Ki mondta, hogy könnyű dolguk van az íróknak, amikor egy kényes témát szeretnének megragadni? Ki mondta, hogy semmiség a könyvkiadóknak kiszúrni a sikergyanús külföldi könyvet, hazai szerzőt, kéziratot? Ki mondta, hogy a tanároknak és a szülőknek mi sem egyszerűbb, mint kiválasztani az éppen megfelelő ifjúsági regényt, ami egy aktuális problémát dolgoz fel a gyerekek számára érthető, megérintő és gondolkodásra serkentő módon? Mondta-e valaki vagy sem, nem is érdekes – egy biztos, beszélni kell a témáról, gondolkodni, tenni, hogy igényes, jó, szép és irodalmi értékkel bíró, emészthető könyveket tudjunk a gyerekek kezébe adni, mert a könyv (ahogy az IBBY szlogenje szól) tükör, amiben az olvasó magát látja és ablak is, melyen keresztül a világra lát.
Az idén 55 éves Pécsi Balett jubileumi évadát helyi ősbemutatóval, a Kis herceggel nyitotta meg. Február 29-én a Müpában Bozsik Yvette koreografálásában a Hattyúk tavával, majd ugyancsak ott, április 21-én a Budapesti Tavaszi Fesztivál felkérésére Dubrovay László Faust, az elkárhozott című balettjének ősbemutatójával ünnepli tavasszal. Ősszel A csodálatos mandarin pécsi és budapesti előadással debütál majd a Bartók-esten – együtt a Kékszakállú herceg vára operaelőadásával. Ez utóbbi produkció képviseli Magyarországot Sanghajban is, a Magyar Kultúra Hetén.
A Városi levegő felismerős sorozatában már felvonultattam sok gyönyörű budapesti épületet, melyek mellett gyakran méltatlanul észrevétlenül halad el az ember. Ebben, a rejtett szépségeket bemutató sorozatban viszont azok a házak kapnak helyet, melyeket talán még annyira se veszünk észre, pedig rengeteg gyönyörűséget rejtenek. Ebben a fejezetben az egykori Liget Szanatórium következik.
Feltett szándékom volt, amire néhány kritika szerencsésen rá is tapintott, hogy a kortárs magyar próza egy viszonylag széles szeletét fedjem le a források saját szöveggé írásától a test túlhangsúlyozott szerepeltetéséig. És mindezt úgy tegyem, hogy végső soron ne lehessen eldönteni, ez most komoly, vagy a fent említett módszerek általános használatának paródiája.
A Dongóban a bevallottan minimális rendezői felügyelet mellett a színészek nem tudnak helyzeteket teremteni, vagy legalábbis nagyon keveset ahhoz, hogy élvezzük az előadást.
Egy okos, tömör és nagyon erős kiállítás a Hamburger Bahnhofban arról beszél, 1933 után miként foglalta el a náci rezsim a művészet intézményrendszerét, és fejezte ki önmagát a művészeten keresztül.
„De ki látott már ilyet, egy fasisztáról írni könyvet, amikor annyi jó komcsi író szaladgált a világban” – fakad ki őszinte döbbenettel a narrátor szeretője a Szalamiszi katonák című regényben. Nem érti, hogy újságíró párja – egy Javier Cercas nevű fiktív elbeszélő – miért kutat rögeszmésen a spanyol polgárháború utolsó napjaiban vélhetően lezajlott kivégzési jelenet részletei után, és miért is akar könyvet írni az epizódot túlélő fasiszta főideológus és szépíró, Rafael Sánchez Mazas életéről.
A IV. évfolyamos bábszínházi rendező szakos Varsányi Péterrel fenn az Ódry színpadon, a reflektorok fényei és a darab díszletei között beszélgettünk az általa rendezett Az arany virágcserépről, az álmok és a valóság határairól, a művészet és a rendezés ihletettségéről…
A tavasz első jelei nem csak a természetben, hanem a műtárgypiacon is megélénkítik az életet, mivel a karácsonyi szezon után ilyenkor rendeznek újabb nagyszabású aukciókat - írja legfrissebb cikkében a műtárgy.com. A tavaszi hónapokban nem csak a nemzetközi, hanem a magyar aukciós piac is új lendületet vesz, izgalmasabbnál izgalmasabb aukciókkal várva a kezdő és rutinos műgyűjtőket, illetve azokat is, akik befektetésként gondolnak a műtárgyakra.
