VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Csengődi Péter: San Francisco-i Színes Firkák Szabad Formában
San Francisco-i Színes Firkák Szabad Formában
1. Első
A szívem egy repülőgép, ami épp leszállni készül San Francisco felett. Késő este van, nyújtogatja a futóműveit, mint végtagjait egy ébredező oroszlán. A földet figyelve gyönyörködik, a fekete textúrán csoportokba tömörülnek a fénypontok. Erőlteti a szemeit, hátha meg tudja mondani, mi lehet a forrásuk.
A belvárost köd vagy szmog takarja, apró pamacsokként ragadt az utcalámpák közé. A szívem egy repülőgép, ami éppen landolni készül San Franciscoba. Már csak méterekre siklik a Market street felett.
2. Második
Képzeletben áttipegek a Golden Gate híd fémkábelein, mint egy kecses, száztíz kilós kötéltáncos. Hol belemerülök a ködbe, ami ellepi a hídpályát, a várost és az öblöt, hol felbukkanok a pillérek tetején, és hagyom, hogy átfújja ruhámat a szél. Hátha enyhül a marijuana szag, amit fényes nappal szedtem össze a Haight street-et járva.
3. Harmadik
A régi villamos végállomásán vagyok, F Castro - F a vonal, Castro a körzet, a tömeg bezárva egy apró fémkasztniban, szabad az út, szabad a vers.
Szabad az út, szabad a csók, fiúk sétálnak kézenfogva, szemben a Walgreensben az eladó egy gondozott hajú, ápolt lány, apró jelek sugallják, hogy mimikri. A színház műsorán Óz, a csodák csodája. Összeütöm a csizmáim, mindenütt jó, de a legjobb otthon a munkás otthon.
Haight street: Az út közepén betépve táncol\\ egy rongyokba öltözött madárijesztő,\\ a sofőrnek nagy ívben kell kikerülnie,\\ ha elüti, ő is megüti a bokáját.
Fisherman's Wharf: Egy bádogembernek öltözött utcai színész táncol az érmék koccanásának ritmusára.
Reptér: Egy repülőgép nyújtogatja a futóműveit, mint végtagjait egy ébredező oroszlán.
Belváros: A szökőkút mellett patak folyik egy hajléktalanból. Dorothy, ne kövesd a sárga utat!
4. Negyedik
A Japán Teakertben vagyok, ami igazán akkor szép, ha kedvesedet fotózod a virágok előtt.
Egyedül ücsörgök egy padon, szomorkásan, pedig úgy vártam, hogy egyedül legyek. Lassan hordtalak ki magamból, mint terhes anyuka a gyermekét.
Keverednek a jó és rossz gondolatok rólad, és egy érzés, ami se korábban, se később nincs jelen, manifesztálódik az arcomon egy kontrollálatlan izomrándulásban, és egy korosodó hölgy, aki családját fotózza a bejárati boltív előtt, egy véletlen fényképen hazaviszi.
5. Utolsó
Ahogy ott állsz előtte, és figyeled az ablakon keresztül a dolgozókat, mintha egy negyven emeletes hangyafarmot látnál, minden olyan szép, és rendezett, de idebent beszűkülnek a folyosók, mint a hajszálerek az agyban, és a szürke falak állománya között visszhangzik a gondolat, hogy már elfelejtettél, pedig még itt vagyok.
Ami fogva tart, hogy nincs, hol jobb, az ég-bolt polcán árválkodik ez a vákuum-csomagolt bolygó, lejárt a szavatosság.
Dörömböl a város, rázza a kilincset, be akar törni, be akar törni engem. Az ajtó egy vasból készült angyal, védőszárnyait kulcs(csont)ra zárom, és a hátára dőlve hallgatom a rozsdás ritmusban ragadt szívzörejt.
Megjelent: 2020-08-12 18:00:00
|
