Kőhalmi Ildikó: Ellenpéldabeszéd
és szabadon engedé őket a kerten kívül
cselekedjenek a maguk belátása szerint
és ők
erős hajlékot emelnek fejük fölé elválasztva
idegen vadak országát a magukétól de nem
szentelik meg épülő falaik helyét nyugtalan
alszanak minden éjjel éles tőr vánkosuk alatt
áldják és uralják völgyeikben a szelíd vizeket
de megfeledkeznek dölyfösségükben a kútról
reggelre elfordul gyökereiktől az élet és szikes
szívükön felragyogó gyémánt kiütközik a só
megemlékeznek halottaikról és törvényoszlopot
faragnak magjaiknak de elvetik apáik egyszerű
tanításait így híján maradnak a folytonosságnak
nem lesz hová visszafordulni ha leáldozik a nap
olcsó prédikátorok szavait mormogják mert
senki nem mutatta meg a tiszta búza és az ocsú
szétválasztásának módját idejében most furcsa
tekintettel mérik aki a kenyérért imádkozik
könyörgéseikben esdekelnek és hűségígéretet
tesznek aztán hátat fordítva nyomban kitörlődik
emlékezetükből a hála örök méltatlankodásban
hallgattatnak meg az ő érdemeik szerint
Megjelent: 2014-08-09 15:48:47
 |
|
Kőhalmi Ildikó (1967) költő, dalszövegíró |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
