Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Őszi est a Verandán

Az Erzsébetvárosi Művelődési Házban Csengődi Péter, az est moderátora változatos kérdésekkel tartotta fenn a közönség figyelmét a több mint két órásra nyúló beszélgetés alatt.

H. Molnár Ákos

(Fotó: facebook.com)

A szerzők művei ugyancsak figyelmet érdemeltek: a fiatal költő versei szikár, tárgyilagos hangon szólaltak meg, hol gyermekkori élményeket absztrahálva, hol a hétköznapok sajátságos, tünékeny hangulatát idézve fel. Többek között A gyűrű, az Alagút, a Lassú parázslás és a Koffeinapa, a Stoppolás és a Holdapa című versek hangzottak el a költő előadásában, melyek között a moderátor a szerzőt a művek hátteréről, témájáról faggatta. H. Molnár elmondta, hogy figyel az erős versszerkezetre, leginkább metaforákból épít, és tudatosan alkalmazza a ciklusos szerkesztést. Elsősorban szabadverseket ír, melyek olykor már-már prózaszerűek. H. Molnár megfordította Csengődi Péter azon kérdését, hogy hol húzható meg a határ egyes szabadversek és a próza között: szerinte vannak, akik úgy írnak prózát, hogy az akár vers is lehetne. Többek között ezért is tulajdonít nagy jelentőséget a tördelésnek, a vers vizuális megjelenésének, amely ugyanúgy része a műnek.

A beszélgetés során szóba került H. Molnár Ákos viszonya más kortárs költőkkel, s ennek kapcsán derült ki, hogy az ismerősökkel közös műhelymunkát gondolja a legcélravezetőbb alkotói folyamatnak, mert ezek során a költők, írók tanulhatnak egymástól, és értékes eszmecserékre nyílik lehetőség. A személyes találkozások előnyeitől függetlenül azonban a határok megtartására is érdemes figyelni ilyen szűk körben, hogy egyértelmű legyen egy szöveg megszületésekor mettől-meddig az, amit ő ír és gondol, s honnantól már a költő kolléga, barát szavai és gondolatai. A szöveget mint művet közügyként határozná meg, mert – ahogy fogalmazott – ha magánügy, „akkor elrakom a fiókba magamnak”.

Hargitai Ildikó az Irodalmi Jelen gondozásában megjelent két kötetét, az Álomsárkányokat és Likból lött leányt hozta magával a felolvasásra. Az előbbi egy regény, mely két párhuzamos vonalon fut, Jan és Írisz életútját írja le. Meghatározó szerepe van benne egy kislánynak, aki meg-megjelenik Írisz életében, és – Hargitai szavait idézve – sorsa szinte „követeli, hogy dolgozzák fel” regénytémaként. A szerző elárulta, hogy sok mindent beleépített a regénybe a saját életéből, élményeiből, tapasztalataiból, azt viszont határozottan kijelentette, hogy nem önéletrajzi regényről van szó.

Hargitai Ildikó

(Fotó: Irodalmi Jelen)

Szereplői életébe beleéli, beleképzeli magát, így tud hitelesen, jól alkotni. A két kötet mellett Hargitai Ildikó egy, még ki nem adott kéziratot hozott magával. Ez is regény, és nem a könnyedebb műfajból. Egy fiúról szól, aki különböző okok miatt sorozatgyilkossá válik, s ahogy mesélt róla, megállapíthattuk, hogy izgalmas, lélektani szempontból is érdekfeszítő történetnek ígérkezik a Vérvirágok című, készülő mű.

Az est zárásaként szabadon lehetett kérdezni a két vendégtől.

 

Csepcsányi Éva

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1553/oszi-est-verandan

  
  

Megjelent: 2012-09-25 22:00:00

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.