Szemle

Cigányok itt és ott: Spanyolországban és Magyaroszágon. Hogyan mutatja a fotográfia, a dokumentumfotó, a családi albumok világa a két roma kultúrát? A Néprajzi Múzeum munkatársa, Szuhay Péter beszél.

Tovább a artportal.hu cikkére >>>

Németországban a filozófiát már a XIX. század eleje óta két funkciós szerep vagy karakterarculat jellemezte: egyfelől ott voltak az egyetemi tanárok, másfelől a szabad írók. A német idealizmussal valóságos professzorcsillagok népesítették be a nagy elmélet egét; elhivatalnokosott idealisták pecsételték meg a kései feudális államban a trón és a filozófia kétes egységét. A Kant, Fichte és Hegel rangú gondolkodókkal a filozófiai tisztviselő típusa előkelő magasságokba emelkedett a tudósok res publicájában. Schelling gnoszticizáló elmélet-hercegsége szolgáltatta a modellt a kései katedrapróféták uralmához. Ehhez képest éles tipológiai és eszmei-ökológiai ellentétben fejlesztették ki a filozófiai írók a március utáni időben és a Vilmosok korában új stratégiáikat, amelyeket a közönségükkel alkotott irodalmi és politikai egység jellemzett a kortársi eszmék piacán. Schopenhauer, Stirner, Marx és Nietzsche szabad íróként mindent elkövettek, hogy túlszárnyalják szerzői filozófiáikkal a professzorokat.

Tovább a muut.hu cikkére >>>

A 69. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Un Certain Regard versenyszekciójában különdíjat kapott egy különleges animációs film. A Vörös teknős japán–francia koprodukcióban készült, rendezője egyedi látásmódú, szerzői animációs filmes: a holland Michael Dudok de Wit. Eddig nem esett róla szó, de a nemzetközi sikerben magyarokat is hatalmas elismerés illet: az animációs film részben a Kecskemétfilm stúdiójában készült.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

A Magyar Nemzeti Galéria legújabb időszaki kiállításán, a Picasso – Alakváltozások, 1895–1972 című tárlaton száz Picasso-alkotást tekinthetünk meg, ami az eddigi legnagyobb magyarországi Picasso-kiállításnak számít. Hasonló, nagyobb Picasso-tárlat a kilencvenes években volt utoljára Budapesten.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

Volt már majd’ húsz éve, amikor először kísérletet tettem rá, hogy megfejtsem Petri költészetének titkát. Jó előre bebiztosítottam magam azonban mindenfajta kudarc ellen. Először is nem valamelyik verseskötetéről írtam, hanem összegyűjtött interjúiról. Legalábbis ezt állítottam. Azután nagy hangon kijelentettem, hogy az igazi titok azért titok, hogy ne lehessen megfejteni, így hát nem fogom megfejteni Petri költészetének titkát. Nem is tettem, inkább össze-vissza hablatyoltam Heideggerről és Heideggerrel. A végén aztán mégis jutottam valamire. De mielőtt elárulnám, hogy mire, meg kellene mondanom, hogy miben állt számomra Petri költészetének titka. Arra a kérdésre szerettem volna választ kapni, hogy „Hogyan sikerül valakinek kora egyik legnagyobb magyar költőjének lenni, amikor látszatra mindent megtesz azért, hogy a szó közkeletű értelmében költőietlen legyen?” A baj csak az, hogy ez a kérdés nem is nagyon bújtatottan több állítást is tartalmaz, amelyek közül ma már csak az egyiket érzem igaznak.

Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>>

Novemberben csatlakoztam résztvevő kritikusként a projekthez, s onnantól kezdve igyekeztem minden csapattal minél több időt eltölteni – a projekthéten én magam is leköltöztem a „hódjárókkal” Vásárhelyre és onnan ingáztam a települések között – annak érdekében, hogy egyformán megismerhessem a diákokat, nyomon tudjam követni az egyéni kompetenciák fejlődését és a közösségi színházi előadások létrehozásának lépéseit.

