Szemle

Január 21-én mutatják be Kern András Gondolj rám! című, Vámos Miklós novellájából rendezett új filmjét, amelynek a színész nemcsak rendezője, hanem főszereplője is.

Tovább a szinhaz.hu cikkére >>>

Nem itt, Bécsben. Hiszen ott látható a Political Populism című kiállítás, a Kunsthalle Wien-ben. Bécs pedig közel van. És mégis messze.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

„Svédországban mindenki bevándorló”, legalábbis ezt olvassuk a tizenkét éve északra emigrált Szeles Judit Ilyen svéd című verseskönyvében, amely a befogadó ország közéleti problémáit, élővilágát és történelmét, az ott élők különleges szokásait és szenvedélyeit tárja az olvasó elé nem kis iróniával, a hideg statisztikai adatokat is felhasználva.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>

Randall Jarrell, az amerikai költő és irodalomkritikus életművéből mindezidáig egy válogatásnyi verset ismerhetett a magyar olvasó, Tandori Dezső fordításában és értő áttekintése kíséretében. A kötet már 1972-ben, hét évvel Jarrell halála után megjelent, de az olvasói recepcióban mutatkozó lemaradást az is tompítja, hogy szerzőnket az angol nyelvterületen sem elsősorban lírikusként (több jelentősnek tartott költészeti antológiából is kimaradt), sokkal inkább kíméletlenül problémaérzékeny és széles látókörű kritikusként tartják számon.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

Másodjára vágok neki a kiállítás tizenkilenc stációjának. Már tudom, több órás bolyongás vár rám a labirintusszerű termekben, még akkor is, ha ezúttal kísérőm Szilágyi Ákos, El Kazovszkij barátja, műveinek kiváló ismerője. Megtudom, hogy El mennyire szeretett utazni, elsősorban vonaton. Látom őt, amint a transzszibériai vasúton ül, nézi a tájat, mint egy képregény kockáit. Mindig úton volt, akárcsak most is. Sehol sem áll meg a szerelvény, soha sem ér célba. Most engem visz vonatán, ő vezeti a mozdonyt. El Kazovszkij is önmaga labirintusában bolyong, kutat-keres valamit és valakit. Önmagát, a szerelmet, a szépséget. Amit csak úgy őrizhet meg, hogy levágja fejét, tárgyiasítja. Angyal és kutya is. Fekete angyal és sakál is.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

Hogy kinek állítanék én emlékművet? Fogós kérdés. Természetemnél fogva riasztanak az emlékművek, a szobrok, amelyek valamilyen személy kultuszára utalnak, mert ugyan az emlékezetnek, az egyéni és kollektív emlékezetnek szüksége van kapaszkodókra, de azt mindig az aktuális kurzus dönti el, hogy ki kap és ki nem kap, egyszóval engem nem inspirál az ötlet, kivéve, ha olyan zseniális emlékműre gondolok, mint Pauer Gyula és Can Togay elhagyott cipői a Duna-parton. Az felülírhatatlan és megfellebbezhetetlen. Ebben a városban az az én emlékművem. Ha egyszer látta őket az ember, már mindent tud a városáról. Beleértve persze a túlpart remekül kivilágított filmgyári díszletét, hajnalban és alkonyatkor. Egyébként megjegyezni kívánom, annak, hogy Nelson Mandelának még életében szobrot állítottak Londonban, annak például örültem. Annak volt bukéja./p>

Tovább a beszelo.c3.hu cikkére >>>

Elkészültünk, itt a vége, szerintünk ez volt a tíz legjobb könyv idén, amelyek közé befért két komoly verseskötet is. Az év három legjobb könyve erősen különbözik egymástól: az egyik olyan, mintha a sötét utcán megvernének, a másik versbe szedett nagy ívű katasztrófaregény, a harmadik pedig egy klasszikusnak látszó identitáskrimi, amennyiben az a tétje, hogy a nyomozás végére kiderüljön, kik is vagyunk valójában. A listázó számára az év vége kemény lelkiismereti meló, mert hiába olvassuk végig az évet, csak maradnak kérdések bennünk. Az biztos, hogy idén is kiemelten kezeltük a magyar szerzők munkáit, mert nemcsak az a célunk, hogy bemutassuk az év legjobb könyveit, hanem az is, hogy jelezzük, nem kell megijedni attól, ha kortárs magyar regényt vagy verseskötetet sodor elénk a szél.

Tovább a konyves.blog.hu cikkére >>>

A kiállításon látható művek az emlékezet, emlékezés nagyon csendes, ám annál mellbevágóbb dokumentumai. Ilyen értelemben a Saul fia c. sokszorosan díjazott filmnek szöges ellentéte. Amíg a filmben annyira nincs tér, nincs levegő, annyira szűk minden, és nagy a szükség, szűkében vagyunk mindennek, még az emlékezetnek is, még emlékezni sem tudunk – mert térszűkében emlékezni sem lehet! –, itt éppen a tágasság, a tág tér, az emlékezetben és az emlékezésben való szabad mozgás, lubickolás teszi, hogy majd minden mű előtt dermedten állunk. A kilenc alkotó közül öt sorozatot készített. Ez is fontos. A sorozat kicsit olyan, mint a szobor: körüljárható és maga is körüljár. Éppen a linearitása tériesíti a mondanivalót. Dimenziónövelő Wächternél a szöveg, Chilfnek a Dudenhez készített lapjai esetében a történelmi távlat, a múltba való visszanyúlás növeli meg a dimenziót; Szabó Eszter Ágnes csokoládéja esetében pedig úgy érezzük, mintha a múlt falát áttörve, a múltból kapnánk egy tériesült emléket.

