Keresés a honlapon:

József Attila emléktáblája előtt (Széchenyi Ágnes)

A képen b-j.: Széchenyi Ágnes, Dóra Gábor, Tverdota György, Bókay Antal, N. Horváth Béla, Agárdi Péter és Kemény Aranka. Fotó: Papp Ibolya (Forrás: muut.hu)

Elhangzott József Attila szülőházában, a József Attila Társaság koszorúzásán, 2025. április 11-én.

József Attila születésének 120. évfordulója alkalmával nem kell már a költő nagyságáról beszélünk, hisz az bizonyított, helyt áll magáért, megingathatatlan és él. Ezért hadd beszéljek arról a megindultságról, ami itt most bennem van, mert – ezt be kell vallanom, szégyellem is – először járok itt a Gát utcában. Itt, azon a helyen, ahová a szél 1905. április 11-én este az újszülöttet letette, ahogy Április 11. című versében mondja. „Vitt falvan, földeken keresztül, / meghempergetett jó sárosra, / cibálva és kacagva vitt egy / pesti, csatakos külvárosba. […] Reménységnek és tulipánnak / kicsikis deszka-alkotmányba / 1905-ben ígyen / iktattak be az alkotmányba. // A kártyás munkásnak fiúként, / s a szép ifjú mosóasszonynak / ligetnek, sárnak, vágynak, célnak, / fejkendőbe kötözött gondnak.”

Tovább a muut.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-04-17 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.