Videó

Hozzád sóhajtunk – Bicskei Zoltán filmetűdje
A Magyar Művészeti Akadémia videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Amennyire fehér foltnak számított magyar szemmel Lettország – és az egész Baltikum – a turisztikai desztinációk térképén, épp annyira fehér folt volt a kultúrája is. Előbbiben azonban változás indult az utóbbi években, s az utazóközönség szép lassan elkezdte felfedezni magának a régiót: Riga Prágával vetekedő óvárosát, Jūrmala csodás tengerpartját, vagy épp a vadregényes, nyír- és fenyőerdőkkel borított vidéki tájakat. Egyik dologból következett a másik, s a lett kultúra kincsei is felszínre kerültek.

Tavaly régi vágyam teljesült, amikor lehetőségem nyílt elutazni Lettországba. Nem először fordult elő velem, hogy utazásaim során egy kiállításra betévedve beleszerettem egy kortárs művész alkotásaiba. Így ejtettek rabul annak idején Luccában Gianfranco Zappettini analitikus festményei, s tavaly az észt határ közelében fekvő Valmierában járva is ez történt: a helyi múzeumban épp egy fiatal kortárs tárlata volt, amit persze nem hagyhattam ki – így ismerkedtem meg Paula Zariņa-Zēmane művészetével.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>

 

 Egy erdélyi magyar író őszinte feljegyzése jelenről, múltról, jövőről – Trianonról.

Hol kezdődik Trianon?

Ott kezdődik, ahol valamit elveszítesz. Mint, amikor 1989-ben azt hiszed, hogy szabad vagy, azt hiszed együtt lehet énekelni a nemzeti himnuszokat. De elég néhány hónap és kiderül: nem lehet.

Elkezdődik, amikor nem csupán kisebbségi voltodra ébredsz rá (mint alulírott a bánsági svábok között), de arra is, hogy az állam, melynek lakója vagy, kisebbrendű, másodrendű, nem teljes jogú állampolgárként tekint rád, azt akarja, hogy frusztrált legyél, félj megszólalni – nem arról van szó, hogy magyarul, de románul. Ezért nem engedi a rendszer, hogy jól megtanuld az állam nyelvét, mert így, hiányos nyelvtudással, nehezebben boldogulsz az államon belül, nem találod meg éles helyzetben a megfelelő szavakat. Kényszerpályára kerülhetsz teljesen hétköznapi helyzetekben is.

Tovább a hajonaplo.ma cikkére >>>

 

 

Tizenhárom almafa, az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Jönnek című művek mellett korabeli dokumentumszövegek alapján írták meg Trianon utótörténetét színpadra alkalmazva. A próbafolyamat két és fél hónapig tartott, amit egy alapos kutatómunka előzött meg. Március 6-án mutatták be darabot, ám pár előadás után az egészségügyi veszélyhelyzet miatt leálltak az előadások. A rendező Vidnyánszky Attila és a főszereplő Szarvas József azonban még a főpróba után örömmel beszélgetett velünk a fontos témájú előadásról.

Tovább az mma.hu cikkére >>>

 

Ókori héroszok és istenségek, személyes ismerősök archetipikus karakterekké formált
portréi, a Közel-Kelet keveréklényei és hiedelemvilága kortárs arcok mögött, Egyiptom
kultúrája és a Kárpát-medence történetei, egzotikum és mindennapiság keverednek
Verebics Katalin transzparens rétegekből építkező képein, melyek a látványtól lassan
elszakadva tartanak a szürrealitás imaginárius világa felé. A 2019-ben MMA-
ösztöndíjat nyert Verebics Katalin műtermében jártunk.

Az elmúlt időszak Verebics Kati számára minden tekintetben új alkotói korszak kezdetét
jelenti, hiszen alkotói módszere mind tartalmilag, mind technikájában nagyot változott az
elmúlt években, s e kettő, úgy tűnik, szervesen össze is kapcsolódik. Korábbi, sokszor
autoterapeutikus, a közvetlen szenzualitáson és primer testiségen alapuló látásmódja egyre
inkább halad az önreflektív, személyes történetekből kiinduló narratívák feldolgozásának
irányába. 

