VideóA Partizán videója Keresés a honlapon: |
Szemle
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
Kínai hétköznapok, a sci-fi és fantasy határainak elmosódása, és a magyar könyvpiac kőkemény valósága. Szélesi Sándor Európa- és ötszörös Zsoldos Péter-díjas íróval beszélgettem a zsánerirodalom evolúciójáról, a forgatókönyvírásról és arról, miért halunk bele, ha nem írhatunk. Vajon hogyan fest a hazai science fiction és fantasy irodalom helyzete egy távoli, kínai íróasztal mögül nézve? Szélesi Sándor, a magyar zsánerirodalom egyik meghatározó alakja jelenleg Ázsiából figyeli a világ – és a könyvpiac – rezdüléseit. Saját bevallása szerint csak „focista feleségként” kísérte el a feleségét a kiküldetésre, ám az alkotással egy percig sem állt meg. Az Országút podcastjának legújabb adásában egy közel harmincéves, fordulatos írói pálya kulisszái mögé nézünk be. Tovább az orszagut.com cikkére >>>
A látás elvesztése kapcsán Mayer Bernadette önéletrajzi ihletésű filmben mesél a kiszolgáltatottság magányos állapotáról, a határhelyzetben megmutatkozó emberi kapcsolódás lehetőségeiről és a trauma okozta törés hol humoros, hol drámai vonatkozásairól. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. A fejlődéslélektan egyik meghatározó állomása az, amikor egy csecsemő képes megtanulni, hogy egy-egy tárgy vagy személy akkor is létezik, ha éppen nem látja azt. Ehhez kapcsolódó klasszikus játék a kukucs, mely során a felnőtt szemét eltakarja, ezáltal a gyerek számára eltűnik a vizuális inger, majd amikor a szülő újra felfedi kilétét, a baba örül, hiszen viszontlátja eltűntnek hitt barátját. Ugyanez később fordítva is érvényes lesz: a csecsemő később maga is „elbújik”, majd hirtelen, a meglepetés erejével előkerül. Ebben a kritikus életszakaszban az egyén azt gondolja, hogy amit nem lát, az nincs ott, és ezzel párhuzamosan ha ő semmit sem lát, akkor őt sem látják. Tovább a revizoronline.com cikkére >>>
Minden véget ér egyszer, így a 2023-ban indult Vajda Lajos-kiállítás-sorozat is. Utolsó felvonását még január 3-ig láthatjuk a 20. századi modern magyar művészet meghatározó egyéniségéről elnevezett múzeumban. A Vajda és a posztmodern a művész főbb korszakainak bemutatása mellett négy kortárs alkotóval von párhuzamot. Vajda Lajos munkásságára múlt századunk hazai képzőművészetének egyik legösszetettebb és legmagasabb színvonalú teljesítményeként hivatkozhatunk. Egyedi, tiszta stílusa, korszakalkotó látásmódja, szentendrei programja no és technikai virtuozítása a magyar avantgárd egyik kulcsfigurájává avatta. Kortársai, a későbbi nemzedékek, de még napjaink képzőművészei számára is példakép. „Művészetén átizzanak korának sorsdöntő kérdései. Piktúrájának fő sajátossága, hogy a történelem finom rezgéseit és katasztrofális földrengéseit egyaránt szeizmográfszerű érzékenységgel jelzi” – írja róla a költőként, műfordítóként, művészettörténészként dolgozott Mándy Stefánia Vajda Lajos című kismonográfiájában. Mándy szerint 1934 és 1940 között keletkezett alkotásaival „bekapcsolódott a művészetek megújítóinak abba a sokszólamú koncertjébe, amely a század első tizede óa rezegteti Európa levegőjét – s erről ma már mindinkább tudomást szerez a világ.” Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>
Miért érdemelte meg az irodalmi Nobel-díjat Anne Carson minden vitán felül – és hogyhogy mi mégsem ismerjük őt (eléggé)? A múlt csütörtöki bejelentés óta korántsem csupán itthon merült fel sokakban ez a kettős kérdés. László Ferenc hírszemléje. Az irodalmi Nobel-díjas személyére vonatkozó ünnepélyes stockholmi bejelentést idén is a szokott felhajtás előzte meg és kísérte a világsajtóban és az interneten. Vagyis ezúttal is menetrend szerint komolyan tárgyaltattak a fogadóirodák oddsai (melyek az utolsó egy-két nap során határozottan egyre növekvő esélyt adtak a majdani nyertesnek), és a hagyományoknak megfelelően ebben az évben is végignézhettük, amint Murakami Haruki japán rajongói szomorúan, sőt sírva fogadják a hírt, miszerint kedvencük már megint nem kapta meg a Nobelt. Ahogyan voltaképp az sem számít példátlan újdonságnak, hogy a díjazott személyének szentelt gyors reagálású sajtóanyagok, elemzések, portrék és pályaképek egyik meghatározó témája világszerte a közismertség szerény foka vagy egyenesen a relatív ismeretlenség állapota.
