Közgazdásznak tanult, a filmezés szakmai fogásait autodidakta módon sajátította el, és már harmadik független produkcióban készült nagyjátékfilmjét küldi a mozikba. Két vígjátékot (Mentés másképp, Legénybúcsú extra) követően József Attila és a költő pszichoanalitikusa, Gyömrői Edit történetével szeretné megmutatni, hogy a könnyed szórakoztatásnál komolyabb mondanivalója is akad. A Reménytelenül korabeli dokumentumokon és naplófeljegyzéseken keresztül nyújt betekintést főszereplőinek komplex viszonyába. Rózsa Gábor rendezővel a József Attila-film készítéséről, a függetlenségről, két korábbi munkájának fogadtatásáról és a már leforgatott, szintén idén érkező negyedikről is beszélgettünk. Úgy tudom, már gyerekként producer szerettél volna lenni, de nem filmes területen tanultál tovább. Alsós koromban azt vettem észre, hogy szeretek vezető szerepben lenni. Amikor az iskolában megkérdezték, mi szeretnék majd lenni, azt mondtam, rendező, mert ő irányítja a stábot egy forgatáson. Később rájöttem, hogy a rendező inkább művész, én pedig nem éreztem magam annak, ezért inkább a produceri pálya kezdett el érdekelni. Gimnazistaként sok magyar filmet megnéztem, de nem feleltek meg az ízlésemnek. Tovább a filmtett.ro cikkére >>>
Lobot Balázs munkásságát az észlelés, a megfigyelés és a vizuális egyszerűsítés jellemzi. Képeiben a különféle élmények és meghatározó vizuális benyomások—mint a paraszti tárgykultúra, törzsi művészetek, experimentális tipográfia vagy a graffiti nyers gesztusai—összeolvadnak a korai számítógépes grafikák minimalista esztétikájával. Művei nem tolakodnak, hanem szabad asszociációkra hívnak: a megjelenő formák rétegződnek, torlódnak, akárcsak a valóságban érzékelt ingerek és információk. A Printa edition Trafik című kiállítása a művész legújabb munkáiból válogat. Szó. Szavak. „A nyelvnek és a beszédnek az a legkisebb egysége, amelynek hangalakja, nyelvtani formája és meghatározott jelentése van.” A magyar értelmező kéziszótár meghatározása szerint ezt jelenti a szó. A definíció szárazsága, funkcionalitása elveszi a szavak lelkét. A szavaink – mindannyiunk közös szavai – feleselnek egymással, párbeszédet folytatnak. Beszélgetnek, elmondanak. Teremtenek és formát adnak a bennünk és körülöttünk létező valóságnak. Útjelzők. Hogy mihez kezdünk velük, az már nem az ő dolguk. Nekik nincs dolguk – nekünk van dolgunk velük. És rendre elveszünk bennük, általuk. Mert sokszor a szavak sem tudnak rendet tenni a káoszban. A minket elárasztó élmények és ingerek zsúfoltságában. Tovább az ujmujveszet.hu cikkére >>>
89 éves korában meghalt Mario Vargas Llosa perui Nobel-díjas író, akinek művei a totalitarizmus gonoszságairól szóltak, és aki 1990-ben jelöltként is indult a perui elnökválasztáson. „Mély fájdalommal jelentjük be, hogy édesapánk, Mario Vargas Llosa ma békésen elhunyt Limában, családja körében” – áll a család közleményében, amelyet az író fia, Álvaro Vargas Llosa osztott meg vasárnap az X-en. Vargas Llosa leghíresebb művei A város és a kutyák, a Négy óra a Catedralban és A Kecske ünnepe, de népszerű a Júlia néni és a tollnok is, ebből készült 1990-ben Barbara Hershey és Keanu Reeves főszereplésével a Júlia néni és a tollnok – avagy mindennap új folytatás! című film.