Tovább a mutargy.com cikkére >>>

 

 

Negyvenes férfiak, korombéli férfiak támasztják erősen a pultot karácsonytájt a vajdasági magyar falunk Sztori nevű kávézójában, folynak a sztorik is. Mindhárman Németországban, illetve Ausztriában vendégmunkások már jó ideje, és minél több pálinka folyik le a torkukon, annál inkább buzog elő belőlük a magyarságérzet. A pincérnőt nyaggatják, milyen dalokat toljon a Youtube-on át, felcsendül a Nélküled is, az új himnusz.

Egyikükről tudom rég, hogy szélsőjobboldali, nacionalista, bár sosem szerb- vagy montenegrói-ellenes, és az osztrákokat sem szidja sosem. De most is felteszi a költői kérdést, másikuk pedig rátercel: Gyuri, magyarázd már el, te okos gyerek vagy, miért van az, hogy mi igazibb magyarok vagyunk, mint a magyarországiak? A kérdés ugyan nem homályos, de azért pontosíttatni próbálom velük. 

Tovább a dunszt.sk cikkére >>>

 

Tankcsapda-koncert, a járvány miatt csak egy parkolóból, az autóból nézve: nagyjából ez 2020 egy mondatban. Pénteken Debrecenben, szombaton Székesfehérváron szólt az autórádióból a rock, az utóbbit néztük meg.

HADD LÁSSAM A VILLOGÓITOKAT!

Pontosan ilyennek képzelhették el a jövőt egy 1962-es, keletnémet sci-fiben. Telefon helyett hologramon kivetített képmásainkkal beszélgetünk egymással, gumicsizmában, akváriummal a fejünkön éldegélünk a Holdon, az agyunkkal vezérelt, lebegő írógépeken megírt levelekkel üzengetünk egymásnak, és az autóinkban ülve, a reflektoraink villogtatásával jelezzük egy rockkoncerten, hogy a kedvünkre való az élmény.

Tovább az index.hu cikkére >>>

 

Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai

A virtuális térbe költöznek a XVIII. Táblaképfestészeti Biennálé művei. A hazai kulturális élet egyik legnívósabb eseményére összesen csaknem félezer alkotás érkezett be, melyből a szakmai zsűri végül több mint 100 művet válogatott be. Az online tárlatot június második hetében „nyitja meg” a REÖK.

Nem mindennapi kiállítást járhatnak be azok, akik megcsodálnák az idei táblaképfestészeti biennálé alkotásait. A kétévente megrendezett seregszemlének 2008 óta hagyományosan a REÖK épülete ad otthont, a pandémia miatt azonban a biennálé megrendezésénél is alternatív megoldásokra volt szükség. Az online térnek köszönhetően az érdeklődők valódi kiállítóteremben érezhetik magukat, több alkalommal pedig érdekes videóanyagok és interjúk színesítik a tárlatot.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

 

Negyven éve, 1980. május 18-án a Koreai Köztársaság Kvangdzsu tartományában felkelés robbant ki. Hogy erről mi magyarok nem is hallottunk, érthető. Az azonban furcsa, hogy maguk a koreaiak sem beszéltek sokáig az akkor történtekről. Han Kang Nemes teremtmények című regénye évtizedes sebeket tép fel, hogy segítsen feldolgozni a traumákat.

Han Kang már az első magyarul is megjelent regényével, a 2016-ban Nemzetközi Man Booker-díjat nyert A növényevővel is bizonyította, milyen finoman képes ábrázolni az erőszakot és annak következményeit. Azonban itt eggyel tovább lép. Míg ott a fő kérdés az volt, hogyan léphet ki egy ember az erőszakos társadalomból, itt a tömeg kerül a fókuszba. Folyamatosan felteszi a kérdést kimondva, kimondatlanul, hogy alapvetően kegyetlen-e az ember. Ebben a világban bárki gyilkossá válhat, csupán azzal, hogy életben marad.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

 

Nem sokkal a megnyitó után vágta ketté a fiatal nemzedék ígéretes alakja, Jakatics-Szabó Veronika kiállítását a járvány okozta kényszer, a terem ideiglenes bezárása. A gyermekek ábrázolásának rendhagyó módjával a festőnő kapukat nyit egy ismert formanyelvi világ új értelmezése felé.