…a Home Base csak az ötletek szintjéig mutatja meg a nagy kalandlehetőséget, megcsiklandozza az ínyemet ugyan néhány finomsággal, de csak színleli, hogy belevisz a nagy kalandba, igazából elegánsan távol tart magától. A Home Base műfaját nem szabad komolyan venni. A Home Base egy balett-happening, amit én kifejezetten szeretek, de ha komolyan veszem, képes vagyok komoly (és felesleges) kérdéseket feltenni önmagamnak arról, hogy mi miről szól az előadásban, miért van úgy, ahogy van, vagy éppen: a Giselle-beli Bathilde-nak miért fiú az elképzelt barátnője? És a jó isten mentse meg a nézőt, az olvasót és nem kevéssé mentsen meg engem attól, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjak (vagy még inkább: adjak). Egyedül az érdekes, hogy a happeningen hogy érzem magamat. Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>
A következő napokban ismét megnyílnak a pécsi kreatív műhelyek ajtajai az érdeklődők számára. A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara (PBKIK) koordinálásában megvalósuló programsorozat 30 helyszínen, 49 eseménnyel, 25 együttműködő partnerrel zajlik október 18-ig. A 2026-os DesignPécs hivatalos nyitórendezvényét október 8-án tartották a Nádor Galériában, ahol a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara rendezett be egy kiállítást. A kerámia-, üveg-, fémműves (ötvös), valamint divat- és textiltervező hallgatók bemutatott alkotásai a geometrikus rend és a vizuális káosz kapcsolatát vizsgálják egy ma is érvényes, Vasarely szemléletéhez kapcsolódó nézőpontból. Az eseményen Dr. Helyes Zsuzsanna, a PTE rektorhelyettese és Rabb Szabolcs, a PBKIK főtitkára is köszöntette részvevőket. A tárlat október 22-ig ingyenesen megtekinthető, hétfőtől péntekig 14-től 18 óráig. Tovább a pecsma.hu cikkére >>>
Turczi István legutóbbi verseskötete nem sok izgalmat tartogat a befogadó számára. A cím és a borító félrevezető lehet ebből a szempontból: ha rápillantunk a könyvre, a Korpusz és a vélhetően egy test valamely részét ábrázoló kép együttese azt a benyomást keltheti, mintha egy erotikus szövegeket tartalmazó kötethez tartoznának, ami nem is lenne idegen a Turczi-életműtől (lásd például a szerző A nők és a költészet vagy az Erotikon című, aktfotókkal kísért versgyűjteményeit). A Korpusznak persze nem is kellene feltétlenül a szexualitás témája köré szerveződnie ahhoz, hogy a cím ígéretével összhangban tudjon valami izgalmasat mutatni a testtel, a korpusszal kapcsolatban. Lehetne szó akár a szövegtestről, akár Krisztus felfeszített testéről (a fülszövegben Nádasdy Ádám is kijelöli ezeket a lehetséges irányokat), azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy Turczinak ezt a feladatot most nem sikerült megoldania. A ciklusokra bontást ebben a formában nem érzem működőképesnek, zavaró a kontraszt a kifejezetten koherens első ciklus és a többi, egymáshoz lazábban kapcsolódó verseket tartalmazó ciklus között. Az ötödiken belül helyet kapó A távol vándora: Kínai mesterek könyvei közt: Szecsuán, 2023 októbere címet viselő szövegcsoport pedig nyugodtan képezhetett volna önálló egységet is, mivel nem kapcsolódik szervesen az ötödik ciklus többi részéhez. Tovább a kulter.hu cikkére >>>
Jim Jarmusch legújabb filmje, a Father Mother Sister Brother kellemesen ellazulós csemege. Nem véletlen, hogy ez az alkotás nyerte a tavalyi Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Arany Oroszlán-díját. Igaz, azt is el tudom képzelni, hogy nem ez az alkotás lesz az, ami rányitja a Jarmusch-szüzek szemét a rendezői életműre. Mint ahogy azt is, hogy a Jarmusch-fanok sem feltétlenül érzik úgy, hogy most került fel a korona a forgatókönyvíró-rendező-színész életművére. Való igaz, könnyen hatalmába kerítheti a nosztalgia az embert, amikor látja az ismerős paneleket. De ez igazából összeér a film miliőjével, mely egyszerre lebegteti az elmúlás gondolatát és a korosodással szembehelyezkedő virgoncság érzeményét. Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére>>>
Négy év kihagyás után, 2027-ben ismét a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezik meg a World Press Photo kiállítást. A nemzetközi sajtófotó-tárlat 2023-ban politikai botrányt kavart, amely L. Simon László főigazgató menesztéséhez vezetett. A következő évben már egyetlen állami múzeum sem vállalta a befogadását, így a kiállítás a főváros segítségével a Biodómba költözött. Visszatér korábbi helyszínére, a Magyar Nemzeti Múzeum József nádor termeibe a World Press Photo kiállítás – jelentette be Révész Tamás, a tárlat magyarországi szervezője és Zsigmond Gábor, a múzeum főigazgatója. A 2027-es kiállítás egyúttal a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának 225. évfordulójához kapcsolódik. Az idei World Press Photo november 8-ig még a fővárosi állatkert Biodómjában látható.
