Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Gutenberg galaxis és Olvasás éjszakája

 

„Nem elég a gondolatot, ismeretet birtokolni, melyet a könyv tartalmaz, legyen enyém feltétlenül – mint ahogy a szeretőt akarják – a könyv is, a gondolat földi porhüvelye.”

Londonban, idén, könyv alakú padokkal népszerűsítették az olvasás legfőbb kellékét. Idehaza pedig második alkalommal kerül sor október 18-án az Olvasás éjszakája című rendezvénysorozatra, amely magát az olvasást hivatott népszerűsíteni.

1962-ben jelent meg Marshall McLuhan munkája, a Gutenberg galaxis. Pesszimista mű, amelyben a szerző áttekintést ad a Johannes Gutemberg által feltalált könyvnyomtatás óta eltelt csaknem hatszáz évről, a könyv és az olvasás oldaláról vizsgálva azt, tudományos alapossággal. Végkövetkeztetése: a könyv tulajdonképpen halott. Pedig a Gutemberg galaxis születésekor még nem volt személyi számítógép, természetesen világháló sem, az e-bookról és az okostelefonról nem is beszélve. Manapság pedig már elcsépeltnek tűnik az a kijelentés, mely szerint az infokommunikációs csatornákat tekintve a nyomtatott sajtó szerepe egyre inkább visszaszorul.
Az elektronikus média – rádió, televízió, majd a személyi számítógép és a világháló – megjelenése felveti a kérdést: ezek a felfedezések véget vetnek-e a könyvek és a papírmédia világának. A vita tart, érveket sorakoztatnak fel nagyon sokan pro és kontra. Holott, úgy tűnik, a kérdés valójában már nem ez. Sokkal inkább az, véget vetnek-e az olvasásnak is?
Vajon miért olvasunk kevesebbet, mint tíz, húsz vagy harminc esztendeje? Egyáltalán: kevesebbet olvasunk? Magam ezt nem tudom megítélni. Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelynek könyvekkel és olvasással való megismerkedését nem befolyásolta sem számítógép, sem internet, sem e-book. Egyszerűen olvastunk, mert másképp unatkoztunk volna, olvastunk, mert nem sikerült kisírnunk szüleink zsebéből egy mozira valót, s végül olvastunk, mert észre sem vettük és már irodalomfüggővé váltunk. De kénytelen vagyok elfogadni a statisztikák, felmérések eredményeit, amelyek időről időre elszomorítóak. Az okok, nyilván sokfélék.

Böngészgetem a programismertetőket, olvasom az Olvasás éjszakáját szervező Supka Géza Alapítvány elnöke, Lafferton Kálmán nyilatkozatát, melyben kiemeli, hogy az olvasást idén a könyvtárakkal együtt népszerűsítik, hiszen az Olvasás éjszakáját az Országos Könyvtári Napok idején, a Könyves vasárnap előestéjén rendezik meg.
Azt gondolom, most sokan szkeptikusak. Vajon eléri-e a maga elé tűzött célt ez az eseménysorozat? Eljut-e az üzenete azokhoz, akik nem, vagy csak keveset olvasnak? Nem tudom a választ. Csak annyit tudok, hogy szükség van rá. Mint ahogy szükség van minden olyan kezdeményezésre, amely közelebb hozza az embert a könyvhöz, az olvasáshoz. Mert attól tartok, a statisztikák, jelen esetben, nem hazudnak.
Márai Sándor gondolatával kezdtem, Befejezésként is tőle idézek:

„Nem elég katalógus, divat vagy hagyomány szerint olvasni. Ösztön szerint kell megkeresni a könyvet, mely nekünk, személyesen mondhat valamit. Rendszeresen kell olvasni, úgy, ahogy alszik, étkezik, ahogy szeret és lélegzik az ember.”

  
  
 

Farkas Molnár Péter (1952) író, novellista, szerkesztő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat főszerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.