Tovább a szinhaz.net cikkére >>>

Ladik Katalin, a jugoszláviai és magyarországi neoavantgárdban egyaránt aktív, radikális női performer az utóbbi évek talán legnagyobb újrafelfedezése. Vizuális- és hangköltészete, performanszai és body-art művei a test és a nyelv, a hang és a vizualitás intermediális újraértelmezésén alapulnak. Az acb Galéria két helyszínen, retrospektív jelleggel mutat be válogatást Ladik Katalin művészetéből. A hetvenes évektől Ladik Katalin performanszainak központi eleme a női szerepre való reflexió. Az időnként majdnem meztelen, máskor jelmezek, maszkok és kellékek mögé bújtatott test és az általa végrehajtott rituális cselekvéssorok, vagy a vokális performanszaihoz partitúraként használt kollázsok szabás-varrásra utaló elemei számos aspektusát kérdőjelezték meg a férfidominanciájú társadalom konstruálta hagyományos női szerepeknek. Ladik feminista megközelítése radikálisan új pozícióval gazdagította az avantgárd művészeti diskurzust nemcsak Jugoszláviában, hanem – rendszeres előadásai és az avantgárd művészet nem hivatalos hálózata révén – Magyarországon is. A The Voice of a Woman című kiállítás a még ma is aktív művész 60-as évek végétől a 80-as évek közepéig tartó alkotói periódusából mutat be válogatást.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

„Ne számíts elragadtatásra!” – szól a borítószöveg befejező kitétele, megelőlegezve ezzel a kötet elsőre nyersnek, lecsupaszítottnak és kimértnek ható beszédmódját, melybe mégis lépten-nyomon beszüremkednek az extázis különböző megnyilvánulási formái, pulzáló jelenései. Vibráló tájak, valószerűtlen élőlények tűnnek fel, miközben nagyon is hétköznapi szituációk játszódnak le a kutyasétáltatástól kezdve a vérvételig. Vagyis egyszerre nyílik meg a képzelet és a valóság labirintusa, egymásba játszva a két szféra keresztbe kötött érzékelésmódját.

Tovább a szifonline.hu cikkére >>>

Amit Urbán András a Magyar című előadással létrehozott, az szükséges és helyénvaló. Egy olyan többélű politikai-társadalmi kritikai ív mentén szerveződő előadást rendezett, amely nem pusztán a jelenre reagáló bátor gondolati rétegei, de anyagisága, eszközei okán is kiemelkedik számomra az elmúlt néhány év színházi élményei közül. A Magyar agresszív, trágár, nem szépít azon, amivel dolgozik, nem kíméli a befogadó érzelmeit és érzékeit, lazán felrúgja a normát, nem egy tükröt, hanem egy egész tükörcsarnokot állít velünk szembe, hadd lúdbőrözzünk, dühöngjünk, üvöltsünk és sírjunk csak bele. És mindezt úgy teszi, hogy nem csap át öncélú puffogtatásba vagy értelmetlen, szerkezet nélküli sokkolásba, a koncepció nem emelkedik felül a színházon.

Tovább a magazin.apertura.hu cikkére >>>

Hiperaktív diszkurzivitás – így hangzott az előző, felvezető esemény szlogenje, amely egyben az egész sorozat célkitűzése is. A (2) Hét Műtárgya egy olyan fókuszált figyelmet és párbeszéd előidézésére törekszik, melynek az alkotó, a moderátorok és a közönség egyaránt aktív szereplője. Az 01. alkalmon bebizonyosodott, hogy mindez lehetséges: a nézők beszélgetőtárssá váltak, az egymásnak adott élénk reakciók valódi érdeklődést, vitákat és közös gondolkodást eredményeztek.

Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>

„Rájöttem, hogy költői pályámnak és érzékenységemnek az értelmi fogyatékkal élő gyerekek körében van a legnagyobb haszna” – állítja Papp-Für János költő, aki már négy éve járja az országot, és zenés irodalomórákat tart tanulásban akadályozottaknak, értelmükben enyhén, középsúlyosan vagy súlyosan akadályozott diákoknak. A rendhagyó irodalomórák anyagát Akik gyerekek maradnak címmel formálta könyvvé, amely az Ünnepi Könyvhetet követően oktatási segédanyagként jut el minden sajátos nevelési módszert igénylő intézménybe.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Pazar évad elé nézhetnek a klasszikus muzsika kedvelői Pécsett: a legnevesebb nemzetközi karmesterek és művészek látogatnak el a városba, a legkiválóbb darabokkal kényeztetve a pécsieket. A hangversenyeken kívül, 2001 után másodszor, nemzetközi karmesterversenyt is szervez a város jövőre.