Úgy általában véve úgy vagyok vele, hogy a szövegek a semmiben lebegnek. Nem baj, ha semmit nem tudunk a szerzőjükről, sőt annak életeseményei csak elterelik a figyelmet a próza minőségéről, aminek önmagában kell hatnia. Az író innen nézve csak irodalomtörténeti adalék a műhöz, ha pedig ennek tetejében még hajlamos butaságokat is nyilatkozni, akkor kifejezetten zavaró körülmény. Csak hát az van, hogy az író mégiscsak ugyanannak a világnak a része, amiben mi is élünk, ezért óhatatlanul előfordulhat, hogy megtudunk róla valamit. Ezzel bizony együtt kell élni. Érdekes lenne tudni, hogy hatna a Bori notesz, ha nem tudnánk Radnóti utolsó hónapjairól – de hát tudunk. (Aki nem tud, annak meg nem spoilerezem el.) És ez a tudás bizony beleépül az olvasási élménybe, nagyjából lehántolhatatlanul. Jó esetben valami bizsergető többletjelentéssel tölti meg, de rossz esetben totálisan félreviszi az olvasatokat.
A tavalyi év egyik legfelkapottabb magyar lemezén Bongor saját alkoholizmusának és traumáinak történetét megrázó erejű alkotássá formálta. Az Extázis most különleges filmes adaptációban teljesedik ki, melyben a dalok dramaturgiai ívét dokumentumfilmes és fikciós betétek egészítik ki, még intimebb közelségbe hozva egy olyan ember küzdelmét, amelyben jó eséllyel mindannyian ráismerünk saját életünk egy-egy fejezetére. Berta Csongor ígéretes színészi karriert hagyott maga mögött, hogy a Vajdaságból Magyarországra költözve egyre inkább a rapzenében teljesedjen ki. Bongor néven 2017 óta ad ki dalokat, két lemeze is megjelent, amik elsősorban az underground hip-hop közegben váltak népszerűvé. A harmadik album, a tavaly kiadott Extázis kirobbanó sikere nyomán aztán egyik pillanatról a másikra széles körben ismert előadóvá vált, aki nemrég már a Budapest Parkot is simán megtöltötte. Miközben a legtöbb zenész általában a könnyedebb témák és popposabb hangzás elérésével igyekszik egyre nagyobb közönséget megszólítani, addig Bongor lemeze pont az ellenkező okok miatt égett bele azonnal a köztudatba. Tovább a magyar.film.hu cikkére >>>
Művészettörténészek kezdeményezésére, a Bohus–Lugossy Alapítvány támogatásával társadalmi összefogás indult, hogy Lugossy Mária Forradalom Lángja című emlékműve visszakerüljön eredeti helyére, a Parlament elé – adta hírül az Alapítvány. Az 1956-os forradalom 40. évfordulóján, Göncz Árpád kezdeményezésére és közadakozásból felállított alkotást 2013-ban bontották el a Kossuth térről, majd 2016-ban a budai Nagy Imre téren állították fel újra. A kezdeményezők azt szeretnék, hogy a forradalom 70. évfordulójához kapcsolódva döntés szülessen a mű visszahelyezéséről, és 2027. október 23-án ismét a Kossuth téren lobogjon a Forradalom Lángja.