Az Esterházy Irodalmi Díjat a magyar nyelven kiemelkedő értéket alkotó kortárs irodalmárok között osztják ki. A bejelentés április 14-én, Esterházy Péter születésnapján történt az Örkény Színházban. Az elismerést első alkalommal idén szeptemberben adják át a shortlistre felkerült szerzők valamelyikének. Az Esterházy Magyarország Alapítvány célja egy olyan magas presztízsű irodalmi elismerés létrehozása, amely független, politikamentes, értékelvű, a minőségi magyar irodalmat díjazza, és a maga kategóriájában a legrangosabbnak számít Magyarországon. Céljuk egy olyan kulturális közeg és platform megteremtése, amely társadalmi párbeszédet folytat az irodalomról és annak szerepéről, értő olvasókat nevel, és megadja a megfelelő társadalmi elismerést azoknak, akik irodalmi értéket teremtenek. Tovább a fidelio.hu cikkére >>>
Bevezetőnek három mondatot idézek, melyeknek erős közük van Uzsák Sándor kiállításához: Pablo Picasso: „Minden gyermek művész. A kérdés csak annyi, hogy hogyan maradhatunk művészek felnőtt korunkban.” Jackson Pollock: „A művészet az önkifejezés minden lehetséges formáját jelenti. Nem számít, hogy mit csinálsz, az számít, hogy kifejezed magad.” Harari: „A szabadság nem csupán a kötelezettségek eltörlését jelenti; a szabadság azzal is jár, hogy tudjuk, mit akarunk kezdeni az életünkkel.” Uzsák Sándor kiállításán lenyűgöző dobozait tekinthetjük meg, kiegészítve néhány festményével. A bécsi Secession művészeti egyesület jelszava, miszerint „A kornak a maga művészetét, a művészetnek a maga szabadságát”, újra és újra érvényesül, és e tárlaton különösen fontos, hogy Uzsák alkotásain keresztül ismerkedhetünk meg e gondolat mélységeivel. Tovább a kepiras.com cikkére >>>
A Rémségek kicsiny boltjának főszereplője egy kaktuszféle ragadozó növény, ami embervérrel, sőt emberhússal táplálkozik, és étvágyának növekedésével egyenes arányban terebélyesedik. Kitenyésztője Seymour, egy New York-i eldugott virágüzlet kétbalkezes segédje, aki a húsevő virágot szerelméről, az eladó kisasszony Audrey-ról nevezi el. A szenzációszámba menő Audrey II. fellendíti a bolt forgalmát, ám ennek ára van: etetni kell a beszélő és egyre követelőzőbb lényt. A történet alapja John Collier 1932-ben megjelent Zöld gondolatok című műve, amelyből 1960-ban Roger Corman forgatott sikeres amerikai filmet. A siker további sikert szült: 1982-ben mutatták be az off-Broadway-n a Rémségek kicsiny boltja musicalváltozatát, amit a világ számos országában szintén színpadra állítottak. A musical megfilmesítése sem sokat váratott magára: négy évvel később Frank Oz rendezte a remake-et. Tovább a szinhaz.net cikkére >>>
Csordás Kata első verseskötete telis-tele van grandiózus tájakkal, Balatonnal, növényekkel és állatokkal, nem szűnő, észrevétlen morajlással és emlékeket idéző szagokkal. A versek beszélői próbálják kialakítani viszonyukat az épített környezettel, gyermekeikkel, gyermeki és anyai önmagukkal és a társadalommal. Néha zavaros a helyzet, de abban biztosak lehetünk, hogy az aprólékos szemlélődés állandó, változzon, szülessen vagy tűnjön el bármi. Volt egy olyan érzésem olvasás előtt, hogy a kötetcím és a borító, amelyet Szabó Imola Julianna készített Clara Peeters Csendélet gyümölccsel, madártetemekkel és egy majommal (1615-20 körül) című, első ránézésre kedves, másodjára inkább bizarr festményének felhasználásával, bár együtt jól működnek, a versekhez kevéssé kapcsolódnak – legalábbis nehezen tudtam elképzelni, hogyan. Hamar kiderült, hogy a parányi részletekre is figyelő megalkotottság közös tulajdonsága szövegnek és képnek, a vanitas szimbólumok pedig a mulandóságra, a szépség mögött rejlő romlottságra irányítják a figyelmet. Volt valami nyugtalanító a madarakban, ami csak idővel szúrt szemet. Tovább a kulter.hu cikkére >>>