A Wekerlei Társaskör Egyesület galériájában alig egy hétig volt látható Jakatics-Szabó Veronika festőnő Gyerkőcök című kiállítása, mivel a koronavírus-járvány miatti óvintézkedések során a kiállítóhelyet ideiglenesen bezárták. Egyelőre bizonytalan a tárlat további sorsa. A művész elmondja: reméli, a kiállítás a galéria egyelőre bizonytalan időben történő újraindítása után legalább egy hónapig látogatható lesz, hiszen a bezárás óta számos érdeklődő jelezte, hogy szeretné azt megnézni.

Tovább a magyarnemzet.hu cikkére >>>

 

2020. május 29-én meghalt Kéri Piroska szerkesztő, irodalom- és művelődésszervező, egykori könyvkiadó, a Szépírók Társasága alelnöke – közölte a hírt a család. 68 éves volt.

Kéri Piroska 1952-ben született. Népművelő-könyvtáros szakon végzett Debrecenben. Kilenc évig dolgozott könyvtároskén, 1986-tól az Új Írásnál volt szerkesztőségi titkár, majd a Múlt és Jövőhöz került művészeti titkárként. 1992-től a Cserépfalvi Könyvkiadó művészeti titkára volt, 1994-1999 között a Seneca Könyvkiadó ügyvezető igazgatójaként több mint kétszáz kötetet adott ki, elsősorban elsőkötetes kortárs írókat. 2000-től a Magyar Könyvklub művészeti menedzsereként tevékenykedett, aztán került az IPM havi laphoz irodalmi rovatvezetőnek.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

 

2020. május 19-én hozták nyilvánosságra az Európai Unió Irodalmi Díjának nemzeti zsűrijei a győztesek nevét. A rendkívüli helyzet miatt sajátos körülmények közt zajlott idén a döntéshozás.

 

Sajátos körülmények között dolgoztak az idén az Európai Unió Irodalmi Díjának nemzeti zsűrijei, hiszen nem volt lehetőségük személyes találkozásokra, megbeszélésekre, és a könyv, a kultúra lehetőségei is mások már, mint tavaly voltak. Habár rengeteg könyves rendezvény maradt el az idei tavaszon, az olvasás szerepe éppen ezért talán még fontosabb lett. Nem csak azért, mert segítséget nyújt a karanténba szorult emberek sokaságának, de azért is, mert a kibontakozó válság ismét a populizmusnak, a nemzeteket egymás ellen fordító hazardőr politikának kedvezhet. Ebben a helyzetben felértékelődik egy olyan díj szerepe is, mely deklaráltan a kulturális diverzitást, a nemzetek közötti együttműködést, egymás kultúrájának a megismerését segíti.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

 

A legnagyobb képmegosztó oldal hatása a művészi látásmódra és a befogadásra vitathatatlan – de profitálhatnak-e ebből a művészek, múzeumok, galériák? A virtuális kiállítások, a közösségi platformokon szerveződő kollaborációk és az online értékesítés ebbe az irányba mutatnak.

Közel tíz évvel ezelőtt még a marketingszakemberek sem jósolták volna meg, hogy az Instagram milyen gyorsan válik a világ egyik legnépszerűbb applikációjává, és hogy térhódításának köszönhetően alapjaiban változtatja meg a vizuális kultúrát. A művészeti élet szereplői ekkoriban még kevésbé alkalmazták az újfajta digitális eszközöket, és a Facebookon történő megjelenéssel is csak ismerkedtek. (Itthon például a Ludwig Múzeum és a Műcsarnok 2009-ben indította el az oldalát ezen a közösségi platformon, de a legtöbb hazai intézmény jellemzően ezt követően állt be a sorba.)

Tovább a kortarsonline.com cikkére >>>

 

A koronavírus mindannyiunk életét megváltoztatta, de az olvasás és a könyv szeretete megmarad. Ezért tartják fontosnak a Líránál, hogy a könyvek ünnepe ne maradjon el teljesen, így május 26–29. között egy rendhagyó online Líra Könyvhét keretében hozzák el mindenki otthonába a legújabb olvasnivalókat.