A mindössze 23 éves Nelio Biedermann Lázár című családregénye pillanatok alatt nemzetközi bestseller lett és – ahogy a Könyves Magazin videójából kiderül – az Ünnepi Könyvhét egyik slágere volt. A siker a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon is folytatódott, amelyen maga a szerző is részt vett. A Gyárfás Dorka által vezetett beszélgetésen többek között úgy fogalmazott: sajnálja, hogy nem beszéli a magyar nyelvet. Sokan Thomas Mannhoz hasonlítják a magyar származású svájci írót, akinek több generáción átívelő családregényét dunántúli arisztokrata felmenői ihlették. A regény 200 ezer példányban kelt el a megjelenést követő négy hónapban, 26 országban adták el a fordítási jogokat és a kötet filmkészítési jogai is elkeltek. Nem mellesleg olyan híres szerzők ajánlják a kötetet, mint Patti Smith és Daniel Kehlmann. Tovább a konyvesmagazin.hu cikkére >>>
Fehér Balázs Benő rendezésében készül a Pesti Színház legújabb bemutatója. Arthur Miller saját fiatalkori tapasztalatai alapján írta a Két hétfő emléke történetét, amelyben a hétköznapok eseménytelenségét és kilátástalanságát átszínezi a humor és az emberszeretet. A premiert október 10-én tartják, a főbb szerepekben Rudolf Péter, Kern András, Nyomárkay Zsigmond és Wunderlich József lép színpadra. Mielőtt Arthur Miller egyetemre ment, egy autóalkatrész-raktárban dolgozott, hogy pénzt gyűjtsön a tanulmányaira. Az ott töltött idő, az egymás mellé sodródott munkások alakjai és történetei évekkel később a Két hétfő emléke alapjává váltak. Az 1955-ben bemutatott darab különösen közel állt Millerhez. Úgy fogalmazott, egyetlen művét sem írta nagyobb szeretettel. Ez az együttérzés határozza meg a szereplők ábrázolását is: Miller nem kívülről szemléli őket, hanem humorral és empátiával mutatja meg álmaikat, gyengeségeiket és azt a világot, amelyből csak keveseknek adatik meg a kitörés. Tovább a fidelio.hu cikkére >>> Lenyomatok – Kovácsné Doroghy Dóra konceptuális portrésorozata a láthatatlan nyomokról (photonet.hu)
Kovácsné Doroghy Dóra első önálló fotókiállítása tizenkét képen keresztül vizsgálja az identitáskeresés, az elveszettség, a belső küzdelmek és az átalakulás kérdéseit. A Lenyomatok című konceptuális portrésorozat 2026. október 12-én nyílik meg Kiskunfélegyházán. Egy portrésorozat a láthatatlan nyomokról A portréfotográfia hagyományosan az ember külső megjelenésének, személyiségének vagy egy adott élethelyzetének képi rögzítésére épül. A konceptuális portréfotózás ennél tágabb lehetőséget kínál: a fotográfus nem feltétlenül magát a személyt vagy a pillanatot akarja dokumentálni, hanem egy gondolatot, érzést vagy elvont fogalmat is képpé alakíthat. Kovácsné Doroghy Dóra Lenyomatok című sorozata ezt a megközelítést választja. Tovább a photonet.hu cikkére >>>
A Debrecen irodalmi és kulturális életéhez szorosan kapcsolódó Térey Könyvünnep 2026-ban hetedik alkalommal kínálta az érdeklődő irodalomszeretők számára több helyszínen megvalósuló programjait. Szeptember 14-18. között a szervezők kiemelt célja ismét a debreceni irodalmi hagyományok megismertetése, megszólaltatása volt. Ennek keretében ünnepi alkalmaknak, megemlékezéseknek és neves kortárs alkotók munkásságát középpontba állító kerekasztal-beszélgetéseknek lehettünk részesei. Szeptember 15-én, kedd délután az idén nyolcvan éves Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténész köszöntésére került sor a Méliusz Juhász Péter Könyvtár előadótermében. A Debrecenhez kötődő kritikus, szerkesztő Kérdez az idő című kötetére való rájátszásként az ünnepi esemény a Felel az idő nevet kapta. Tovább a kulter.hu cikkére >>>