Sokszínű, ingyenes programsorozattal készül a magyar költészet napjára a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) és az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár (OSZK). A jeles nap alkalmából többek között versmegzenésítő workshop, zenés olvasósarok, rendhagyó irodalomóra, könyvtári épületséta, valamint könyv- és periodikabemutató várja az érdeklődőket április 11-én az OSZK-ban. Épületséta, periodikabemutató, tárlatvezetés A PKÜ és az OSZK közös programsorozatán április 11-én délelőtt 9 és 13 óra között könyvtári épületséták várják az érdeklődőket. A minden egész órakor kezdődő séták résztvevői a Budavári Palota F épületének ötödik emeletén, a főlépcsőtől indulva ismerkedhetnek meg a palota és a könyvtár történetével, működésével, tájékoztatást kaphatnak a könyvtár gyűjteményeiről, feladatairól, illetve megtekinthetik az egyes épületszinteket és az olvasói tereket. Tovább a kultura.hu cikkére >>>
Lobot Balázs munkásságát az észlelés, a megfigyelés és a vizuális egyszerűsítés jellemzi. Képeiben a különféle élmények és meghatározó vizuális benyomások – mint a paraszti tárgykultúra, törzsi művészetek, experimentális tipográfia vagy a graffiti nyers gesztusai – összeolvadnak a korai számítógépes grafikák minimalista esztétikájával. Művei nem tolakodnak, hanem szabad asszociációkra hívnak: a megjelenő formák rétegződnek, torlódnak, akárcsak a valóságban érzékelt ingerek és információk. A Printa edition "Trafik" című kiállítása a művész legújabb munkáiból válogat. – Kocsis Fruzsina, magyar nyelv és irodalom szakos tanár, irodalomterapeuta megnyitóbeszéde. Szó. Szavak. „A nyelvnek és a beszédnek az a legkisebb egysége, amelynek hangalakja, nyelvtani formája és meghatározott jelentése van.” A magyar értelmező kéziszótár meghatározása szerint ezt jelenti a szó. A definíció szárazsága, funkcionalitása elveszi a szavak lelkét. A szavaink – mindannyiunk közös szavai – feleselnek egymással, párbeszédet folytatnak. Beszélgetnek, elmondanak. Teremtenek és formát adnak a bennünk és körülöttünk létező valóságnak. Útjelzők. Hogy mihez kezdünk velük, az már nem az ő dolguk. Nekik nincs dolguk – nekünk van dolgunk velük. És rendre elveszünk bennük, általuk. Mert sokszor a szavak sem tudnak rendet tenni a káoszban. A minket elárasztó élmények és ingerek zsúfoltságában.
Angyalok, a földbe zuhannak. Turisták, posztolnák a nyomaikat a Facebookra. Apokalipszis, ami talán egyszer eljön. Várakozás a megváltásra, de mi lenne, ha Isten helyett Sátán. „Felszámolás alatt álló” versek (alcím), de mikor. 33 vers, de Jézus keresztre feszítése (vagy Jézus) sehol. Sopotnik Zoltán újabb saját mítoszvilágot teremt egy mennyei horrorvízióval, amely korszerűen reflektál a jelenkori világpolitikai zűrzavarra, illetve lételméleti síkon a bűnbeesésre, az emberi romlottságra és a mai ember természetét is sokszor domináló önzésre, becsvágyra, mohóságra és magányra az elgépiesedett modern világban. Az in medias res kezdésben a telepre egy nap betör a másvilági: angyalok kezdenek hullani az égből, majd felkelnek és elkezdenek sétálni, mintha emberek volnának. A kötetet végigkísér(t)i a szüntelen hullás, és egy végleges, visszafordíthatatlan állapotra való várakozást idéz elő, amelyet Sopotnik a mai politikai légkört megidézve háborúként, de a Biblia sajátos kifejezéseit olykor szó szerint átvéve, Apokalipszisként is megnevez. A Cigányvég hangulati magjaként működő véget nem érő, sorsszerű várakozásban az eleve elrendeltetés kőbe vési a sorsokat, és „[n]incsen menekvés az ember / és a mennyek drámája elől” (János nyelve). Tovább az ujforras.hu cikkére >>>
Az utóbbi évek legsikeresebb brazil filmje nemrég megkapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscart, de jelölték a legjobb film és a legjobb női főszereplő kategóriában is, és minden idők egyik legnagyobb brazil rendezője rendezte. Az Én még itt vagyok! emellett valós történetet mutat be: a brazil katonai diktatúra egyik leghírhedtebb bűntettét, Rubens Paiva meggyilkolását. Miért kell ezt a filmet minél több embernek látnia a világ másik végén is? Kritika. Nehéz eldönteni, melyik a legtalálóbb vagy legemlékezetesebb jelenet Walter Salles Én még itt vagyok! című filmjéből, hiszen van ilyenből jó pár. Egész biztosan versenyben van a címért az a pillanat, amikor a Paiva család maradéka (Eunice és a gyerekei) összeáll egy fényképre a róluk szóló újságcikk kedvéért, és az újságíró szerint túl vidámak, miközben a cikkhez jobban passzolna egy búslakodós kép. A gyerekek ezt hallva önkéntelenül is nevetgélni kezdenek, és erőszakkal sem sikerül elszomorítani őket.