Tovább a pecsma.hu cikkére >>>

Már megint az emlékezet-múlt- történelem-identitás kérdésköre? Igen, de nem úgy.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

– Versekkel kezdtél, aztán prózára váltottál. Miért? Végleg elbúcsúztál a verstől?

– Men­ta című ver­sesköny­vem utáni próbálkozása­i­mat fo­lya­ma­to­san a már leírt ver­sek ismétlésének véltem, mint­ha csak ugyan­arról beszélnék, csak talán erőtle­nebbül. Azt érez­tem, hogy amit vers­ben el sze­ret­tem vol­na mon­da­ni, meg­tet­tem, tehát értel­met­len­nek érez­tem ismétel­nem ma­gam. Ak­kor kezd­tem prózát írni, és azóta kerülgetjük egymást a hosszabb-rövi­debb prózai írások­kal. Na­gyon ritkán, óva­to­san, meg­próbálok ríme­ket gyárta­ni, tehát nem merném azt mon­da­ni, hogy végleg a sut­ba vágtam vol­na a poézist. Most erőt gyűjtünk egy újabb, in­tenzívebb találkozáshoz.

Tovább az eirodalom.ro cikkére >>>

Országszerte több mint 80 településen rendezik meg június 9. és 13. között a 87. Ünnepi Könyvhetet és 15. Gyermekkönyvnapokat, amelynek központi helyszínén, a fővárosi Vörösmarty téren több mint ezer szerző dedikálása várja az olvasóközönséget - mondta el Keresztury Tibor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatója kedden Budapesten.

Tovább a konyv7.hu cikkére >>>

Török László fotográfus, aki 1973-ban elnyerte a World Press Photo „Golden Eye”, vagyis aranyszem díját, 1991-ben, éppen 25 éve telepedett le feleségével, Évával Salföldön, és rögtön megnyitotta a Pajta Galériát. A galéria születésnapját most nagyszabású kiállítással ünnepli.

Tovább az eszakipart.hu cikkére >>>

2016. február 19-én, 84 éves korában meghalt Umberto Eco, a kortárs irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, szemiotika-professzor és irodalomtörténész, A rózsa neve című, világhírű regény szerzője. Utolsó regénye Mutatványszám címen jelent meg.

Tovább a konyves.blog.hu cikkére >>>

Negyedik alkalommal jutalmazták idén a Bonis Bona – A Nemzet Tehetségeiért-díj átadóján a tehetséggondozásban kiemelkedő munkát végző hazai és határon túli magyar, valamint magyarországi nemzetiségi pedagógusokat és tehetségsegítő szakembereket. A Nemzeti Múzeum dísztermében június 2-án este megtartott ünnepi Tehetséggálán összesen 63 szakember és szervezet részesült elismerésben sokéves, eredményes tehetséggondozó munkájáért.

Tovább az edupress.hu cikkére >>>

Az eddigi legteljesebb tárlatot állította össze Hieronymus Bosch (1450-1516) életművéből a madridi Prado múzeum a németalföldi festő halálának 500. évfordulója alkalmából. A világ több neves múzeumának közreműködésével készült kiállítást hétfőn nyitotta meg a spanyol fővárosban a királyi pár és Beatrix volt holland uralkodó.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

A kortárs líra figyelemre méltó alkotója, Szabó Márton István Másodlagos kötések című első kötetét az idei a Könyvfesztiválra jelentette meg a Jelenkor Kiadó. A fiatal költő, slammer és formatervező két éve verslemezzel is debütált, amelynek háromszáz példánya már az első nap elkelt – B. Zetas Péter interjúja.

Tovább az irodalmijelen.hu cikkére >>>