Személyes történet, közös tragédia, ismerős érzések Mayer Bernadette első nagyjátékfilmje, a Mommy Blue, bár egy személyes történetből született, egy pillanatig sem érződik úgy, mintha a rendező traumái feldolgozására vagy lelki terheinek enyhítésére használta volna azt, egyfajta önterápiaként. Talán éppen emiatt válik igazán közelivé: a vakság tulajdonképpen csak a történet konkrét kiindulópontja, hiszen a mögötte meghúzódó érzések sokkal általánosabbak. A félelem, a kiszolgáltatottság, a szeretet, a tehetetlenség és az egymásért vállalt felelősség mind olyan érzések, amelyeket mindenki ismer. A Mommy Blue így nem pusztán arról szól, hogyan küzdhet meg valaki a látása elvesztésével, sokkal inkább az emberi kapcsolatok fontosságát helyezi középpontba, mindeközben azt a kérdést is felveti, hogy hol húzódik a határ a szeretetből vállalt gondoskodás és az önfeláldozás között. Egyedül maradni a sötétségben Krisztina (Für Anikó) látása cukorbetegsége miatt fokozatosan romlik, majd végleg elveszíti azt. Az új helyzetben egyre nagyobb szüksége van fiára, Mátéra (Vilmányi Benett), aki igyekszik segíteni anyját a megváltozott mindennapokban. Eközben a fiú élete is új szakaszba lép: megszületik a gyermeke, felesége, Eszter (Waskovics Andrea) pedig külföldi munkalehetőséget kap. Máté egyszerre próbál helytállni fiúként és apaként, miközben egyre nehezebb megtalálnia az egyensúlyt anyja támogatása és saját családjának élete között. Tovább a hetediksor.hu cikkére >>>
Korai halál szakított félbe egy életművet, harmincöt évvel ezelőtt, Bagó Bertalan (1932-1991) festőművészét, akinek festményeit láthatjuk a Fények és tájak című tárlaton. Korai képei az alföldi (Nagybányáról eredeztethető, majd Hódmezővásárhelyen, Szolnokon, Szentesen alkotó) festők természetszerető hangulatát idézik. Ahogy a képek témái is: tanyasi házak, udvarok, a búzamező sárgája, a nyári melegben tikkadozó lombok. A csupa gyöngédséget árasztó meleg színek dominálnak. Az itt sorakozó alkotások között két képen látható alak, pedig portrét is tudott. A művész apját ábrázoló festmény erre a legszebb bizonyíték. Egy minket szemlélő férfit látunk, mögötte végtelenbe veszőn a táj. Ez az ember egy a természettel és mindazzal, amit alkotott. Tovább az art7. hu cikkére >>>
Tóth Krisztina 2026. október 1-jén a Francia Nagykövetségen vette át a L’ordre des Arts et des Lettres, vagyis a Művészetek és Irodalom Érdemrendjét. Az író-költő az Indexnek adott nagyinterjúban arról beszélt, hogy a kultúrát ismét politikamentessé kellene tenni. Úgy véli, az írói munka ma sokak számára megélhetési küzdelmet jelent, miközben Magyarországon lassan enyhül az elmúlt évek „hiszterizált légköre”. Tóth Krisztinát a francia állam a Művészetek és Irodalom Érdemrendjével tüntette ki. Az író-költő az Indexnek adott nagyinterjúban egyebek mellett arról beszélt, hogy szerinte a magyar állami díjak a NER alatt elvesztették a hitelüket; az őt ért sajtótámadásokat feldolgozta, de nem bocsátotta meg; úgy látja, Magyarországon csökkent a társadalmi ingerültség és a „hiszterizált légkör”; az írók nem „délben kelő semmittevők”, az írás munka, amiből ma sokaknak nehéz megélniük; és hogy a magyar irodalom európai jelenlétéhez újra komolyan kellene támogatni a külföldi fordításokat és a fordítóházakat. Tovább az index.hu cikkére >>>
…az irodalom nem marad csendben a lapokon, hanem kérdez, vitatkozik, emlékezik, reflektál – és legfőképpen párbeszédet kezdeményez. A 2026-os PécsLIT fesztivál programjai az irodalmat nem elszigetelt művészeti területként kezelték, hanem személyességgel, történelemmel, mitológiával, társadalmi problémákkal, politikával vagy éppen más kortárs kulturális jelenségekkel hozták kapcsolatba; az alkotói folyamatról, a művek hátteréről és az irodalom társadalmi szerepéről is szóltak a beszélgetések. Az irodalmi szöveg akkor is képes valós tapasztalatokat közvetíteni, mesélte első vendégként Dragomán György, ha maga a történet fikció. Az írói munka egyik fontos része éppen az, hogy a szerző miként alakítja át a tapasztalatot történetté. Tovább a masfelmetertavolsag.wordpress.com cikkére >>>
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
