VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Oláh András versei (hiányaink, árulásaink)
hiányaink
a hiányból nincs hiány csukott ablak mögül bámulom a szezonvégi színeket a sok egymást is taszító tegnapot kiselejtezett álmok bomlástermékeként próbálom lekésni a halált de nem tudom kitépni az álnok zsibbadást vérem belesajdul ha nem vagy itt álmomban múltunkkal helyettesítelek újrafestem a mosolyod s a szívedbe tetovált utolsó mondatot – de okos dolog-e hűnek maradni a kimondott szóhoz ha a hóhérom te vagy
árulásaink
meghalni árulás ahogy árulás egymásból kipusztulni is – új forgatókönyv kell hogy kijátszhassuk a gyötrelmes éjszakákat a vajúdásokat de az újratervezésben ügyetlenek vagyunk s így annyi minden elmarad már magunkat sem leljük ebben a tétova nyárban lehúzott redőnyök rabságában sínylődünk könnyeink mosolyra éheznek ám szívünkben csönd tanyázik maradunk kettesben magunkkal és nem tudjuk mi a szabadulás ára s hogy mi lesz ha elmúlik a pillanat… pedig az én filmemben te vagy a legtöbb: jóllaktam veled gyógyítottál ha karcolódtam kijavítottál ha nem voltam bátor – de koromsötét lett hirtelen és túl közel került a távol
Megjelent: 2020-08-02 18:00:00
|
