Keresés a honlapon:

Kiss-Horváth Ágnes: Nyár

 

 

 

 

Nyár

Árnyék magja izzaszt,
lapu tikkadtan, fonnyadva tűr,
karcsú nádrigóról a nap
tollanként menekül.

Csend fodrába kapaszkodva
hőség görbíti a teret,
kezemen csorduló barackból
kanyarítva forgószelet.

Ritmusra dobbanó szöcskeláb
kopogtatja, hosszabb az éj,
fáradtan piheg a hal, a víz,
emitt a dinnyehéj.

A plafont nézi arcod,
hűség  szőtte álmod őrzöm,
s hagyom, hogy a hűsítő kábulat
egyszer csak megelőzzön 

Nem tudok betelni a nyárral,
ébren álmodva várom,
hogy málnaillatú hajáról
ajkamig gurul az állom. 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-07-05 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.