Az elmúlt hetekben már egész komoly rutinra tettünk szert az online eseményekkel kapcsolatban. Irodalmi életünk pedig a saját lakásunkban is dinamikusan fellendült hála Nyáry Krisztiánnak, aki a koronavírus alatt a karanténban is rendületlenül jelentkezett minden hétköznap 16 órakor. Beszélgetéseiből megtudhattuk, mivel töltik az idejüket a szerzők és melyik kollégájuk művét ajánlják, hogy jobban vagy épp hasznosabban teljen az idő.

A Líránál fontosnak tartják, hogy a könyvek ünnepe most tavasszal se maradjon el, így a fenti tapasztalatok alapján úgy döntöttek, május végén egy rendhagyó online Líra Könyvhét (2020. május 26–29.) keretében hozzák el mindenki otthonába a legújabb olvasnivalókat. 

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

 

Az előadás címe: Az ember tragédiája “junior”. Vajon mit takar, miben nyilvánul meg a “junior jelleg"? Cseke Péter negyedéves kaposvári osztálya majdnem teljes létszámban és rengeteg szerepben vesz részt a kecskeméti Kelemen László Kamaraszínházban bemutatott, ifjúságnak szánt előadásban. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.

 

Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház 2011 óta folytat színházpedagógiai, színházi nevelési tevékenységet. A színház honlapjáról tájékozódva tudom meg, hogy ez három külön programot jelent: egy szabadegyetem jellegű színházi kurzust pedagógusoknak, előadások felkészítését és feldolgozását megvalósító háromlépcsős programokat, valamint osztályterem-színházat. Természetesen minden évben van több gyerek- és ifjúsági előadás is a bérletes rendszerben. Az ember tragédiája “junior” a 10-14 éveseknek javasolt ifjúsági bérlet előadásai között szerepel - az Illatszertár, az Anna Karenina táncszínházi előadás és a Liliomfi mellett. Ez utóbbi három előadás szerepel a 14-18 éveseknek ajánlott ifjúsági bérletben is, valamint a Száll a kakukk fészkére

Tovább a revizoronline.com cikkére >>>

 

1983. július 28-án, csütörtökön így ajánlotta a Tolna Megyei Népújság a mai bejegyzésünkben látható képeket, melyet Tímár Péter fényképezett 1980 és 1983 között:

Szerdán a Fényes Adolf teremben megnyílt a Szociofotó – gyász című kiállítás. A képeket Tímár Péternek a Fiatal fotóművészek stúdiótagjának műveiből válogatták. A kiállítóterem szociográfiai fotósorozatának ötödik, egyben befejező bemutatóján Tímár Péter – aki három év munkáját tárja a nézők elé – az emberi méltóság és érzékenység, a személyiséghez fűződő emberi jogok és íratlan normák tiszteletben tartásával humánus tárgyilagossággal vall az elmúlás pillanatáról, a temetkezési rítus utolsó perceiről, a végtisztességről.”

A kiállítást az állami szervek már aznap, 1983. július 28-án bezáratták.

Tovább a maimanohaz.blog.hu cikkére >>>

 

  

Most, hogy éledezik lassan az élet, nem várunk tovább, és kinyitjuk a SZIFON-on a Godot Bar-t, ahova amiatt hívjuk a nekünk fontos szerzőket, hogy beszélgessünk velük ebben a furcsa időben. Arról többek között, hogy milyen volt a vírus előtt az élet, hogy milyen korona idején az irodalom és hogy milyenek a kilátásaink a kijárási korlátozás utáni időkre. Ezúttal Károlyi Csaba válaszait olvashatjuk.

Az utolsó hely, ahol a kijárási korlátozás előtt jártam…

Március 13-án, pénteken még elmentem szokás szerint reggel úszni. Baljós nap. Pompás hely. Másnap már nem mentem. Azóta minden reggel úgy vagyok ezzel – elnézést a durva hasonlatért, de valahogy mindig ez jut eszembe –, mint Köves Gyuri az iskolával, hogy ma nem mentem. Fogalmam sincs, mikor lehet majd megint, évek óta szinte minden reggel úsztam, nekem ez nagyon hiányzik.