Mit tesz az író, ha át akarja élni főhőse kalandjait? Ő maga is útra kel, hogy kiderítse, milyen, amikor csak magára és az emberek jóakaratára számíthat. Centauri új regényében, a Jákob botjában Jack London, a nagy vándor amerikai író fiatalkorát idézi. A vadon szava és a Fehér agyar szerzőjének születésnapján, január 12-én Centauri így ötezer forinttal a zsebében nekivágott Magyarországnak. Új könyvéről, kalandjairól, a segítőkészségről és a vándorlás szomorú aktualitásairól levélben kérdeztük az írót, aki továbbra is őrzi inkognitóját.
Ősbemutató lesz a Latinovits-Bujtor Játékszínben. A VoltEmber című tudományos színmű a szórakoztatáson túl olyan kultúrtörténeti, filozófiai, vallási, és nem utolsósorban fizikai, természettudományi kérdéseket vet fel, amelyek a nézőkben is számtalanszor megfogalmazódhatnak. A válaszokat pedig megismerhetik április 2-án, a premieren.
Egy művész – egy kurátor: a Műcsarnok munkatársai, kurátorai egy nagyon személyes tárlatsorozatot állítottak össze. A Frissen tíz alkotó újabb munkáit mutatja be, „közvetlenül a műteremből". A tömör cím nem a frissebb évjáratra utal, sokkal inkább a szellem frissességére, az autonóm alkotók sokféle megújulásképességére, szabadságfokára.
Az irodalmi életet felkavarta a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Kft létrejötte. Annak körülményei szerteágazó, többkörös vitát szültek. A Fiatal Írók Közleményének aláírói nyílt vitára hívta a tehetséggondozókat és az írószervezeteket. A vita Budapesten, az ELTÉn zajlott, március 4-én. Videónkban a közel három órás, parázs vitából megpróbáltuk a legfontosabb pillanatokat kiemelni.
Ez a vonat már elment. Hiába futott lélekszakadva. A Szerdai gyerek – egy valamikori külvárosi vasutastelepen élő – főszereplőjének mintha visszatérő élménye lenne ez, nemcsak akkor, amikor a jelenleg gyermekotthonban nevelkedő kisfiához próbál eljutni, és az orra előtt megy el a vonat, de akkor is, amikor végre úgy dönt, tesz azért, hogy méltóbb körülmények között élhessen – reményei szerint egyszer majd a fiával együtt.
Építészetről és épületekről kiállítást rendezni hatalmas kihívásnak tűnik. Kézenfekvő a bennünk felmerülő kérdés: hogyan lehet visszaadni olyan szekunder hordozókon, mint egy fotó vagy egy makett az épített tér érzetét? Hogyan lehet felidézni a hangokat, a város és a környezet beszűrődő finom morajlását, a formákat, amiken végigfut a tekintet, az érzést, ami egy építészeti tér megtapasztalásakor keletkezik bennünk? A tér-ben létezés élményét.
Múlt éjszaka azt álmodtam, hogy valamelyik Eco-tanulmánykötetet lapozgatva találok egy szöveget, amit eddig nem vettem észre, és ami megoldhatja a napok óta kínzó problémámat. A címe: Hogyan írjunk nekrológot?
Ivor Davies – Walesben világhírű művész – (nemzet)pusztításesztétikai műalkotásai, festményei, objektjei révén ismert hazájában. Azonban ő volt az egyike a – világban is világhírű – Pusztítás a művészetben (Destruction in Art Symposium – DIAS) című eseménysorozat főszervezőinek – Gustav Meztger és John Sharkey mellett –, amely kontribúció mind ez ideig részleteiben föltáratlan volt, s Davies percepciójából is eleddig inkább a nemzet, mint a pusztulás kapott hangsúlyt. E kiállítás ennek megvalósítását tűzte célul, amely egyben Bodor Judit társkurátor doktori értekezése is volt.
Sarah Bakewell az egzisztencializmusról, megjelent Olivia Laing új kötete, Barnás Ferenc komoly elismerésben részesült. − Forgách Péter külföldi hírösszefoglalóját olvashatják.
Ágens már régóta foglalkozik színházújító kísérletekkel. Darabjaiban mindig a közönség bevonásával von górcső alá egy-egy problémát, vagy mindennapi jelenséget. Most egy francia társulattal (Pierrot Luniare) együttműködve alkotta meg Az idő fúriáit, mely hatalmas sikert aratott Párizsban.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.