Tovább az umuveszetfolyoirat.hu cikkére >>>

Álomvilágban járunk. Egy rocker fekete, fém- és terepszínű álmában. Amelyben egy neves teátrum az ő kőkemény metálzenéjével fogadja látogatóit. Az álomban egy viharsarki, vásott cigánygyerek megkomolyodva, könnyűzenével csinál világkarriert, és élete delén járó hősünk rögökkel teli útjáról egy metálban jártas literátor elhivatottan regényt ír. A kötet bemutatóján a helyi városvezető Metallica pólóban fogadja és faggatja őket. A rockzenész beteljesült álmára pedig színültig töltött széksorokban kíváncsiak tinédzserek és ezüstüstökűek egyaránt. Álom az álomban.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

Nonfiction Franzentől, őzős betyárregény Cserna-Szabótól, a 21. századi felesleges embere és egy francia prófécia is került ötvenes listánkra.

Tovább a konyves.blog.hu cikkére >>>

Ezzel a címmel rendezett konferenciát a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozata művészettörténész és gyakorló népművész tagjainak, valamint a tagozat néprajzos ösztöndíjasainak részvételével a Vigadó Makovecz termében december 16-án. A szakmai tanácskozásra az esztergomi Keresztény Múzeum vallásos néprajzi vendégkiállításának alkalmából került sor.

Tovább az mma.hu cikkére >>>

Ismét átböngésztük a Fortepan több, mint 50 ezer fényképéből álló archívumát, és igazi kincsekre bukkantunk. Anya ruhájában feszítő apuka, üvegből iszogató nő, karácsonyfa tetejére tűzött játékbaba – ezek manapság már nem is lennének olyan szokatlanok, ám a rendhagyó karácsonyi családi képek nem napjainkban, hanem az 1920-as, 30-as, 40-es években készültek.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

Nagymama messze bent jár a földön, rátalál arra a nyomvonalra, amelyiken harminc éve is ballagott. Megnyugtatja, hogy egybeesik a föld szélén levert sárga karó vonalával. – Domján Gábor tárcája.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

Hieronymus Bosch eddig nem látott műveit is kiállítják a halálának 500. évfordulójára rendezett kiállításon.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

Közhely, hogy a kamaszkor a legproblémásabb időszak egy ember életében. Napjaink ifjúsági regényei már régóta nem "rózsaszín lányregények", hanem tudatosan reflektálnak egy-egy korosztály valós problémáira. Ám mi történik akkor, ha egy könyv központi motívuma egy fiatal lány öngyilkossági szándéka? Hogyan olvassunk és olvastassunk ilyen történetet? A FISZ Kritikustusa legutóbbi alkalmán erről beszélgetett Szekeres Nikolettával, Fenyő D. Györggyel és Mészáros Mártonnal a házigazda, Antal Nikolett.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

Az emberek sokszor megrémülnek attól, ha a rajzolás szabadságával papírt és ceruzát kapnak a kezükbe - mondja. Minimális eszközök, egyszerű, de hihetetlenül izgalmas és variábilis világ.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

Sírjak vagy röhögjek? – kérdezhetjük magunktól Debreczeny György verseit olvasva, esetünkben a Tértivevényes csillagok sok kollázs-, montázs- vagy akár Facebook-posztból született versét. A válasz szerencsére megvan: is.

Tovább a gittegylet.com cikkére >>>

A kortárs magyar zenének a világon mindenhol van létjogosultsága – véli Fekete-Kovács Kornél, az idén tízéves Modern Art Orchestra alapító-vezetője. Az együttes küldetése, hogy minél nagyobb közönséghez juttassa el a kortárs muzsikákat, és az elmúlt tíz évben komoly sikereket értek el ebben itthon és külföldön egyaránt. Turnéztak Ennio Morriconéval, lenyűgözték a közönséget az Egyesült Államokban és Kínában is, és több mint tizenöt órányi zeneművet inspiráltak. A big band a Zeneakadémián nagyszabású koncerttel ünnepli a jubileumot. Ennek kapcsán beszélgettünk Fekete-Kovács Kornéllal a műfaji címkékről, a gyermekek zenei oktatásáról, Bartókról, Hugh Laurie-ról, Amerikáról és az ünnepi koncertről.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

A 2015. novemberi Veranda-est vendége Turi Tímea költő, író, szerkesztő volt, akit Payer Imre kérdezett.

TOVÁBB A GALÉRIÁHOZ >>>

Kövesi István újlipótvárosi mészáros nevéhez köthető műgyűjteményt a Magyar Nemzeti Bank az Értéktár Program keretében 795 millió forintért megvásárolja, és mint letétet a Herman Ottó Múzeumban helyezi el. A gyűjtemény a napokban érkezett Miskolcra, a múzeum a kollekciót még a karácsonyi ünnepek előtt a nagyközönség elé tárja.

Tovább a kutlura.hu cikkére >>>