Hepp Béla versei (Signum, ...után 20 20-szal)
Signum
Szobák falára lassú csendek ülnek,
az ész megáll megint; a hír igaz,
s a félelemben egyszerre feszül meg
az álmodók szemébe tört vigasz,
fájdalom, hogy oly sokaknak semmi az,
keresztültörni kínzó végzeten...
gyertyaláng alá lecseppenő viasz,
pecsét a sorson. Lesz új életem?
Azt olvasom, az erdők lábra kelnek
s vadak túrják a villák zöld gyepét,
hiszünk-e most a százezernyi jelnek,
hogy elfogyott a kölcsönkért ebéd,
szűkölő világra szór a szentbeszéd
feltalált hitet, és az értelem,
akár a trágya, úgy fröccsen szerteszét,
pecsét a sorson. Lesz új életem?
A laptopok reggeltől estig izzák
a home office-ba görnyedt lázadók
hűlt álmait, tegnapba dermedt pizzák
nem vállalnak fogyasztást, házadót,
szabadság helyett húsomba vág a drót,
de vár a messzi édes végtelen
kényszerű ígérete, és vár a csók...
pecsét a sorson. Lesz új életem?
AJÁNLÁS:
Nagyúr, ha majd a zsíros talpnyalóid
vinnék a számlát le, az Adriára,
kérdezd meg tőlük: milyen kurva jó itt,
miből állt össze a Nagy Parti ára,
s mi múlik majd egy kacska kézjelen.
Sorsokon pecsét. Lesz új életem?
...után 20 20-szal
Kulcs, jogsi, táska, kiskabát, a gépem
már bent lapul a régi szürke tokban,
kártyáimon domborra nyomva ott van
éppen ki vállal jóra jót ma értem,
s már nesztelen suhan velem a térben
jó dízelem, s ha néha- néha horkan
visszább veszem, talán ma mégse voltam
káros anyag. Veszettül fáj a térdem.
Nem jó a Bródy már ilyenkor éjjel,
lassú dalokba ringat, és a fáradt
szemnek se jó a lámpa fénye folyton,
most Santanát szórnék a szélbe széjjel
így átürítve hardverem, a tárat
egy jó resettel. Otthon, édes otthon...
Megjelent: 2020-07-23 18:00:00
 |
|
Hepp Béla – aLéb – (Budapest, 1961) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