Szirtes János életműve egy par excellence a ’70-es évek végén, ’80-as évek elején induló kulturális újhullám jellegzetes jelensége. Olyan nagy események kísérték ezt a változást, mint az 1979-es stuttgarti Europa 79 kiállítás, ahol először szerepelt egy nagy, új művészgeneráció, híres német, francia, olasz és spanyol művészekkel elsősorban. 1980-ban a velencei Aperto kiállítás, ahol viszont már együtt szerepeltek az amerikai és európai művészek: Julian Schnabel, David Salle, Sandro Chia, Mimmo Paladino, Georg Baselitz, Markus Lüpertz, stb. 1981-ben a Zeitgeist kiállítás, illetve a New Spirit in Painting Londonban, a Royal Academy-n, ahol valóban egy új, szellemi impulzus nemcsak a festészetben, hanem általában a kulturális köztudatban, a kulturális tudatban végbement nagy változásnak a jelensége érzékelhetővé vált. Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>
A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér az idei évben is zenés irodalmi esttel ünnepli a magyar költészet napját. 2025. április 8-án, a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében Rónai Balázs Zoltán költő, író, szerkesztő érkezik, hogy ízelítőt adjon hamarosan megjelenő Egy középkori polgár című kötetéből. Erről, korábbi művekről, közérzetről és a megtartó szóról beszélgettünk vele. Jelenleg Budapesten él családjával, az Országút művészeti és közéleti hetilap szépirodalmi szerkesztője. Több interjúban szóba kerül indulása az irodalmi életben, hogy nehezen találta meg a helyét az „elhúzódó orosházi kallódás” miatt. Hogy érzi most, megtalálta a helyét? Milyen a közérzete alkotóként? Igen, elég sokáig tartott, mire megállapodtam. Bár a kallódásként aposztrofált évek sem voltak haszontalanok: rengeteg élménnyel, tapasztalattal szolgáltak, amiket életem végéig „használhatok” mint alkotó. Legjobb példa erre A Vascsöves Atya legendáriuma című novelláskötetem, amely kimondottan ezekből építkezik, az akkor élt világot énekli meg, különös, folytonos mélyrepülésben hőbörgő, már-már groteszk figuráival. Tovább a gyoriszalon.hu cikkére >>>
Magas intelligencia, alacsony empátia, egy túlféltő szülő által fújt buborék, amiben mindent szabad – ennyi kell csupán a káoszhoz. Körmünkre ég a világ. Az elmúlt szűk pár évtized rohamos fejlődése számtalan alapvető változást – és azzal járó döntést – követelt tőlünk. Amikor láttuk, hogy felfeslik az ózonréteg, úgy döntöttünk, hogy sosem látott fordulatszámra kapcsoljuk a mérges gázokat kiokádó személy- és áruszállítást. Amikor úgy ítéltük, hogy alacsony a születésszám, túlzó és egyértelműen fenntarthatatlan családpolitikába kezdtünk, így mára az aktív dolgozók alig tudják eltartani a több millió nyugdíjast. Most pedig a gyökeresen megváltozott gyermeknevelési taktikáink böjtje jött el. A gyerekek a modern technológia által beteges tempóban szívják magukba az információt egy olyan világról, amivel a valóságban tulajdonképpen sosem találkoznak, akaratlanul is ijesztően intelligens, ám annál érzéketlenebb szörnyetegekké válva. Tovább a filmtett.ro cikkére >>>
A fotóművészet iránt rajongók számára itt az év egyik legizgalmasabb időszaka: hat héten át, ötven kiállításmegnyitóval több tucat galériában, múzeumban, közösségi térben indul a 9. Budapest Fotófesztivál. A 2025. március 28. és május 11. között zajló rendezvénysorozaton lesz nemzetközi sztárkiállítás, kortárs és klasszikus válogatások, valamint szakmai és közönségprogramok is. „Először a kép, aztán a szó.”– ismerjük Nádas Péter író hitvallását, aki fotográfus is, vagyis ahogyan ő mondja, a fény semleges megfigyelője. A fotó emlékezet, a fény és árnyék a papíron. A mesterséges intelligenciával azonban új dimenzió nyílt a vizuális művészetek területén is, olyan emlékeket idéz az AI, melyek sosem történtek meg. Miközben a fotográfia határai még élesebbé válnak, a valóság, a mesterséges identitások és a fikció összefonódik – és épp ez teszi a Budapest Fotófesztivál idei programját különösen izgalmassá: modern, klasszikus, dokumentarista, streetphoto, divatfotó, portréfotó, installáció, kísérletező vizuális művészet, nemzetközi és magyar fotográfusok vizuális lenyomatai reflektálnak világunkra.
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
Forrás: magyarhangya / 24.hu
