Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Kántor Zsolt versei (Nem megszokásból vágyódik, Ücsörgés, Leülepedés)

 

 

 

 

Nem megszokásból vágyódik

Valami után



Egymásba mart tér és idő.

Az épp lélegzetet venni készülő,

veszekedő szülők.

Majd a lépcsőházban kipukkant

1 villanykörte.

Jorge Luis Borges,

akit táplált az öntött tükör földje,

a cserepeket összesöpörte.

Egy aranyló vödörbe.

Majd szárnyai nőttek.

S elillant az egekbe szőve.

A plébános a torony ablakából

integetéssel üdvözölte.

S felállt a karján a szőre.





Ücsörgés

A kontemplatív hajlam

 

Az olvasás használható credit.

Figyelik a kerubok és a hárfák.

Majd ő is nézőközönséggé „válik”.

Csak tart egy zakót, akár a vállfák.

Kicsit fáj, ahogy értelmezik.

Eltemetett mag lesz, ami írott.

Leütésenként sorakoznak sírok.

Felfoghatatlan magasságokba teszik.

Hol a szellem és a lélek határa?

Éle?

Hogy a hajszálvékony plazma-út,

az észt fel ne élje.

Zárójel kizárva. @

Ma ad vért a Tanítás Királya.

Az okos sietség a szavakat egymásba rakja.

Matrijoska baba a heideggeri gond

s a Fibonacci spirálja

Rituálé lesz az OTP székén a szonett:

S a tantusz leesik. Valaki fogan. A tett.

 

 

 

Leülepedés

Elmélkedő benső

 

Majd.

Printet küld a láthatatlan.

Úgy álmodod magad kontextuson kívülre.

Hogy Isten egyelőre tűrje.

S éjjel emlékezik a szék.

Valaha zöldellő táj volt.

S nyugodalmat talál egy forgács

a dohányból.

Trónt csinál a prédikáló szájból

a pókháló-átló.

Ahogy leomlik a textus-kápolnából.

 

 

 

  
  
 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.