Tovább a szifonline.hu cikkére >>>

 

Magyar vonatkozású filmterv is meghívást nyert a cannes-i L'Atelier programba. A román-magyar-belga koprodukcióban készülő A szolga gyártására 54,9 millió forint támogatást szavazott meg a filmintézet. A produkció magyar producere Muhi András, a cannes-i online rendezvényen további befektetőket keresnek a filmhez.

 

Marian Crisan legújabb, 1944-ben játszódó filmje egy kamasz fiú és egy sebesült amerikai pilóta véletlen találkozásának története lesz, akik közös nyelv híján a tekintetükkel kommunikálnak egymással vándorlásuk során a vadonban. A végtelen hegyekben játszódó film operatőre Szecsanov Martin lesz, a romániai forgatáson 40 fős magyar kameracsapat fog dolgozni, majd a film képi és hangi utómunkája Magyarországon készül.

Tovább a magyar.film.hu cikkére >>>

 

Az elmúlt hat évben a prof. em. Fekete György, az MMA néhai elnöke kezdeményezésére indított Szalonok komoly szakmai és közönségérdeklődés mellett, műfajonkénti elosztásban valósultak meg az egyes művészeti ágak friss teljesítményét bemutatva a Magyar Művészeti Akadémia intézményében, a Műcsarnokban. 2015 után 2020-ban újra a Képzőművészeti Szalonra került a sor, melyet a fennálló járványügyi veszélyhelyzetre való tekintettel március 28. óta egyelőre virtuálisan lehet bejárni. A kialakult helyzetről, a szalon koncepciójáról a kiállítás kurátorát  Szurcsik József képzőművészt, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi docensét, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagját kérdeztük.

Tovább az mma.hu cikkére >>>

 

Szeretem a meséket. Szeretem, ahogy reagálnak a valóságra, ahogy leképezik a világot, ahogy elkezdődnek, és ahogy véget érnek. Bennük minden olyan tisztának és egyértelműnek tűnik, a szerelem, a félelem, de még a halál is. Arról viszont ritkán olvashatunk, mi történik a mesék szereplőivel, a tündérkirályfikkal, ha megházasodnak vagy meghalnak. Paradox módon erről csak az igazán jó mesélők tudnak beszélni, mint Miklya Luzsányi Mónika.

Az írónak nagy tapasztalata van a történetmondásban, gyermek- és ifjúsági könyvein felnőtt egy generáció, szépirodalmi és dokumentumregényei pedig a 20. század vészkorszakába visznek. A 2019-es Ünnepi Könyvhétre megjelent regénye, Az ecsedi boszorkány e két terület, a történelem és mese találkozása, műfaji megjelölés szerint romantikus történelmi regény. A könyv ugyanis ott kezdődik, ahol a szép szerelmes történetek befejeződnek, a kora újkori Erdélyben, a törökverő hős, Török Bálint leendő feleségének hálószobájában és Báthory Gábor ravatalánál, ott, ahol a lopott pillantásokból durva abúzus, a tündérifjúból pedig kitömött test lesz.

Tovább az irodalmijelen.hu cikkére >>>

 

Kétségtelen, MGP jelenség volt, és sokan várták, hogy az életében ki nem adott, most azonban megjelent emlékiratai segítenek megérteni ezt a jelenséget.

Molnár Gál Péter memoárjában három fejezetet is szentel nem-találkozásainak. Rökk Marikával a színésznő halála akadályozta meg a tervezett interjú elkészültét, Elisabeth Bergnerrel saját félszegsége miatt nem mert találkozni, Eggerth Mártához pedig egy szélhámos ígért meg nem valósuló kapcsolatot.

 

Kritikus elődömmel én sem találkoztam személyesen. Akkoriban kezdtem a pályát, amikor ő utolsó kritikáit írta. Két előadásra emlékszem, amelyen mind a ketten ott voltunk, és később írtunk is róluk: a Maladype biliárdasztalos Platonovja volt az egyik, amelyről MGP Csehov-tutti címmel emlékezett meg elismerően, a másik egy, a Gozsdu-udvarban játszott, kocsmaszínházi Lüszisztraté. Mintha a végére sokat szelídült volna: megértőbb volt vele, mint én.

Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>

 

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal